Az atlantista szakértő véleménye alapján Putyin olyan irányt mutat, amely lehetőséget ad a "történelem sötét oldalára került borzalmas ideológiák" újbóli felemelkedésére.
A nemzeti oldalon folyó diskurzus egy érdekes és sokszínű vitát generál, amelyben a jobboldali identitásunk és a magyar nemzeti érdekek összefonódása kerül középpontba. A kérdés, hogy Vlagyimir Putyint és Oroszországot nem csupán magyarként, hanem jobboldaliként is értelmezzük, mélyebb politikai és kulturális összefüggéseket tár fel. Az európai politikai tájban betöltött szerepük elemzése során fontos, hogy ne csupán a hagyományos narratívákra építsünk, hanem merjünk új perspektívákból tekinteni a geopolitikai kihívásokra és lehetőségekre.
Ebben a vitában vannak persze egészen szélsőséges álláspontok, amelyek nélkülözik a releváns árnyalatokat is, úgy mint "Putyin az új Hitler" (ez itt most pozitívumként értendő), aki megmenti a fehér fajt, és az is, hogy Putyin egy mocskos kommunista, így csak az ukrán nemzetiszocialisták és Ukrajna harca támogatható. Jelen írásom ezekkel nem kíván foglalkozni, mert ennél azért összetettebb a valóság, és valóban, vannak érvek pro és kontra, még akkor is, ha nem egyenlő mértékékben oszlanak meg ezek az érvek. Az viszont érvénnyel kijelenthető, hogy a hazai valódi nemzeti oldalon az atlantista világrendet (amelyet én az 1945-ben létrejövő judeokrata világrendnek szoktam nevezni), a szabadkőműves gyökerű Amerikai Egyesült Államok világdominanciáját rossznak tartja nagyjából mindenki. Ennél fogva ha valaki azt állítja, "Putyin sem jobb", azt nem abból a motivációból teszi, hogy támogatja a jelenlegi amerikai-zsidó világrendszert. Legfeljebb kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a putyini Oroszország ennek lényegi kihívója lenne. Ezt fontos tisztázni. Régóta vallom, hogy az ellenség véleményét, az ellenséges (jelen esetben atlantista) sajtót érdemes olvasni, de nem csak azt, amennyire csak lehet, meg kell ismerni az ellenség gondolkodásmódját. Ehhez adott most segítséget a nyilvánvalóan az atlantista világhatalomhoz bekötött Telex. Ugyanis Buda Péter: Az elemzők és az ellenzéki politikusok nagy részének régóta fogalma sincs Orbán stratégiájáról címmel jelent meg egy interjú. Nem is akarok a teljes szöveggel foglalkozni, kiemelnék azonban belőle egy-két figyelemreméltót. Szóba kerül az Orosz Ortodox Egyház szerepe és annak összefonódása az orosz állami vezetéssel, s Buda Péter azt nyilatkozza, hogy "Egyik legfontosabb feladata annak a nemzetközi ideológiai befolyásolási műveletnek a kiszolgálása, amelynek révén Putyin megkísérli megnyerni magának a nyugati közvélemény identitárius konzervatív irányba hajló részét és ennek révén egyfajta "világrendszerváltást" végrehajtani. Talán meredeken hangzik mindez, de valójában ugyanarról a módszerről van szó, amelyet a Komintern és hasonló szervezetek révén gyakorolt a szovjet-orosz hatalom a 20. század első felében, csak akkor éppen a progresszív nyugati politikai irányzatok megnyerése, "átállítása" céljából. Mindennek az igazi veszélye az, hogy a konzervativizmus és a kereszténység moszkvai rezsim által képviselt fajtája nem békíthető össze azzal a demokratikus nyugati értékrenddel és politikai kultúrával, amelyre az elmúlt évtizedek viszonylagosan stabil nemzetközi rendje épül, anélkül, hogy ne nyitnánk utat a történelem szemétdombjára került rémséges ideológiák előretörésének." Egyértelmű állásfoglalás, Budának a "demokratikus nyugati" értékrend képezi hitvallását. Az az úgynevezett értékrend, amely 1945 után telepedett rá teljes súlyával Európa népeinek életére, amelynek végeredménye az lett, hogy Európa elveszítette világhatalmi súlyát, erkölcsileg és szellemileg megroppant, elvallástalanodott, és terjed a természetellenes fajtalankodás, a kereszténység ma már csak egy emlék számára, fajilag is egyre inkább elveszíti európai arculatát, kár szépíteni, szinte soha nem látott létválsága sodorta Európát. De mégis attól fél, hogy Putyin "befolyásolási kísérletei" utat nyitnak a "történelem szemétdombjára került rémséges ideológiáknak". Kár kerülgetni a forró kását, itt nyilvánvalóan a 20. században fellépő és akkor (sikertelenül) világrendszerváltást megkísérlő nemzetiszocializmusokra és fasizmusokra gondol. Mit mondjuk minderre? Ha Putyin ezt - akár saját akaratán kívül is, ugyanis "nácizásban" nem tér el a nyugati elittől - elérné, Európa jobbik fele ezt üdvözölhetné. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy ezek az ideológiák a 100 évvel ezelőtti formáikban feltámadnának azonos külsőségekkel, de mivel annak idején a nemzetiszocializmus az öröklét törvényeire építve fogalmazott meg ideológiát, ilyen vonatkozásban viszont, mint a faji gondolat, annak az ideának a megvallása, hogy közösségi és nemzethű alapokkal rendelkező államokra van szükség, mely erősen szociális jellegű, semmi esetre sem zárható ki az elterjedése, korszellemmé válása. Az úgynevezett "általános jobbratolódás" Európában, amelyről ki pozitív értelemben, ki riogatási céllal szokott beszélni, lehet ennek akár egy előszobája is. Ebből az előszobából természetesen a "kóserkonzervatív" politikai erők eszmei okoknál fogva vannak kizárva. De vannak olyan politikai mozgalmak, amelyek a valódi szuverén Európában hisznek, nehéz még megjósolni, a fejlődés iránya milyen irányú lesz. De haladjunk tovább, mert van még egy érdekes gondolat az interjúban. A Telex újságírója a következő kérdést teszi fel:
Putyin közelmúltbeli sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy azok, akik az orosz ortodox egyházat kritizálják, nem valódi ateisták, hanem mélyen hitetlenek, akik elfordultak a vallástól. Hozzátette, hogy sok esetben ezek az emberek zsidó származásúak, ugyanakkor rávilágított arra, hogy nem látni őket a zsidó közösségi életben, például a zsinagógákban. Ennek az üzenete több rétegből áll: egyrészt Putyin megpróbálja elhatárolni az egyházat a háborúval kapcsolatos kritikáktól, másrészt a társadalmi feszültségek szítása is megfigyelhető, amely a vallási és etnikai identitásokra építve próbálja legitimizálni a hatalom pozícióját. Az ilyen kijelentések célja lehet a közönség figyelmének elterelése, illetve a belső egyesítés és a külső ellenségképek erősítése.
