Az USA-ban bűnösnek nyilvánították a Tornado Cash fejlesztőjét, ami súlyos kérdéseket vet fel a technológiai innovációk és a jogi keretek közötti határvonalról.
Az Egyesült Államokban, New York városában a közelmúltban bűnösnek találták Roman Stormot, aki az Ethereum-alapú, nyílt forráskódú Tornado Cash egyik kulcsfigurája. A vád szerint összeesküvést szőtt engedély nélküli pénzszolgáltatási tevékenységek végzésére.
A Tornado Cash egy innovatív kriptomixer, amely képes összekeverni a kriptovaluták tranzakcióinak nyomvonalát, ezzel megnehezítve a pénzmozgások nyomon követését. Az amerikai hatóságok aggodalmukat fejezték ki, mivel úgy vélik, hogy ezt az eszközt bűnözők is kihasználják pénzmosás céljából. Ezzel szemben a Tornado Cash fejlesztője, Storm, hangsúlyozta, hogy a program kódja decentralizált és nyilvánosan elérhető, valamint ő nem gyakorol ellenőrzést az eszköz használata felett.
A helyzet ellentmondásosságát növeli, hogy a FinCEN - az amerikai pénzügyi bűnüldözésért és engedélyezésért felelős szabályozó - korábban maga nyilatkozta: az önálló tárolást lehetővé tevő eszközök, amelyek kriptovaluták segítségével közvetítik az értéket, nem minősülnek pénzátutalóknak, így nem esnek a vonatkozó szabályozás alá.
Ez az esemény nyolc hónappal azután zajlott le, hogy egy amerikai elnök, aki magát a Bitcoin- és kriptovaluta-pártiak táborába sorolta, hivatalba lépett. Ekkor az igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy nem tervez büntetőeljárásokat indítani a szabályozások érvényesítése érdekében, és nem fognak jogi lépéseket tenni a kriptomixerek ellen.
A történet így komoly képmutatást és ellentmondást mutat. Miközben az amerikai kormányzat nyilvánosan a Bitcoin és az önálló tárolás fontosságát hangsúlyozza, a gyakorlatban folytatja a magánszféra korlátozását és a kötelező ügyfél-azonosítás (KYC) kiterjesztését - például a GENIUS Act törvényen keresztül, egyelőre "csak" a stabilcoinokra.
A magánszféra iránti igény ma már önmagában gyanús a hatóságok szemében. A kriptós közösség egy része szerint a döntéshozókkal nem lehet valódi szövetséget kötni, és a jogérvényesítés útja mellett akár a polgári engedetlenség is eszköz lehet a szabadságjogok megőrzésére.
Az amerikai alkotmány által garantált jogok alapján sokan úgy vélik, hogy a pénzügyi szabadság megőrzéséhez nem szükséges új törvények létrehozása vagy politikai engedélyek keresése. Amennyiben a rendszer mégis figyelmen kívül hagyja ezeket a jogokat, úgy elengedhetetlen, hogy magát a rendszert is figyelmen kívül hagyjuk.
A legújabb ítélet előtt az ügyészség már korábban bemutatta azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján kiderült, hogy Storm több millió dollárt mozgósított a Binance platformján. E pénzekből másoknak is utalásokat teljesített, emellett pedig offshore cégekkel és ingatlanvásárlásokkal igyekezett eltüntetni a pénz forrását.
Ez a szakasz fokozza az ügy komolyságát, és kiválóan kiegészíti az ítélet alapjait.
Bár Roman Storm ügye az Egyesült Államok bíróságain zajlott, a következtetései messze túlmutatnak a határokon. Az adatvédelem és a magánélet védelme ellen irányuló szabályozási tendenciák ritkán korlátozódnak egyetlen államra: ami ma az Egyesült Államokban zajlik, az a jövőben az EU-ban is megjelenhet, és közvetett módon Magyarországra is kihatással lehet. A kriptomixerek használatának és a tranzakciós anonimitás csökkentésének kérdése már számos ország politikai napirendjére felkerült. A döntéshozók gyakran a bűnözés elleni küzdelem érdekében lépnek fel, így a digitális pénzügyi ellenőrzés irányába tett intézkedések egyre inkább előtérbe kerülnek.
Több iparági szereplő és jogvédő szervezet vitatja az ítélet igazságosságát. Érveik között szerepel, hogy
- az állami kommunikáció korábbi elemei (például a fejlesztői eszközök és az önőrzés megítélése) és a mostani eljárás üzenete között ellentmondás feszül;
- a nyílt forráskódú, decentralizált szoftverfejlesztés és a pénzátutalási szolgáltatás közé vont jogi egyenlőség bizonytalan határokat teremt;
A fejlesztők felelősségének kibővítése a szoftver későbbi, tőlük független használatára vonatkozóan "lehűtheti" a magánszférát védő eszközök nyílt fejlesztését. Ez a jelenség a fejlesztőket arra ösztönözheti, hogy óvatosabbak legyenek új megoldások létrehozásakor, mivel attól tartanak, hogy az általuk megalkotott szoftverek felhasználásának következményeiért később is felelősséget kell vállalniuk. Ennek következtében a magánélet védelmét szolgáló innovatív megoldások fejlődése csökkenhet, ami hosszú távon hátrányosan befolyásolhatja a digitális környezet biztonságát és a felhasználók jogait.
Más nézőpontok szerint a pénzmosás és a szankciók kijátszása elleni harc az állam felelőssége, hiszen ha egy eszköz lényegesen hozzájárul a jogi normák megsértéséhez, akkor indokolt, hogy szigorúbb felelősségi kereteket vezessenek be.
A téma az amerikai kriptoközösség körében szenvedélyes vitákat generált: míg egyesek jogállamiságunk alapjait fenyegető próbának tekintik, mások a szabadságjogok elleni súlyos támadásként értékelik ezt az eseményt.
