A német üzleti modell válságban van, de úgy tűnik, hogy ezt sokan figyelmen kívül hagyják - G7 - Gazdasági történetek érthetően.
Virovácz Péter, az ING vezető elemzője, valamint Havasi Kinga, az elemző gyakornok, közösen formálják meg a Zéróosztót, amely a G7 elemzői szegmensének izgalmas részét képezi.
Nemrégiben a német Szövetségi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta az ország gazdasági helyzetéről szóló legfrissebb adatokat, amelyek, enyhén szólva, csalódást keltőek. A német gazdaság 2024-ben ismét zsugorodott, ami azt jelenti, hogy ez már a második egymást követő év, amikor romlást tapasztalunk (tavalyelőtt 0,3, tavaly pedig 0,2 százalékos visszaesés volt). Ilyen tendencia a 2000-es évek eleje óta nem fordult elő, így Németország ismét "Európa beteg embere" titulust viseli. A problémák gyökerei azonban már régebben gyökeret vertek. Jelenleg a gazdaság mérete ugyanott tart, ahol 2020 elején volt, ami azt jelenti, hogy lényegében az utolsó öt évben stagnálunk.
Ha röviden szeretnénk összefoglalni a helyzetet, akkor azt mondhatjuk, hogy a gazdaságot a ciklikus és strukturális problémák kombinációja bénítja meg. Míg a ciklikus kihívások, mint a magas infláció, emelkedő kamatlábak, jelentős készletszintek és politikai bizonytalanság, viszonylag gyorsan eltűnhetnek, a strukturális gondok tartósan jelen lesznek. Németország most szembesül azzal a kemény valósággal, hogy az olcsó energia és a könnyen elérhető, nagy exportpiacokra épített üzleti modellje – nem meglepő módon – már nem fenntartható, sőt lényegében megszűnt. Ezt jól illusztrálja a német ipar állapota.
A tíz éve húzódó alulfinanszírozottság, az ebből eredő csökkenő versenyképesség, valamint Kína átalakulása exportcélpontból ipari riválissá komoly hatást gyakorolt a német gazdaságra. A helyzet rövid távon valószínűleg nem fog javulni.
Ha Németország strukturális kihívásait szeretnénk megvizsgálni, már a problémák felsorolása is önálló cikket érdemelne. Az egyszerűség kedvéért azonban ezúttal főként a német gazdasági modell alapvető elemeire koncentrálunk. Ezek az elemek pedig nem mások, mint az energiaforrások, Kína szerepe a globális piacon, valamint a versenyképesség fenntartása.
Az orosz-ukrán háború előtt Németország ipara számára az energiaárak és az energiaellátás nem jelentett komoly problémát. Az alacsony költségek és a megbízható kínálat szinte magától értetődőnek számított. Azonban 2023-ra a helyzet drámaian megváltozott: az ország energiaimport-kitettsége következtében a villamosenergia ára háromszorosára emelkedett a 2019-es átlaghoz képest. Olyan nemzet esetében, ahol csupán a szén áll rendelkezésre nyersanyagként, az energiaimport szerepe kulcssá vált, különösen a zöld átmenet szempontjából. Pozitívumként emelhető ki, hogy Németország sikeresen felgyorsította a zöld átállást, ezzel megelőzve sok más ipari országot. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a megújuló energiaforrások kínálata még mindig instabil, és a gázimport, amely a megújuló energiaellátás esetleges zavarainak kezelésére szolgál, jelentős költségekkel jár. Ez a helyzet komoly kihívások elé állítja Németország ipari alapjait. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a mesterséges intelligencia és más felhőalapú szolgáltatások elterjedése miatt az energiaigény folyamatosan növekszik.
Kínára áttérve, a 2000-es évek elején a szigetország kulcsszereplője volt a német gazdaság fellendülésének, míg napjainkban már a legnagyobb kihívást jelenti számára. A világjárvány kezdetével Kína szerepe, mint Németország gazdasági növekedésének motorja, drámai fordulatot vett. A gyenge belső kereslet következtében a kínai piacon tapasztalható német termékek iránti kereslet csökkent, amit egy újabb sokk követett: Kína egyre inkább önállóan kezdte előállítani azokat az árukat, amelyeket korábban Németországból importált, különösen az autókat illetően.