Erre Buda válasza pedig a következő (s itt most fontosnak tartom teljes terjedelmében idézni):
Az orosz elnök legutóbbi megnyilatkozásaiban egyértelműen a Mein Kampf eszméihez nyúlt, amikor a "hagyományos" értékeket védő kereszténység és az "istentelen" zsidók közötti konfliktusról beszélt. Ez a retorika nem csupán történelmi párhuzamokat idéz, hanem a totalitárius politikai legitimáció keresésének is egy újabb példája. A náci ideológia, amely a "tiszta népi" erkölcsiséget hirdette, szintén ezen a nyomon haladt, amikor a nemzetközi zsidóságot az erkölcsi rend aláásásával vádolta. A cári Oroszországban készült, Cion bölcseinek jegyzőkönyve című hamisítvány szintén jelentős szerepet játszott a zsidókkal szembeni előítéletek terjesztésében. Hitler, a Mein Kampfban, ezt az iratot is felhasználta, hogy alátámassza antiszemita nézeteit, és ezzel a cári rezsim törekvéseinek szellemiségét idézte meg. A dokumentum célja az volt, hogy morális keretek közé helyezze a cári imperializmus igazolását, és a nemzetközi zsidóságot mint a civilizáció ellenfeleit állítsa be. Putyin legutóbbi beszédében tudatosan hivatkozott ezen eszmékre, amikor a háborúban a hagyományos keresztény értékek védelméről beszélt, és az "istentelen" ellenfelek között a zsidókat említette. Ezzel a törekvéssel nem csupán a belső orosz politikai tájra, hanem a nyugati szélsőjobboldali és identitárius mozgalmakra is célzott, amelyek egyre inkább fogékonyak erre a narratívára. A történelem tanulságai azt mutatják, hogy a putyini "kereszténység" és a Mein Kampf ideológiája között mély és zavarba ejtő párhuzamok húzódnak. Akik ezt a rendszert a kereszténység védelmezőjeként próbálják feltüntetni, azok figyelmen kívül hagyják a valóságot: a putyinizmus és a fasiszta eszmék között nincs lényegi különbség. Ezért elengedhetetlen, hogy világosan lássuk: mindenfajta együttműködés a putyini rendszerrel a Mein Kampf fasiszta szellemiségének támogatását jelenti.
Természetesen, íme a szöveg egyedi megfogalmazásban: Hagyjuk most figyelmen kívül a nyilvánvaló hazugságokat és torzításokat, hiszen egy izgalmas és érdekes jövőkép bontakozik ki előttünk. Nyilvánvaló, hogy akik a tradíciók talaján állnak, azok számára Buda aggodalmai – ha levesszük róluk az atlantista propaganda rétegét – inkább reményeket jelentenek, mintsem félelmeket. Abban sincs kétség, hogy az atlantista liberálkapitalista Nyugattal szemben a putyini rendszert pozitívabb színben tüntetik fel. Ugyanakkor fontos, hogy kritikusan és egészséges távolságtartással viszonyuljunk ehhez. Az, hogy ki mennyire tartja fontosnak ezt a megközelítést, egyéni ízlés kérdése lehet, de van egy lényeges aspektus, amiben mindannyian egyetérthetünk: mi magyarok és európaiak vagyunk. A magyar szabadság csak nekünk, magyaroknak számít, másoktól ne várjunk csodát. Az európai világhatalmi státuszunk visszaszerzése is csak nekünk, európaiaknak fontos, sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem érdekeltek ebben (más, korrekt kapcsolatok egy másik Európával talán más megvilágításba helyezhetik a dolgot). Ezt a harcot nekünk kell megvívnunk, senki nem hozza el nekünk tálcán, saját szellemi és kulturális örökségünkre kell támaszkodnunk, hogy Európa méltó helyét visszafoglalhassa a világban. Bár most még távolinak tűnik ez a cél, emlékeznünk kell rá: amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnalhoz! Adja Isten, hogy elérkezzen a fehér ember hajnala! Henney Viktor - Kuruc.info
