A Prímási Palota gobelinjeinek titkai: Egy művészeti utazás a múltba A Prímási Palota falain lógó gyönyörű gobelinjei nem csupán díszítőelemek, hanem a történelem darabjai is, melyek mesélnek a város gazdag kulturális örökségéről. Ezek a lenyűgöző textil

A gobelinek, amelyek a tekintélyes Mortlake-i angol manufaktúrából származnak, és Francis Cleyn német születésű festő és gobelintervező tervei alapján készültek, az ókori görög mitológia világába kalauzolnak el bennünket, és elmesélik Aphrodité papnője, a gyönyörű Héró és az abüdoszi görög ifjú, Leandrosz tragikus szerelmének történetét. A Hellészpontosz (mai Dardanellák) két partján élő szerelmesek csak titokban találkozhattak egymással, mivel az európai oldalon egy toronyban élő Héró élethosszig tartó szüzességi fogadalmat tett és őrizte az örök tüzet. Leandrosz minden éjjel átúszott a tengerszoroson, hogy találkozzon kedvesével, Héró pedig egy lámpással vezette át őt a sötét vízen. Egy viharos éjszakán azonban a lámpás kialudt, Leandrosz pedig a tengerbe fulladt. Héró, másnap reggel látva kedvese holttestét, a tenger habjaiba vetette magát, öngyilkos lett.

Az eredetileg Szelepcsényi György esztergomi érsek tulajdonában lévő gobelineket hosszú évekig elveszettnek hitték, egészen 1903-ig, amikor az elhagyatott épületet 320 ezer ezüst magyar koronáért a város megvásárolta az érsekségtől a szomszédos régi Városháza épületének kibővítése céljából. A meglepetés akkor érte a várost, amikor a romos épület felújításába kezdett, a palota Tükörtermének falai mögött egy használaton kívüli kéményben ugyanis a mesteremberek ráleltek a gondosan elrejtett nagy értékű gobelinekre.

A felfedezés hatalmas érdeklődést váltott ki a közönség körében, így a városi tanács eleget tett a polgárok kívánságának. A legszükségesebb javítások elvégzése után lehetővé tették a falikárpitok kiállítását. Ez újabb kérdések áradata előtt nyitotta meg az ajtókat: mi a gyűjtemény valódi témája, ki áll a művek mögött, és milyen történet rejlik az alkotások eredetében? Mindezek mellett a művészi értékükről és piaci áraikról is komoly diskurzusok indultak. A kérdésekre sok válasz született, de a legnagyobb talány még mindig az, hogyan jutottak a gobelinek Pozsonyba, és milyen körülmények között rejtették el őket a múlt homályában.

Ezek a különleges kárpitok a francia Mazarin bíboros birtokába kerültek, de a gobelinek további sorsa titokzatos mivoltával továbbra is foglalkoztatja a történelemkedvelőket. Annyit tudunk, hogy egy nap egy Jabbach nevű kereskedő lett a tulajdonosa. Valószínűsíthető, hogy Batthyány József szerezte meg tőle a kárpitokat, melyeket aztán a Prímási palota falai között helyezett el. Azonban a rejtély, hogy ki, mikor és miért rejtette el ezeket az értékes műtárgyakat a kéményben, továbbra is homályban marad...

Néhány történész véleménye szerint a palota gondnokai titokban rejthették el az értékeket 1805-ben vagy 1809-ben, mivel attól tartottak, hogy Napóleon katonái megszállják a várost.

Mások szerint az 1848-as forradalom idején rejthették el a gobelineket, amikor Haynau tábornok serege bevonult a városba. Hogy melyik verzió áll közelebb az igazsághoz, nem tudni. Mint ahogyan máig tisztázatlan az is, hogyan lehetséges, hogy az érseki palota vezetése az épület eladásakor megfeledkezett a kárpitokról. Bár tény az is, hogy az érseki rezidencia tisztviselőinek második, talán harmadik generációja volt akkoriban tisztségben - hiszen akár száz, de legalább ötvenöt év mindenképpen eltelt azóta, hogy a gobelineket elrejtették, és semmilyen írásos feljegyzés nem maradt fenn róluk.

