Íme hét lenyűgöző magyar sci-fi regény, amelyek talán eddig elkerülték a figyelmedet: 1. **"Húsz óra" - Szélesi Sándor** Egy különös jövőképet fest le a társadalomról, ahol az idő manipulálása a mindennapok része. A főszereplő küzdelme a rendszer el

Bár a nagyszabású hollywoodi sci-fik költségvetéseihez képest a magyar fantasztikus filmek jóval szerényebb anyagi háttérrel rendelkeztek, mégis maradandó élményeket nyújtottak a nézőknek.

Listánkat egy igazi időutazással indítjuk, amely nem csupán a szó szoros értelmében értendő: 1942-be repítjük magunkat, amikor a tudományos-fantasztikus filmek világában még gyerekcipőben járt a kreativitás és a technikai háttér. Ebben az időszakban különösen nagy jelentőséggel bír, hogy a Szíriusz, amely hazánkban készült, nemcsak helyi, hanem globális viszonylatban is az első időutazós sci-fiként érdemel említést. Érdekesség, hogy a filmben a legendás Karády Katalin is feltűnik, ezzel tovább növelve a produkció különlegességét.

Szerzőnk korábban így fogalmazott a műről: "a cselekmény lendületesen halad előre, a szellemes párbeszédek és éles válaszok folyamatosan váltják egymást. A látványos táncjelenetek szinte menetrendszerűen követik egymást, és a megfelelő pillanatokban Karády Katalin csodás dalokkal varázsol el minket. A Szíriusz ebből a szempontból úgy tűnik, hogy friss, ugyanakkor retrográd is, hiszen egyfajta időutazásként őrzi a 30-as évek magyar tömegfilmjeinek formai és tartalmi megoldásait."

Rajnai András neve sokszor feledésbe merül, pedig a hetvenes-nyolcvanas években a Magyar Televízió stúdiójában forradalmi kísérleteket folytatott a bluebox-technikával. Számos figyelemre méltó és innovatív tévéfilmet készített, amelyek a korszak határait feszegették. A kék hátteres animációs technika mára már a hollywoodi produkciókban sokkal kifinomultabb formáját ölti, de érdemes visszatekinteni Rajnai munkáira. Bár alkotásai nem minden esetben állták meg a helyüket az idő próbájában, mégis izgalmas felfedezni, hogy a magyar filmes világban milyen utakat járt be ez a technológia.

Rajnai egyik legbátorabb vállalkozása A halhatlanság halála című Asimov-regény megfilmesítése volt. A történet középpontjában egy halhatatlanokból álló csoport áll, akik az emberiség fejlődését figyelik és néha beavatkoznak a történelem alakulásába. De ez még nem minden: az időutazás izgalmas eleme is színesíti a cselekményt, még inkább fokozva a történet grandiózusságát. Bár a végeredmény nem feltétlenül a legsikeresebb film, mint kordokumentum rendkívül értékes és lenyűgöző élményt nyújt.

Stanslaw Lem a hírhedten nehezen megfilmesíthető írók közé tartozik, ám Hollywood, valamint a magyar filmgyártás is megpróbálkozott néha-néha a feladattal. Előbbi vonal része volt Steven Soderbergh 2000-es Solarisa, nálunk pedig Pirx kapitány meglehetősen megkérdőjelezhető látványvilágú kalandjai hódítottak a rendszerváltás előtt.

A 40. Magyar Filmszemlén a film számos elismerést zsebelt be, beleértve a Legjobb operatőr, Legjobb látvány, Legjobb vágás és Legjobb producer díjait, valamint a Diákzsűri legjobb elsőfilm-díját is. Ez az alkotás nem mindennapi élmény, mivel szürrealista stílusa miatt nem a legkönnyebben befogadható, de éppen ezért rendkívül figyelemfelkeltő. A megértéséhez érett ízlés és aktív gondolkodás szükséges. Mucsi Zoltán és Kerekes Vica ezúttal is brillíroznak, így még azok számára is érdemes időt szánni rá, akik esetleg túlságosan soknak érzik a kilencven percnyi intenzív élményt, amit a film nyújt.

