Bábolnai káosz: A falusi élet színes forgataga Bábolna, a csendes kis falu, ahol a napfelkelték szépsége és a friss levegő harmóniája mindennapos élmény. Ám nemrégiben egy váratlan zűrzavar rázta meg a mindennapokat. A falusiak szokásos rutinját váratlan
A Tusványosi Szabadegyetemen az agrárminiszter "döglesztő stílusban" fejtette ki véleményét, ami újra rávilágít arra, hogy mennyire lényeges a magyar emberek igényeit figyelembe venni a kormány számára, különösen vitás helyzetekben.
Emlékszünk, ugye, arra a szívszorító időszakra, amikor a száj- és körömfájás járvány következtében több mint ötezer fertőzött marha tetemét kellett eltemetni Bábolnán. A helyiek sajnos csak a hírekből értesültek a döntésről, ami mélyen megrázta őket. Lázár János akkor 1,5 milliárd forint kártérítést ajánlott a város számára, azonban a lakosok elutasították ezt az ajánlatot, mert úgy érezték, hogy az általuk elszenvedett veszteség és sérelem ennél sokkal súlyosabb. A közösség inkább azt szerette volna, ha a pénz a város hírnevének helyreállítására és fejlesztésekre kerülne felhasználásra.
De miért éppen Lázár vette a kezébe a dolgokat? Hiszen miniszterként nem igazán van köze a szakmai kérdésekhez! Ugyanakkor létezik egy alternatív módja is annak, hogy valaki "miniszterkedjen"... A bábolnai dögtemetőt az ATEV Zrt. működteti, amelynek az államnak 2024-ig volt egy részesedése. Ezt a tulajdonrészt Orbánék tavaly ingyenesen átengedték a Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak, amelynek kuratóriumi elnöke - nem éppen véletlenül - Lázár János. Így tehát a közvagyon újrahasznosult, és egy megbízható ember kezébe került. Ezt a lehetőséget kihasználva, a járvány idején kényelmesen elintéztek mindent, mit sem törődve azzal, hogy a környéken élnek olyan emberek, akik képesek beszélni és döntéseket hozni. Ezek a "közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok" a történelemben a törvényes, de etikátlan kifosztás eszközeként fognak bevonulni, remélem, hogy ez hamarosan nyilvánvalóvá válik.
Ezzel a témával kapcsolatban Nagy István megjegyezte: "Ha nem gerjesztenék a hangulatot Bábolnán, akkor már senki sem emlékezne rá, és nem is foglalkozna vele." Ebből világosan kiderül, hogy ha a bábolnaiak csendben maradnának, az ő érzéseik és megérzéseik senkit sem érdekelnének, beleértve az újságírókat is. Ez a bántó mentalitás ma Magyarországon minden olyan emberre vonatkozik, aki nem tartozik a "fontos" emberek közé, és nem részesül a "repülőrajt" előnyeiből.
A polgármester kifejezte, hogy a helyiek valószínűleg semmit sem fognak profitálni a pénzből, mivel "volt bátorságuk nem csupán megköszönni, hanem egyenesen elutasítani ezt a mérhetetlen ajándékot". A NER nem tudta lenyelni a bábolnai vezető üzenetét, aki a város lakóinak személyes követelései, a tiltakozások és az aláírásgyűjtés hatására egyértelműen kijelentette: "Nem érdekelték őket a nézőpontjaink és igényeink. Bábolnát nem a lótenyésztés fellegváraként, és nem is mint egy dinamikusan fejlődő vidéki települést, hanem mint dögtemetőt képzelik el". Valóban, Lázár a megszokott batidai földesúri modorában utalt az egyeztetés kudarcára: "Megittam a kávém, megköszöntem az együttműködés lehetőségét, majd távoztam."
A Tusványoson megfickósodott Nagy István miniszterről még annyit, hogy őt áprilisban egy helyi fórumon kinevették és kifütyülték a felháborodott honfitársaink. Most pedig autóval 850, gyalog 750 kilométer távolságból törlesztett egyet az őt ért sértésért.
Hazánkban már régóta nem csupán egy nyelvet használunk, ez már biztosan egyértelmű.
A bábolnai zűrzavar ügye, úgy tűnik, a bíróságon fog folytatódni.