Bárhogyan is nézzük, a falikárpitok ára lényegesen túllépte azt az összeget, amelyért a város megvásárolta és felújította a palotát. Amint eljutott a hír a falikárpitok felfedezéséről és értékbecslésükről, Vaszary Kolos esztergomi érsek azonnal megbízta a pozsonyi káptalan képviselőjét, hogy képviselje őt a városnál, és kérje vissza az eredetileg az érsekséghez tartozó gobelineket, valamint helyezze azokat az esztergomi érseki palotába. A pozsonyi magisztrátus azonban nem volt hajlandó beleegyezni ebbe, így a két fél között bírósági per indult. Az érsekség a vételi szerződés egyik rendelkezésére hivatkozott, amely kimondta, hogy a város a palotát anélkül vásárolta meg, hogy annak belső berendezésével együtt járt volna, így a kárpitok, mint a belső berendezés részei, az érsekség tulajdonában maradnak. Végül Pozsony városa a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a falak és minden, ami bennük található, az építészeti struktúra szerves részét képezi, így megnyerték a pert.

A Mortlake-i királyi szövőmű történetéből tudható, hogy a Héró és Leandrosz "pozsonyi" sorozata nem volt egyedülálló alkotás a műhely falai között. Cleyn 1628 és 1630 közötti tervei inspirációt adtak számos hasonló szőttes létrehozásához, amelyek közül négy teljes készlet és három különálló faliszőnyeg érte el a mai napig fennmaradt állapotát, és valószínűleg egy nagyobb sorozat részei voltak. Az első három komplett szőttes mindössze öt darabból áll, melyek jelenleg a svédországi Stockholmban (a Drottningholm-palotában), egy Lyme Park-i magángyűjteményben, valamint a Liverpool közelében található Lady Lever Művészeti Galériában láthatók. A negyedik sorozatot egy hatodik alkotással bővítették, és ez a mű a pozsonyi Prímási palota elegáns belső terét ékesíti.

A feltételezések szerint Cleyn eredetileg egy öt képből álló sorozatra tervezte meg műveit. Minden egyes jelenet a szabadban játszódik, és Leandrosz alakja összeköti őket, mint egyfajta motívum. A gobelinek képei színházi díszletekhez hasonlítanak; az alakok úgy tűnnek, mintha kiemelkednének a háttérből, akárcsak a színpadon álló színészek. A jelenetek időrendben követik egymást. Az első képen Héró és Leandrosz találkozása látható Aphrodité temploma előtt. Leandrosz szívét elragadja a fiatal hölgy szépsége, szenvedélyes vallomást tesz neki, és kitartóan kéri, hogy viszonozza érzelmeit.

A negyedik kép a közelgő tragédia sötét előjeleként áll előttünk. Az égen sűrű, gomolygó felhők gyülekeznek, és az erősödő szél felkavarja a tenger nyugodt felszínét, előre jelezve a vihar közeledtét. Hermioné kétségbeesetten próbálja meggyőzni bátyját, hogy ne kövesse szerelmét a hullámok közé. Az ötödik képen beteljesedik a végzet: egy éles sziklán fekszik Leandrosz holtteste, míg szerelme fájdalmában zokogva siratja őt. A kép jobb szélén Ámor, a kis szerelemistenség, szomorúan szemléli a tragédiát, képtelen volt megakadályozni a sors könyörtelen döntését. A hatodik kép, amely később készült, a legkisebb mind közül, és eredete rejtély marad. Talán a megrendelő egy üres falat kívánt feldobni, de a kép mögött rejlő érzelmek és történetek továbbra is titokban maradnak.

A hatodik gobelin logikusan folytatja az ötödik jelenetet. Egyetlen főszereplője a gyászoló Ámor, az előző festmény átdolgozott részlete.

A pozsonyi gobelinek néven is ismert falikárpit-gyűjtemény egyike ama kevés, teljes egészében megőrzött 17. századi gyűjteménynek, amely a kor kézműves művészetének igazi csúcsát jelenti.

A Prímási palota elegáns szalonjaiban kiállított gobelinek visszarepítenek bennünket az időben, és lehetővé teszik, hogy átéljük azt a luxust és pompát, amelyben a korabeli társadalom legmagasabb rétegei éltek. A Prímási palotában található művészeti érték a Pozsonyi Városi Galéria állandó kiállításának a része.

A MAGYAR7 legújabb, 29. számának megjelenésével friss tartalommal bővült a magazin palettája.