A nap, amikor Dárdai átlépett a tízesek klubjának küszöbén - Baranyából mindössze néhányan tudtak ilyen fényes teljesítményt felmutatni.


1975. február 22-én, a PMSC csapata hazai pályán indította el a labdarúgó NB I tavaszi szezonját. A dr. Dunai János irányítása alatt álló piros-feketék a negyvenhat évvel ezelőtti premier alkalmával tizenötezer szurkoló előtt léptek pályára. Ekkor a bajnoki címvédő, és Európa egyik legkiemelkedőbb együttesének számító Újpesti Dózsa látogatott el a Verseny utcába.

A baranyai csapat számára nem ígérkezett egyszerű feladat a fővárosi lila-fehérek ellen, akik éppen akkoriban élték egyik legfényesebb időszakukat. Várhidi Pál irányítása alatt a csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott a hazai bajnokságban, és a keretükben olyan ikonikus futballisták szerepeltek, mint Zámbó Sándor, Fazekas László, Bene Ferenc, valamint Törőcsik András.

A két csapat a következő felállásban lépett pályára:

PMSC: Katzirz - Kincses, Kocsis, Englóner, Tóth - Dárdai P., Zombori, Dárdai L. (Konrád, 76. perc) - Kiss, Bálint, Bencsik. Vezetőedző: dr. Dunai János.

Újpesti Dózsa csapata a következő összeállításban lépett pályára: Szigethi - Kolár, Dunai III., Horváth, Juhász - Zámbó, Schumann, Noskó (Törőcsik, 78. perc) - Fazekas, Bene, Nagy. A csapat irányítója Várhidi Pál volt.

Nem ijedtek meg azonban a pécsiek. Közülük is az ekkor a húszas éveinek közepén járó Dárdai Pál érezhette, hogy van valami a levegőben. Már a bemelegítés során remekül bemérte a kaput, szinte minden lövése kivétel nélkül a hálóban kötött ki. Meg is jött az önbizalma a remek, tavaszias időben kezdődő bajnoki mérkőzésen.

A 12. percben góljával megszerezte a vezetést a PMSC. Zombori Sándor jobb oldalról ívelt a kapu elé egy szabadrúgást, amit az újpesti védők nem tudtak felszabadítani, így Dárdai Pál bólintásából a hálóba jutott a labda, 1-0. Nem sokáig örülhettek a hazaiak, előbb Fazekas László lövése találta meg a neki szánt helyet, majd Schumann Péter révén fordítottak a vendégek, 1-2.

A fordulást követően viszont már minden a baranyaiak akarata szerint érvényesült, akik közül főleg Dárdai Pál emelkedett ki, aki addigi pályafutása egyik legjobb napját fogta ki. A 67. percben formás pécsi támadás futott a pályán, Zombori Sándor visszagurított Dárdai Pálnak, aki jól eltalált lövéssel a bal felső sarokba vágta a játékszert, 2-2.

A pécsi csillag kicsivel később egy büntetőt is magabiztosan értékesített Szigethi Károllyal szemben. A középpályás, aki ekkor már mesterhármassal büszkélkedhetett, a mérkőzés hátralévő részében sem lassított. Ahogy a találkozó a vége felé közelített, egy szögletből érkező labda váratlanul az ő lábához került, amit 14 méterről hatalmas erővel lőtt a fővárosi lila-fehérek kapujába. Dárdai Pál, szinte egyedül, eldöntötte a 4-2-es végeredményt.

Jutalmul nem csupán a kiváló csapattársak és a lelkes szurkolók elismerését élvezhette, hanem a hazai szaksajtó figyelmét is magára vonzotta. Négygólos teljesítménye miatt a sportnapilap megítélésében a legmagasabb, 10-es osztályzatot érdemelte ki. Az indoklásban hangsúlyozták, hogy extraklasszis produkciót nyújtott, olyan lenyűgöző játékstílussal, amely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is figyelemre méltó, és sokáig emlékezetes marad a rajongók számára.

Dárdai Pál ezzel egy olyan szűk elit klub örökös tagjává vált, ahová a Pécsből előtte csak Rapp Imre hálóőrnek sikerült bejutnia, 1973-ban. A baranyai kontingenshez évekkel később csatlakozott még Brezniczky Sándor, aki 1986-ban érdemelte ki a 10-es osztályzatot. 2011-ben feliratkozott Bajzát Péter is, aki egy meccs alatt öt gólt rúgott a Vasasnak az NB I-ben.

Related posts