Miért csak a "rossz lányok" lehetnek dühösek? A düh egy olyan érzelem, amely mindannyiunkban ott rejlik, függetlenül attól, hogy milyen címkéket aggatnak ránk. A düh kifejezése nem a jellemünkről árulkodik, hanem arról, hogy élünk, érzünk és reagálunk a m
A gyűlölet nem kreatív, a mi dühünk viszont még lehet az. Mi a különbség a személyes és politikai harag között?
Tény, hogy erős érzelmekkel távoztam Nógrád megyéből pénteken. A tűző nyári nap már-már kiszívta a búzamezők életét, ahogy a fehér dombok között haladtam a belváros felé. Este azonban váratlan vihar kerekedett, az erős szél fújdogált, és én csak álltam, megérintve a természet erejével. Ekkor még nem sejtettem, hogy a következő napokban jogos, de politikai indíttatású düh fogja több százezer ember szívét és elméjét az utcákra vonzani. Ők nemcsak hogy nem félnek, hanem rájöttek, hogyan lehet ezt a feldúlt érzelmet olyan irányba terelni, hogy valódi változást érhessenek el.
Életem java részében a harag árnyékában éltem. Akadtak pillanatok, amikor én győztem le ezt az érzelmet, de sok esetben ő győzött le engem. Olykor figyelmen kívül hagytam a haragomat, máskor viszont elfojtottam, és ez a belső feszültség lassan felzabált. Voltak időszakok, amikor a haragból merítettem erőt, megtanulva, hogyan alakítsam át, mielőtt elpusztított volna. Az a félelem, amely a haragtól övezett, nem tanított meg semmiféle leckére, és téged sem fog.
De mi a különbség a személyes és politikai harag között?
Audre Lorde, a filozófus, író és emberi jogi aktivista, a "politikai düh" fogalmával egy új perspektívát kínál a düh értelmezésére. Számára a düh nem csupán egyéni érzés, hanem egy olyan dinamikus erő, amely a társadalmi változások motorjaként működik, különösen a rasszizmus és az elnyomás hátterében. Lorde hangsúlyozza, hogy ez a düh a marginalizált közösségek, különösen a színes bőrű nők által tapasztalt igazságtalanságokból fakad. Ha ezt a dühöt tudatosan értelmezzük és megfelelően irányítjuk, akkor az válhat az ellenállás és a társadalmi átalakulás kulcsfontosságú eszközévé, összekapcsolva az embereket a rendszerszintű egyenlőtlenségekkel szembeni harcban. Lorde munkássága arra inspirál, hogy a dühünket ne csupán elfojtsuk, hanem hasznosítsuk a változás érdekében.
"Nem akarok olyan wellness-gyakorlatokat, amelyek arra tanítanak, hogy megbékéljek egy igazságtalan világgal. Olyan gyakorlatokra van szükségem, amelyek segítenek épelméjűnek maradni, miközben teszek azért, hogy harcoljak ellene. Ha engedékennyé válok az igazságtalansággal szemben, az nem gyógyulás - hanem szedáció". Ezeket a sorokat Michell C. Clark író, designer posztolta nemrég, de nagyjából ez volt a beköszönő e-mailem tartalma egy relaxációs szakpszichológushoz.
Gyakran leszek dühös, de eddig féltem közel menni ehhez az érzéshez. A közelmúltban azonban megláttam, hogy a dühöm hogyan érintett valaki mást, megértettem, hogy a kifelé mutatott indulat befelé szólt, és most nem én voltam az áldozat. Majd láttam azt is, hogy valaki más tudatalatti, maga ellen forduló haragja hogyan taszított el engem tőle. Aminek szintén elsősorban nem én voltam az áldozata, hanem ő maga. Végeredményben mindketten kevesebbek lettünk.
