Az elfeledett magyar művész, akinek festményei az örökkévalóság esszenciáját ragadták meg.
Samodai József neve aligha cseng ismerősen a szélesebb közönség előtt, pedig életműve harmincnál is több templomban él tovább Győr-Moson-Sopron vármegyében. Ezt a méltatlan feledést orvosolja most a Giotto jó utóda: bemutatja azt a festő-restaurátort, aki a Kádár-korszakban klerikálisnak bélyegezve háttérbe szorult, mégis megalkotta a magyar szakrális művészet egyik különleges fejezetét.
Gecsei Ádám és Varjú Krisztián dokumentumfilmjükben egyedi és érzékeny módon tárják elénk a művész különleges portréját. A film nem csupán a festmények és freskók sorát vonultatja fel, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a közeli tanítványok és családtagok hangját hallhassuk, akik egy egyszerű, ámde rendkívül tiszta szívű ember emlékét idézik meg. A film címét adó párhuzam Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész szavaiból ered, aki úgy véli, hogy Samodai a valóság és a transzcendens ábrázolásához hasonlóan közelít, mint Giotto. Ugyanakkor freskóinak kifejezőereje gyakran El Greco monumentális, az ég felé törő kompozícióit juttatja eszünkbe. Samodai művészetében a szakrális tér és a helyi közösségek arca összekapcsolódik, ezáltal új dimenziót adva a 20. századi magyar templomfestészetnek.
A Tony Curtis nemzetközi filmfesztiválon bemutatott mű, bár nem éri el a negyven percet, mégis gazdag, sokrétű képet fest egy életútról. Az alkotásban felsejlik a XX. század második felének politikai atmoszférája, a mellőzöttség súlya, a kitartó művészi alázat, valamint az Istenbe vetett hit ereje. Szomorúan tükrözi a kulturális emlékezet szelektivitását: míg Samodai művei még ma is ott díszelegnek a templomfalakon, a neve csupán a helyiek körében él igazán.
Samodai József hitét nem csupán megélte, hanem művészetévé is formálta – freskói a falakra festett imádságokként élnek tovább. Mint a Giotto méltó követője, ő nem csupán egy művész újjáélesztése, hanem egy figyelemfelhívás is: a Kádár-rendszer által kirekesztett alkotók közül sokan még felfedezésre várnak, életművük rejtett kincseket rejteget.
