A Nemzet Gazdásza díj ünnepélyes átadása során Zászlós Tibor szívből jövő köszöntőt mondott, amely méltatta a mezőgazdaságban elért kiemelkedő teljesítményeket. Az Agrotrend keretein belül zajló esemény célja, hogy elismerje azokat a szakembereket, akik h
Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős alelnöke köszöntőbeszédében méltatta a Nemzet Gazdásza Díj várományosait. Kiemelte a fiatalok agrártörténelmi szemléletét, és hangsúlyozta a díjazottak kivételes gondolkodásmódját, amely új perspektívákat nyújt a mezőgazdaság jövője szempontjából.
Elnök úr, alelnök úr, államtitkár úr, engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem a mai nap minden rendezvény, minden kedves résztvevőjét, külön tisztelettel a kitüntető cím várományosait!
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nevében szeretném kifejezni hálánkat a meghívásért, hiszen ez a rendezvény kiemelkedő jelentőséggel bír, különösen számunkra, akik most először veszünk részt ilyen eseményen. Hosszasan töprengtem azon, hogy miként tudom hitelesen és frappánsan kifejezni azt az értékes másságot, amit a mai napon kitüntetett személyek képviselnek. Az ő életútjuk, a kreatív megoldásaik és a sokszínűségük mind-mind inspiráló. Ekkor jutott eszembe Archibald MacLeish amerikai drámaíró és publicista egy kevésbé ismert műve, a J.B., különösen egy jelenete. Ebben a jelenetben Saliven, a sikertelenebbik, azzal vádolja J.B.-t, hogy ő Isten kegyeltje, akinek mindent megad az élet, míg ő ugyanannyit dolgozik, és mégsem éri el a kívánt sikert. J.B. egy idő után fáradtnak érzi ezt a vegzálást, és megkérdezi Salivent, hogy nézzen ki az ablakon, és mondja el, mit lát. Saliven azt válaszolja: „Az utcát látom.” Ez a párbeszéd jól tükrözi azt a mélyebb igazságot, hogy a külső körülmények és a siker nem mindig a kemény munka arányában mérhető, és hogy az életünk sokszínűsége, valamint az egyéni tapasztalataink adják meg a valódi értéket. Az itt jelenlévők mindannyian ezt a különbözőséget képviselik, és ezért vagyunk ma itt, hogy ünnepeljük az elért eredményeinket és a jövőbeni lehetőségeinket.
Azt mondja, az utcát látod? Igen. Járkáló embereket, házakat, járműveket. Miért? Mi mást kéne látnom? Kérdezi egy kicsit, már ingerülten. Azt mondja, mert én egy utat látok, amelyik visz valahová. - Na ez az a különbség, hogy az itt ma kitüntető címet kapók utat látnak. És erről az útról nem tértek, nem térnek le életük során. És a nehézségeket nem letéréssel, hanem megoldással próbálják áthidalni. És hát legyünk tárgyilagosak, mert nem csak kenyérrel dobják meg az embert időnként, kővel is, hogy a rájuk dobált kövekből az út szilárdságát alapozzák, ha már jelképekkel beszélünk. És ezért tudnak szilárdan, eltökélten ezen az úton járni.
Gyakran tapasztalhatjuk, hogy fiatalokkal folytatott beszélgetések során, amikor a múlt inspiráló életutak kerülnek szóba, sokszor azt halljuk, hogy: „Ja, akkor más volt.” Ezzel utalnak arra, hogy a körülmények gyökeresen eltértek a maiaktól, és hogy az akkori időszakban könnyebb dolguk volt az embereknek. Pedig érdemes megjegyezni, hogy azok, akikkel most beszélgetünk – hús-vér emberek, akik a jelen korban élnek – mindannyian a saját kihívásaik és nehézségeik közepette formálták meg a jövőjüket.
Ami valóban figyelemre méltó és példamutató, az az a képesség, hogy kiemelkedjünk a hétköznapokból, és olyan értékeket képviseljünk, amelyek inspirálnak másokat. Az ilyen tettek és magatartások sokkal többet jelentenek, mint csupán a szavak; valódi hatást gyakorolnak a környezetünkre és a közösségünkre.
Egyszer, a híres francia filozófus, René Descartes, előtt felvetődött a kérdés, hogy miként lehet jót tenni, tekintettel arra, hogy a "jó" fogalma meglehetősen szubjektív: ami egyeseknek kedvező, az mások számára lehet hátrányos. Descartes válasza meglepően egyszerű volt: azt javasolta, hogy cselekedjünk úgy, hogy tetteinkkel kiérdemeljük embertársaink tiszteletét és megbecsülését. A mai kitüntetettek pontosan így élnek: a cselekedeteikkel nemcsak saját értéküket mutatják meg, hanem mások elismerését is kivívják.
Azt kívánom, hogy a közeljövőben is folytatódjon a magyar agrárium fejlődése, és hogy a fiatalok számára inspiráló példákat tudjanak nyújtani a tetteikkel. Köszönöm, hogy figyelmet szenteltek ennek a fontos témának!
