A mesevilág színes és varázslatos univerzuma, ahol a képzelet határtalan. A rajzfilmek nem csupán szórakoztató történeteket mesélnek el, hanem érzelmeket, tanulságokat és álmainkat is közvetítik. A karakterek életre kelnek a vásznon, és velük együtt mi is

Az esti mesék varázslatos világától a mozivászon széles spektrumáig: a magyar Dörmögő Dömötör kalandjaitól egészen a perui Paddingtonig számos izgalmas történet vár ránk. Michael Bond, a mese hírneves alkotója jól ismert karakterének legújabb filmje, a "Paddington Peruban" nemcsak nosztalgiát ébreszt bennünk, hanem egy új fejezetet is nyit a mesevilágban. Merüljünk el együtt ezekben az emlékekben és fedezzük fel a képzelet határtalan birodalmát!
Gyerekoromban alig vártam, hogy Anya vagy Apu odaüljön a kiságyam szélére és meséljen. Hófehérkéről és a hét törpikéről, Jancsiról és Juliskáról, az ezeregy éjszaka varázslatos országairól, felébresztve a kíváncsiságomat: mi van még az Operenciás-tengeren is túl? Egyik délután szüleim közölték az örömhírt: moziba megyünk! Zsúfolásig megtelt a szombathelyi nézőtér izgatott gyerekekkel és szülőkkel, már ismertük a hazudós Pinokkió történetét (azért vitt el a papa, mert állítólag én is hazudós voltam és kitaláltam dolgokat), de látni a megelevenedő kis fabábut, mégis óriási élményt jelentett. Walt Disney világhírű rajzfilmje mély hatást tett rám. Beleszerettem a moziba. Éppúgy, mint az anyám, aki gyerekkorában látta A megfagyott gyermek című némafilmet és mozifüggő lett, mint a világon szinte mindenki akkoriban.
Manapság sokan azt gondolják, hogy az írott mesék és mesefilmek már elavultak, és a gyerekeket inkább a valósággal kellene megismertetni. Ez azonban hatalmas tévedés! Úgy vélem, minden mesének megvan a maga értékes tanulsága. Gondoljunk csak Jancsira és Juliskára, akik ügyesen túljárnak a gonosz boszorka eszén. Ne féljünk tőle – hiszen a bátorság és az ügyesség legyőzheti a félelmet! Hüvelyk Matyi is példát mutat arra, hogy a kiszolgáltatott helyzetekben is lehet győzni, hiszen sokszor „többet ésszel, mint erővel” érdemes cselekedni. Amikor Fazekas Mihály klasszikus Lúdas Matyiját megfilmesítették, a Soós Imre főszereplésével készült 1950-es adaptáció Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében óriási sikert aratott, még a felnőttek körében is. Mi ez, ha nem a valóság tükre? Mindig is léteztek és létezni fognak erőszakos, nagyravágyó gazdagok és a társadalom peremén élő, kisemmizett emberek. Ezért maradnak örök érvényűek a nevelő mesék és az animációs gyerekfilmek, hiszen a történetekben rejlő bölcsesség mindig aktuális.
Gyerekként imádtam Az Ezeregyéjszaka meséit. Számomra akkor álom volt. És megvalósult. Ifjú házasok voltunk a férjemmel, vasfüggönnyel elzárva a Nyugattól, esélyünk sem volt átugrani a sógorokhoz, nemhogy Párizsba vagy Rómába. De Keletre szabad volt az út és olcsó. Férjem - tévérendezőként - nagyobb összegű jutalmat kapott az egyik filmjéért. Hurrá, menjünk Egyiptomba! Az egyik legelső utunk oda vezetett, egyből a fővárosba, a nyüzsgő-szmogos Kairóba! Ez volt a mi csodálatos nászutunk, ha úgy tetszik. (Később a Nők Lapjának is rengeteg utazásos anyagot írtam és hosszú ideig a MALÉV fedélzeti lapjának is dolgoztam.) Akkor még olyan volt az arab világ, mint a mesében. A bárokban hastáncosnők riszáltak, a kávézókban burnuszos pasik szíták a nargilét - a vízipipát -, az utcákon dézsákban árusították a jeges üdítőt. Rákötve madzaggal két pohár. Abból ihatott mindenki, aki megszomjazott.
Minden szállodai szobához két inas tartozott, mindegyikük Ali baba volt valamilyen értelemben. Az egyik már ott várakozott az ágyam tetején, amikor beléptem, és kérte tőlem a cigarettát. Csak megráztam a fejem: sajnos, nincs. Ő viszont vidáman felugrott az ágyról, és a szekrényhez sietett, hogy felfedezze, mit talál ott. Diadalittasan húzta elő a cigarettás dobozomat, miután minden zugot átkutatott. Lopni nem volt szándékában, hiszen azzal az állását kockáztatta volna; ajándékba pedig a cigaretta elfogadása teljesen normálisnak számított. Ha nem lettem volna már otthonos a mesék keleti világában, talán csalódott lettem volna. De én kifejezetten élveztem a helyzetet – hiszen 2010 körül még Damaszkuszba is eljutottam, a szír fővárosba!
Természetesen! Íme egy egyedi szöveg Vadas Zsuzsáról: --- Vadas Zsuzsa egy különleges egyéniség, aki a kreativitás és a szenvedély ötvözésével képes lenyűgözni környezetét. Művészi hajlamai és elhivatottsága révén mindig új utakat keres a kifejeződéshez, legyen szó festészetről, írásról vagy bármilyen más művészeti formáról. Zsuzsa nem csupán tehetséges, hanem rendkívül nyitott is az új tapasztalatokra, ami lehetővé teszi számára, hogy folyamatosan fejlődjön és inspirálódjon. Barátaival és ismerőseivel osztja meg gondolatait, mindig bátorítva őket, hogy kövessék álmaikat. Élete során számtalan kihívással találkozott, de minden egyes akadályt erősebben és elkötelezettebben küzdött le. Zsuzsa nemcsak saját útját járja, hanem másokat is inspirál, hogy megtalálják a saját hangjukat a világban. --- Remélem, tetszik az átdolgozott szöveg! Ha szeretnél még valamit hozzátenni vagy módosítani, csak szólj!