Illegális gyógyszer-kereskedelem, időutazás, paradoxonok! Amikor a magyar sci-firől beszélünk, túl gyakran feledkezünk meg Madarász Isti 2016-os agycsavardájáról, amely a hasonszőrű tengerentúli fantasztikus thrillereket ültette át magyar környezetbe - több sikerrel, mint azt elsőre hittük volna.

Az Idétlen idők óta külön alműfajjá vált az időhurkos film: az első hazai példában Anger Zsolt és Martinovics Dorina nyújt remek alakítást. Anger a főszerepben sikeresen, hitelesen adja el a szürreális helyzetbe keveredett csempészt, Madarász rendezése pedig elég feszült és izgalmas ahhoz, hogy a film apró bénaságain is gyorsan túl legyünk. Szerzőnk anno azt írta róla:

a Hurok ugyan nem újítja meg a hazai filmgyártást, de megmutatja, hogy egyrészt létezik magyar műfaji film, jelen esetben időutazás mozi, másrészt azt szemlélteti, hogy megfelelő tapasztalattal és elszántsággal kevés pénzből is össze lehet hozni vállalható, szórakoztató és elég jól kinéző munkákat."

Szintén egy Lem-feldolgozásról van szó: Pálfi György ráadásul az író egyik legkevésbé megfogható, legkevésbé regényre emlékeztető regényét dolgozta fel. Az eredeti műben egy keserű tudós (Eric Peterson) számol be arról, milyen keserves kudarcba fulladt az idegenekkel való kapcsolatfelvétel. A film kinyitja a regény meglehetősen szűk világát, és inkább a karakterekre fókuszál, mint a földönkívüliekkel való kapcsolatra.

Így kapunk egy érdekes sztorit Hogarth fiának (Polgár Csaba) főszereplésével, aki Magyarországról indul útnak a nagyvilágba és tovább, hogy fellelje a hetvenes években disszidált férfit. Az emigránsok tapasztalatáról és a család szétesésről szóló drámában a sci-fis vagy szürreális elemek inkább csak körítésnek hatnak, az eredmény mégis egy emlékezetes és izgalmas művészkrimi.

Az Űrpiknik alkotói kétségkívül megérdemlik a dicséretet bátor kísérletezésükért és a kreatív ötleteikért, ám a végeredmény sajnos egy kaotikus, ritmus nélküli film lett, amely, ellentétben a címével, nem is a világűrben játszódik. Mégis, a hibái ellenére nem érdemes kihagyni: bár Walters Lili főszereplői alakítása néhol hamisnak és természetellenesnek tűnik (már-már Millie Bobby Brown-t idézve az Elektronikus államban), a mellékszereplők közül többen valóban kiemelkednek a produkcióból.

Aki igazán emlékezetes marad az Űrpiknikben, az Árpa Attila hiperszőke hajú, különös, Terminátor-szerű földönkívüli karaktere, aki a Walters által megformált Panna és űrlény barátja, Takács Zalán nyomába ered. Zalán szintén remekül hozza a bumfordi, naiv űrlény szerepét, akinek egyetlen célja, hogy megóvja Zalatnay Cinit az apokalipszistől. A film előtt nagyon bizakodtunk, hogy igazi szórakozást nyújt majd az Űrpiknik, de... hát, talán legközelebb!

Valószínűleg kevesen töltötték hasznosabban a koronavírus alatti lezárásokat, mint Zsótér Indi Dániel és Vida Orsolya alkotópáros, akik ekkor rakták össze fantasztikus filmtervüket. A folyamatos bezártság alapból is szürreálisnak tűnt, az Alkonyzóna által ihletett Karantén Zónában viszont még természetfeletti történések is bonyolítják a dolgokat.

A közösségi finanszírozásból született filmben többek között Pásztor Erzsi és Ónodi Eszter alakít emlékezeteseket epizódszerepükben, de a szerény költségvetés ellenére a látvány is stimmel, a szűk lakásokban játszódó történetek pedig pazarul adják át azt a megfoghatatlan, nyomasztó hangulatot, amelyben több hónapon keresztül éltünk. A végeredmény pedig egy olyan film, amelyre nemcsak közös covidos emlékeink miatt, hanem a saját jogán is érdemes megemlékezni.