Elbúcsúzhatunk ettől a növénytől? Valóban teljesen eltűnik a földjeinkről? - Agro Napló
A világ minden szegletében, így Magyarország területén is, aggasztó mértékben csökkennek az erdők a megváltozott éghajlati viszonyok következtében. A legfrissebb környezetvédelmi kutatások alapján a globális faállomány egyharmada már veszélyeztetett, és a kihalás szélén álló fák száma kétszeresen felülmúlja az emlősök, hüllők és kétéltűek összesített számát. Ez különösen aggasztó, hiszen az erdők kulcsszerepet játszanak bolygónk egészségének megőrzésében. Ha sikerülne megfordítani ezt a kedvezőtlen tendenciát, az emberiség lehetőséget kapna arra, hogy csökkentse a légkörben lévő szén-dioxid szintjét, ezzel pedig hozzájárulhatna a klímaváltozás lassításához.
Az erdők kiemelkedő jelentőséggel bírnak bolygónk biodiverzitásának megőrzésében, és a szén-dioxid megkötésében is alapvető szerepet játszanak. Sajnos, a világ erdőségei évről évre súlyos károkat szenvednek el. A helyzet aggasztó mértékben romlik, és az utóbbi időszakban egyre világosabbá válik, hogy a következmények mennyire drámaiak.
A fákkal baj van, méghozzá nagy baj. Tavaly ősszel a Termésetvédelmi Világszövetség (IUCN) kiadta az első, a világ fáit számba vévő anyagát. Az első Globális Faértékelés sokkoló számokat mutatott. A 47.282 fafaj közül, ami felkerült a vörös listára, 16.425 faj veszélyeztetett. Röviden, a világ fáinak 34 százalékát fenyegeti a kihalás. A szervezet beszámolója szerint, miután a világ fafajainak nagyrésze 2024-ben először felkerült a vörös listára, annak most több, mint a negyedét teszik ki. Azonban nem csak népes csoportot képeznek a természetvédők lajstromán a fák, hanem az egyik legsérülékenyebbet is, mivel 192 országban a világon összesen több, mint kétszer annyi fát fenyeget a kihalás, mint emlőst, hüllőt és kétéltűt együttesen.
A tavalyi jelentés keretében több mint ezer szakember közreműködésével készült el a fafajok alapos nyilvántartása. Az összegyűjtött adatok alapján világossá vált, hogy a fákra leselkedő veszélyek nem egységesen oszlanak meg a Föld különböző területein. Különösen a szigetek fafajait sújtja a kihalás veszélye, amit elsősorban a mezőgazdasági tevékenységek következtében végzett erdőirtás, valamint az emberi települések terjeszkedése okoz, hiszen ezek következtében jelentős életterek tűnnek el. A szigetek ökoszisztémáit emellett komolyan veszélyeztetik az invazív fajok, a behurcolt kártevők és különféle betegségek is. Ezen felül a megváltozott klíma is komoly kihívás elé állítja a fák világát, különösen a trópusi régiókban, ahol az emelkedő tengerszint és a folyamatosan erősödő, pusztító trópusi viharok egyre inkább fenyegetik a helyi fajokat.
Az IUCN szakemberei hangsúlyozzák, hogy a fafajok és élőhelyeik megóvása rendkívüli fontosságú. Dr. Grethel Aguilar, az IUCN főigazgatója szerint a fák kulcsszerepet játszanak a földi élet fenntartásában. Ezek a növények alapvető elemei a tápanyagok, valamint a szén- és vízkörforgásnak, amelyek nélkülözhetetlenek a bolygónk ökoszisztémáinak működéséhez. Ráadásul a fák központi szereplői számos ökológiai közösségnek, így a különböző fafajok eltűnése kiterjedt következményekkel járna, veszélyeztetve más növény-, állat- és gombafajok túlélését is.
A fák kihalása egyébként a hosszú távú hatásokon túl közvetlen gazdasági és társadalmi károkhoz is vezetne. Nem csak a biodiverzitás csökkenése miatt, hanem azért is, mert a listán lévő fafajokból 5 ezer olyan van, amit építkezéshez használnak, 2 ezer faj pedig gyógyszerek, élelmiszerek, valamint tüzelő és üzemanyag előállításához kell.
