A leginspirálóbb alkotást, amely a pornográfia világába kalauzol, egy cseh rendező hozta létre.
Larry Flynt, a provokatív figura valójában nem csupán a szexuális tartalmakról beszél, hanem sokkal inkább a szólásszabadság védelméről és a véleménynyilvánítás határainak feszegetéséről.
Ha egy életrajzi film legfőbb fokmérője, hogy milyen szorosan követi a tényeket, akkor a Larry Flynt, a provokátor nem jó film. Megírtuk korábban mi is, hogy az 1974-ben elindított Hustler nevű szexmagazin alapítójáról szóló botrányfilm néha elég rendesen meghajlítja a valóságot.
Ez a film azonban messze túlmutat a klasszikus életrajzi narratívák keretein, hiszen Milos Forman alkotása a szólásszabadság mélyebb rétegeit és a határokat feszegeti, mindezt szórakoztató és provokatív formában. A külsőségek tekintetében természetesen követi a biopic-ek hagyományos struktúráját, bemutatva, hogyan válik a vidéki sztriptízbár tulajdonosából a Hustler pornográf magazin megalapítója és kiadója, aki bátran merészkedik a cenzúra és a közízlés határvonalaira. Forman a különböző obszcenitási perekre helyezi a hangsúlyt, például Flynt ügyére, akit Jerry Falwell televíziós evangélista (Richard Paul) idézett bíróság elé rágalmazás miatt, egy szatirikus reklámparódia következtében, amely kényes állításokat tett Falwell és édesanyja kapcsolatáról. Az ügy végül a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol egy 1988-as, mérföldkőnek számító ítélet született, megerősítve, hogy az Első Alkotmánykiegészítés a legprovokatívabb és legellentmondásosabb beszédet is védi.
A film emellett Flynt magánéletét is kitárgyalja, beleértve a feleségével (Courtney Love) való kapcsolatát, akinek szintén meg kellett vívnia a saját csatáit a függőséggel.
