A Fidesz egyre inkább elmélyül a Pride jelenségének értelmezésében.
Jelenleg úgy tűnik, hogy minden egyes magyarázat inkább súlyosbítja a helyzetüket, mintsem hogy pozitív irányba terelné.
A hétvégén történelmi jelentőségű esemény zajlott le Magyarországon: minden eddiginél nagyobb Pride felvonulásra került sor, miközben a Fidesz hónapok óta tartó intenzív kampányt folytatott annak érdekében, hogy elérje, az amerikai elnökválasztás után Budapest ne legyen képes hasonló rendezvények befogadására. Az alkotmány módosítása, új törvények bevezetése, és a megfigyelő kamerák telepítése mind része volt a stratégiájuknak. Kincsem parkká alakítása, külföldi politikai vezetők megfenyegetése, valamint Lázár híres videója is hozzájárult a kormányzati kommunikációs harc megfeszített tempójához. Mindezek ellenére a közvélemény-kutatások folyamatosan azt mutatták, hogy a kormánypárt népszerűsége egyre inkább csökken.
A Fidesznek mindent meg kellene tennie, hogy a lehető legkisebb presztízsveszteséggel zárja le ezt a helyzetet.
A Fidesz holdudvarának elemzői és propagandistái ügyesen védelmezik Orbán Viktort, aki számára a politikai vereség fogalma ismeretlen. Számára nem csupán az a lényeg, hogy igaza legyen, hanem hogy mindig legyen neki igaza. Olyan komplex politikai játszmát űz, amelyet csak ő képes átlátni, mintha egy különleges 4D sakkjátszmában mozogna, ahol minden lépését előre megfontolja, és a jövőt is formálja.
A Mandiner szerzőjének érvelése szerint Orbán célja az volt, hogy világosan megmutassa: a Pride mozgalom és az ellenzék szorosan összefonódik. A gondolatmenet logikájából következik, hogy mivel a társadalom jelentős része elutasítja a Pride-ot, az ellenzék is automatikusan egy kisebbségi státuszra kényszerül. Ezen a vonalon haladva a Nézőpont Intézet is hozzájárult a diskurzushoz.
A magyarázattal van pár probléma. Egyrészt ha így volt (lett volna), a főnök elfelejtett róla szólni a beosztottaknak, beleértve a Karácsony Gergelyt és a külföldi politikusokat a Pride-tól mindenképp eltántorítani akaró igazságügyminisztert, vagy az épp az emberek elé kiálló, őszinte politikus brandjét vivő Lázárt, akikből így telibe csinált hülyét Orbán. Lázár ráadásul a gyerekét is belehúzta az ügybe. Tavaly év végén az illetékes államtitkár még azzal haknizott, hogy a gyermekvédelem nem politikai show-műsor, Szentkirályi Alexandra még utólag is azt mondta, hogy nem tud semmiféle mestertervről, kényszerűen ellentmondva ezzel a fideszesek felé terített propagandának.
Nem feltétlenül tekinthető jó vezetőnek az, aki a munkatársaiból gúnyt űz, vagy bohócot csinál. A valódi vezetés inkább a tiszteletre, támogatásra és együttműködésre épül.
A másik probléma ezzel, hogy ha így lenne,
Természetesen, ha a dolgok valóban így álltak, akkor valószínűleg nem az a helyzet, hogy Orbán éppen egy politikai kudarc szélén egyensúlyozik, ami meglehetősen súlyos következményekkel járhat.
