Íme egy átdolgozott verzió: „Azt állították, hogy ha egy esztendőn belül nem történik változás, akkor ő kapja a középpontot” – interjú Demeter Villővel.

Lakos Nóra legújabb magyar családi filmje, a "Véletlenül írtam egy könyvet", már közel 80 ezer nézőt vonzott a mozikba. A siker mögött nem csupán a film által felvetett izgalmas társadalmi kérdések állnak, hanem a főszereplő, Demeter Villő lenyűgöző teljesítménye is, aki első filmszerepéért nemzetközi elismerést tudhat magáénak. Villő, aki Ninát alakítja, a Díványnak adott interjújában kifejtette, hogy felnőttként is örömmel vállalna újabb filmszerepeket.

Villő nagyon szerencsésnek érzi magát, és nem csak azért, mert főszerepet játszhatott egy sikeres magyar filmben, hanem azért is, mert szerető és teljes családban él, ahol minden támogatást megkap.

Igen, ez az első alkalom, amikor főszerepet kaptam. Korábban színjátszóként tevékenykedtem az iskolában, és volt egy kisebb szerepem az MTVA-nál Szentendrei Adrienn jóvoltából, ahol a Rímerdő verssorozat egyik epizódjában tűntem fel. Ezt a gyerekek biztosan jobban ismerik, de ennek a tapasztalatnak köszönhetem, hogy eljutottam ahhoz az ügynökséghez, amelyik a Véletlenül írtam egy könyvet című film főszerepére ajánlott. Nagy örömmel töltött el, hogy én lehettem a kiválasztott, de azt is éreztem, hogy minden nagyon gyorsan történt.

Valójában még mindig nehezen tudom felfogni, és nem is vagyok biztos benne, hogy valaha is megértem, hogy fiatal koromban ilyen óriási elismerést kaptam. Ez az élmény teljesen váratlanul ért, hiszen sosem gondoltam volna, hogy az első filmem, amelyben szerepelek, valamint az általam nyújtott teljesítmény ennyire elnyeri a közönség és a filmes szakma tetszését.

Határtalan boldogság töltött el, és ez a boldogság most is velem van.

Emlékszem, hogy az ügynökség, ahol nyilvántartották az adataimat, megkeresett azzal a lehetőséggel, hogy részt vegyek a "Véletlenül írtam egy könyvet" castingján. Ez a folyamat meglehetősen hosszadalmas és többfordulós volt, tele izgalommal és várakozással. Amikor végre lezárult a válogatás, megtudtam, hogy a forgatásra még egy egész évet kell várni. Reménykedtem benne, hogy addig is megőrzöm a külsőmet - ha a magasságom és az arcom nem változik drasztikusan, talán még esélyem nyílhat a főszerepre. Szerencsére, amikor nyolc hónap múlva újra felkerestek, örömmel tapasztaltam, hogy alig változtam, így végül rám bízták a szerepet. Az emlékek szerint 300 lány közül választottak ki, ami különösen felemelő érzés volt.

Nem. Én épp a forgatás idején voltam 12 éves, és miután nagyon alacsony növésű vagyok, nagyon szerettem volna akkor nőni, éppen ezért nem zavart volna, ha végül a magasságom miatt nem kapom meg a szerepet, de végül nem úgy alakult, nem lettem nagyobb.

A valóságban a családom teljesen más képet mutat, mint ahogy azt a filmekben látni szokás. Nálunk négy testvér osztja meg a mindennapokat, és a szüleim között a szeretet még mindig élénken pulzál. Ez számomra hatalmas öröm. Ezzel szemben a filmben Ninát csak az édesapja neveli, mivel az édesanyja sajnos elhunyt. Az ő története egészen eltérő, és ez a különbség számomra nagyon szembetűnő.

Úgy érzem, igazán szerencsés vagyok a családom miatt. A szüleim mindig mellettem állnak, és mindenben támogatnak. Akármi történjen, tudom, hogy számíthatok rájuk, és mindig készséggel segítenek, amikor szükségem van rájuk.

Sok barátom mesél arról, hogy a szüleik elváltak, ami manapság sajnos egyre gyakoribb jelenség. Szerencsére eddig még nem találkoztam olyan ismerőssel, akinek valamelyik szülője elhunyt volna. Emellett azt is észrevettem, hogy sokan egykék, ami szerintem nem mindig a legjobb helyzet. Viszont ha már van egy testvér, az rengeteget segíthet az élet nehézségeivel való megküzdésben.

Bár sosem éreztem magam íróként, a naplóírás mindig is fontos része volt az életemnek, és most is folytatom, amikor csak tehetem. Örömmel vetem papírra a gondolataimat és az érzéseimet, hiszen ez segít kifejezni mindazt, ami belül zajlik. Leginkább a bánat vagy az öröm pillanataiban ragadom meg a tollat, hiszen ezek az érzelmek ihletet adnak. Különösen emlékezetes volt számomra, amikor a forgatás előtt Lakos Nóritól, a rendezőtől megkaptam Nina naplóját, amely a filmben is kulcsszerepet játszik. Az a könyv egy különleges kaput nyitott meg számomra, és mélyebben megértettem a karaktert, akit életre keltek.

Ebbe a könyvbe kellett leírnom az érzéseimet Nina szemszögéből.

Ennek eredményeként szinte már a forgatás küszöbén álltam Nina karakterének megértésében, és úgy vélem, hogy ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy bár az életünk gyökeresen eltér, mégis sikerült beleélni magam a bőrébe.

Jelenleg az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának kilencedik osztályába járok. A zongorázás az egyik szenvedélyem, de emellett a sportolás is fontos része az életemnek, különösen az edzőteremben töltött idő.

Természetesen, örömmel kifejezem a gondolataimat egy kicsit másképp: Igen, nagy álmom, hogy felnőttként is a színészet világában tevékenykedhessek, de ha más irányba terelődnének a dolgaim, azt sem bánnám, hiszen sok más dolog is izgalmas számomra. Például a pszichológia, ami igazán lenyűgöz, és folyamatosan vonz. Bár még van időm arra, hogy véglegesen eldöntsem, mivé szeretnék válni, sokszor elgondolkodom rajta. Mindenesetre, ha jönnek lehetőségek, örömmel fogadom őket, mert a legutóbbi forgatás élménye hihetetlenül inspiráló volt, és nagyon szívesen részt vennék hasonló projektekben a jövőben is.

Nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki Zsurzs Katával, hiszen együtt töltöttünk két hetet, mely során csupán ketten voltunk a kamera előtt. Ez idő alatt alaposan megismertük egymást, és közel kerültünk egymáshoz. A Bálintot megformáló Barnival is igazán jó barátságot kötöttünk, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Emellett a filmbéli édesapámmal, Mátray Lászlóval is baráti viszonyt ápolok, ráadásul őt már korábban is ismertem.