Szoboszlai Dominik édesapja különleges döntést hozott a fiatal focista jövedelmét illetően: nem mindennapi befektetésbe helyezte el a pénzt. "Nem kívántam, hogy Domi néhány nap leforgása alatt elszórja a három-négyezer eurót" – mondta az apuka, aki tudato

Október 3-án debütál A Szoboszlai-sztori című könyv, amelyben Szoboszlai Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt osztja meg velünk fiának lenyűgöző útját a székesfehérvári panellakásból az angol Premier League csúcsáig. A kötetből számos izgalmas részlet is kiderül, például, hogy a Liverpool középpályása miként kezeli a pénzügyeit.

Ez a fajta szemlélet sokáig jellemezte a kapcsolatunkat. Gyakran duzzogott ugyan, de elviselte az 'így lesz, és kész' stílusomat - mindaddig, amíg alá nem írta a salzburgi szerződését. Akkor ugyanis saját jövedelme lett, és nem is kevés. Innen, Magyarországról nézve kifejezetten sok. S persze arra a pénzre, amit ő keresett meg, úgy tekintett, hogy ő is költheti el. Fiatalkorúként, pénzügyi ismeretek nélkül.

Emlékszem, amikor tizennyolc évesen végre a kezembe került némi pénz. Azt hittem, most már minden lehetőségem nyílik, és a világ csak az én lábam előtt hever. Okosnak tartottam magam, tele voltam ambícióval és tervekkel, és azt gondoltam, hogy a jövőm csakis fényes lehet a jól megválasztott befektetéseim által. A valóság viszont egészen más képet festett: olyan bolondságokat műveltem, hogy a családom anyagi helyzete több mint egy évtizeddel visszavetődött.

Nem szerettem volna, hogy Domi mindössze három-négy nap leforgása alatt elköltse a három-négyezer eurómat.

A holland futballban, a számos negatív tapasztalatot figyelembe véve, egy innovatív megoldást alkalmaznak: a játékosok bérük egy részét nem kapják meg azonnal, hanem a liga által felügyelt alapba helyezik. Ezzel a módszerrel a labdarúgók pályafutásuk végére egy olyan passzív jövedelemre tesznek szert, amely hosszú távon biztosítja számukra a megélhetést. Ezt a megközelítést emeli ki Szoboszlai apja és egykori nevelőedzője, akinek szavait a Story idézi a kötetben.

"A szerződés aláírása után leültem Domival, és a pénzről beszélgettünk.

- Azt javaslom, hogy a fizetésednek csak egy kisebb, előre meghatározott részét költsd el, a többit meg bízd ránk. Nem vesszük el a pénzedet, nem költjük el anyáddal, hanem befektetjük neked értékálló módon.

- Miért, azt hiszed, nem tudok bánni a pénzzel? - replikázott.

- ...Személyes tapasztalatból kiindulva állíthatom, hogy 17 éves korában az ember gyakran még nem érzi a pénz valódi jelentőségét és súlyát.

Milyen területbe gondoljátok, hogy érdemes lenne befektetni?

Nem igazán vagyok jártas az értékpapírok világában, és a tőzsde rejtelmei is távol állnak tőlem. Ráadásul olyan személyt sem ismerek, akiben igazán megbízhatnék e téren. Viszont az ingatlanok mindig is stabilnak bizonyultak: az értékük folyamatosan emelkedik, és még passzív jövedelmet is generálhatnak, hiszen kiadhatók. Így hát, ha ingatlanba fektetsz, biztos lehetsz benne, hogy a pénzed a megfelelő helyen van. Persze, talán léteznek kockázatosabb befektetések, amelyek ígéretesebb hozamokat kínálnak, de amíg nem dúl háború, és nem rombolják le a környezetet, az ingatlan valóban biztonságos választás.

- És mennyi jutna nekem a végén?

- Mekkora összegre van szükséged egy hónapban, hogy mindent megvegyél magadnak, ami a kényelmes élethez szükséges?" - olvasható a kötetben, melyben Szoboszlai Zsolt azt is elárulta, hogy Szoboszlai Dominik végül bérelt magának egy szolid lakást, hozzátéve, szerződése biztosított számára egy szponzorautót is, amelybe csak tankolnia kellett, illetve be kellett fizetnie a kötelező személyi jövedelemadót.