A fák megóvása érdekében az élőhely-rekonstrukció kiemelkedő fontosságú, de elengedhetetlen az ex situ fajmentés alkalmazása is. Ez a gyakorlat arra irányul, hogy az adott fajt az élőhelyén kívül, gyakran mesterséges körülmények között védjük meg a kihalástól. A fák szempontjából figyelemre méltó példa erre a magbankok tevékenysége, ahol a növények genetikai állományát őrzik. Hasonlóan fontos szerepet játszanak a világ botanikus kertjei is, amelyek hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez. A fafajok változatossága a világon legnagyobb mértékben Dél-Amerikában található, ahol a 13.668 azonosított faj közül 3.356 már a kihalás szélén áll a mezőgazdasági célú, jelentős erdőirtások következtében.
A magyar erdők ökoszisztémájának legjelentősebb képviselője a cseres-kocsánytalan tölgyes, amely a hazai erdőtársulások dominálónak számít. Azonban a nyolcvanas évek óta tapasztalható 2 Celsius-fokos nyári középhőmérséklet-emelkedés komoly hatással van a klímára és így az erdőkre is. Az ország magasabb, hűvösebb régióiban található erdők folyamatosan visszaszorulnak, és a bükkösök terjedelme is aggasztó mértékben csökken. A prognózisok szerint 2041 és 2071 között ezek az értékes erdők akár teljesen eltűnhetnek Magyarország területéről. 2023-ban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont figyelmeztetett arra, hogy a fenyvesek is veszélyben vannak: az elmúlt 20 év alatt területük drámaian zsugorodott, 2400 négyzetkilométerről mindössze 500 négyzetkilométerre csökkent.
A fenyőfák jelenléte a természetes magyar tájban meglehetősen ritka, különösen a trianoni békeszerződés után, amikor a faipar igényei miatt jelentős ültetések indultak. Ma már csupán az erdeifenyő tekinthető őshonosnak hazánkban. A legszebb természetes fenyvesekkel az Őrség vidékén találkozhatunk, ahogy azt a kutatóintézet is megjegyzi. Azonban a hazai klíma változása, a gyakori hőségek és a szárazság egyre inkább megnehezíti a fenyők életét. Ezek a körülmények csökkentik a gyantatermelést, így a fák védtelenné válnak a kártevőkkel szemben, ami komoly veszélyt jelent a fennmaradásukra.
Miközben a világ fáit kihalás fenyegeti, nem kis mértékben az erdőirtás miatt, a fásítási programok pont, hogy segíthetnének a klímaváltozás lassításában. Ez egy evidens gondolat, azonban nehéz felmérni, hogy mennyit segíthet az erdőtelepítése valójában. Egy 2019-es tanulmány a világ lehetséges erdősítése kapcsán például nagy figyelmet kapott. A kutatók szerint a bolygó ökoszisztémája a jelenlegihez képest további 900 millió hektár erdőt is képes lenne fenntartani, ez a Föld erdeinek méretét összesen 25 százalékkal növelné. Ez 500 milliárd új facsemete ültetését jelentetné. Az új erdők 205 gigatonna (205 milliárd tonna) szenet tudnának megkötni, amivel a légköri szén-dioxid 25 százalékkal csökkenne. Ez az emberiség körülbelül 20 évnyi teljes szén-dioxid kibocsátását negálná.
Természetesen, a kérdés, hogy mindez mennyire megvalósítható, rendkívül érdekes. Egy 2024-es kutatás rámutatott, hogy bizonyos területeken érdemesebb lehet a természetre bízni a regenerációt, mintsem aktívan erdőket telepíteni. Az erdők természetes úton való újjáéledése sok esetben egyszerűbb és gazdaságosabb megoldás lehet, különösen a fejlődő országokban, ahol a költséghatékonyság kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmány elemzése alapján a potenciálisan érintett régiók közé tartozik az Andok széles környéke, Nyugat-Mexikó, Közép-Afrika, India, Dél-Kína, Malajzia és Indonézia.
