A magyar falu lakói DNS-mintát szolgáltattak, és valami egészen különleges eredmény született, amely felülmúlja a képzelet határait.

A különleges kutatás egy régészeti ásatással indult, ahol a falu legrégebbi, feltételezhetően 15. századi templomának maradványait keresték. Bár a feltárt templomról kiderült, hogy "csak" az 1700-as években épült, az ásatás során előkerült Árpád-kori leletek és csontvázak megerősítették, hogy a falu területe már a honfoglalás korában is lakott volt. Ekkor jött az ötlet, ami Magyarországon egyedülálló:

A régészeti felfedezések és a jelenlegi lakosság genetikai öröksége közötti kapcsolat feltárása izgalmas lehetőségeket kínál. Fontos, hogy a múlt és a jelen összefonódjon, így a régmúlt titkai élővé válnak a mai emberek történetében. Ezen összefonódások révén nemcsak a kultúrák fejlődését érthetjük meg jobban, hanem azt is, hogy a mai közösségek milyen módon őrzik meg elődeik hagyatékát a génekben. A kutatások során érdemes figyelembe venni a régészeti leletek, mint például az ősi sírok, eszközök és települések, valamint a modern genetikai elemzések adatait, így egy holisztikus képet kaphatunk a múlt és jelen kapcsolatáról. Ezen összefonódás feltérképezése nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem kultúrák közötti párbeszédet is elősegíthet, és hozzájárulhat a közösségek identitásának megerősítéséhez.

A kutatók DNS-mintákat gyűjtöttek olyan letkési lakosoktól, akiknek a családneve már a 15-16. századi írásos forrásokban is fellelhető. A kutatás célja az volt, hogy az apai ágon öröklődő Y-kromoszóma elemzésével feltérképezzék, van-e folytonosság a jelenlegi lakosok és az évszázadokkal, sőt akár ezer évvel ezelőtt ott élő ősök között. Letkés egy olyan földrajzi területen helyezkedik el, ahol a tatárjárás és a török hódoltság kevésbé hagyott nyomot, így a kutatók szerint nagy valószínűséggel a mai letkésiek közvetlen utódai lehetnek az Árpád-kori telepeseknek.