2018-ban Kína hivatalosan is bejelentette a "Made in China 2025" programot, amelynek célja, hogy az ország megerősítse pozícióját a globális gazdasági színtéren, különös figyelmet fordítva a csúcstechnológiai iparágakra. Ez a stratégia szoros párhuzamba állítható a német "Ipar 4.0" kezdeményezéssel, de van egy lényeges eltérés: míg a német állam nem nyújtott közvetlen anyagi támogatást a saját tervéhez, addig Kína jelentős pénzügyi forrásokat biztosított a saját programja megvalósításához. Ennek következtében Kína számos iparágban közvetlen riválisává vált Németországnak, megváltoztatva ezzel a globális versenyképet.
A "Kína-sztori" nem csupán egy érdekes narratíva, hanem egy komoly tükröt tart elénk, amely felfedi a német gazdaság egy szélesebb körű kihívását: a versenyképesség fokozatos hanyatlását.
A legjelentősebb nemzetközi rangsorban Németország a 2010-es évek elején a legjobb ötbe tartozott. Jelenleg a 20. és 25. hely között van. A versenyképesség elvesztésének okai közé tartozik a fizikai infrastruktúra, az oktatás és a digitális infrastruktúra gyors amortizációja. Ami az első kettőt illeti, Németország túlságosan önelégült volt, és nem tartotta szükségesnek, hogy friss tőkével támogassa a 21. századi gazdasági szemléletet. A digitális infrastruktúra tekintetében meg nem volt, ami amortizálódjon: az ország szimplán elfelejtett befektetni ebbe a területbe.
Mindazonáltal ez csupán a jéghegy csúcsa. Egy olyan nemzet esetében, amely korábban a szakképzett munkaerő kiválóságáról volt ismert, az OECD PISA-tesztjein mutatott gyenge teljesítmény szintén kiemelkedően aggasztó jelenség. A versenyképesség csökkenése tehát szoros kapcsolatban áll a tartósan alulfinanszírozott állami szektorral. Az elmúlt két évtized során a közszolgáltatásokra fordított állami befektetések a GDP arányában jelentősen elmaradtak az uniós átlagtól, míg a magánszektor hozzájárulásai is elmaradtak más országok szintjétől. Jelenleg a hiány mértéke 400-600 milliárd euró között mozog. Ez azt jelenti, hogy a német GDP 10-15 százalékát sürgősen a gazdaság fejlesztésére kellene fordítani a felzárkózáshoz.
Öt év stagnálás után a tavalyi év végre széles körben tudatosította a német politikában és társadalomban, hogy a gazdasági problémák nem csak ciklikusak. Az ország még mindig a világ egyik leggazdagabbja, de a fokozatos hanyatlás megállításához szükség van a gazdaság átalakítására. Már az energia, Kína és a versenyképesség fő kérdéseinek kezelése is kihívást jelent majd. Ha ehhez hozzávesszük a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, valamint az egészségügyi és nyugdíjrendszer kihívásait, akkor egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzetből nincs könnyű kiút.
Mindeközben az országba a politikai instabilitás is beköszöntött, a kormány három év után szétesett. A választás egy hónap múlva esedékes. Érthető okokból a választási kampány egyik legfontosabb elemévé lépett elő a gazdasági helyzet. A pártok gazdasági elképzeléseit vizsgálva világos, hogy
A politikai vezetők inkább a régi üzleti modellek ráncfelvarrásával kísérleteznek, mintsem hogy valóban átalakítanák őket a modern idők követelményeihez.
Mindezek alapján pedig aligha várható, hogy rövid távon a német gazdaság gyorsan kilábaljon, és ez komoly lökést adjon a magyar gazdaság számára is. Amely pedig éppen a saját kanosszáját járja a maga kétévnyi stagnálásával, nagy részben pont az ipartól való függése, tehát a saját strukturális problémái miatt.
