Emberszafari - A gazdag külföldi hobbilövészek szórakozása érdekében ártatlan civilek váltak célponttá Szarajevó ostromának sötét időszakában.

Bár eddig csupán városi legendaként terjedt, most már hivatalos nyomozás indult az ügyben, amely szerint a szarajevói ostrom idején a szerb erők külföldről, főként a nyugati országokból érkező hobbi mesterlövészeknek szerveztek brutális embervadász szafarikat, méregdrága pénzért.

1992 és 1996 között Szarajevóban zajlottak a délszláv háború brutális eseményei, melyek közül kiemelkedik a modern történelem leghosszabb ostroma. Ez a véres epizód háromszor annyi időt vett igénybe, mint a híres sztálingrádi csata, és több mint egy évvel hosszabb ideig tartott, mint Leningrád ostroma. A város lakói számára ez az időszak a szenvedés és a kitartás szimbólumává vált, miközben a világ figyelme a háború borzalmaira irányult.

Amikor Bosznia-Hercegovina 1992-ben kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától, a boszniai szerbek, akik az új boszniai szerb állam megteremtésére törekedtek, a bosnyák többségű területek bevonásával, egy 13 ezer fős hadsereg segítségével körbezárták Szarajevót. A környező dombokon elhelyezkedő erők folyamatos tűz alatt tartották a várost, tankokkal, tüzérségi eszközökkel és kézi lőfegyverekkel sújtva a lakosságot, míg a város teljes blokád alá került.

A boszniai kormány védelmi csapatai, amelyek körülbelül 70 ezer katona sorakozott fel az ostromlott Szarajevó falai mögött, súlyos felszerelési hiányosságokkal küzdöttek, ami megnehezítette a város védelmét. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Szarajevó egy hegyekkel övezett medencében terül el, ami lehetővé tette a környező erők számára, hogy könnyedén elszigeteljék a várost és folyamatosan nyomás alatt tartsák azt.

A mesterlövészek különösen nagy fenyegetést jelentettek a civil lakosságra. A Szarajevóba vezető főutca, a Meša Selimović sugárút egyenesen a Mesterlövész sikátor becenevet kapta, mert rendkívül veszélyes volt rajta átkelni. A villamosok és buszok ablakait rendszeresen kilőtték, és mindenhol mesterlövészekre figyelmeztető táblák voltak kihelyezve.

A lövészek által elkövetett gyilkosságok közül talán a legismertebb és legmegrázóbb történet egy fiatal szerelmes pár tragédiájához kapcsolódik: a szarajevói Rómeó és Júliához, Bošco Brkićhez és Admira Ismićhez. 1993-ban, a háború kegyetlen időszakában, a pár éppen egy hídon próbálta meg átjutni, amikor életüket vesztették. Haláluk nem csupán egyetlen tragédia, hanem a háború borzalmainak szimbóluma lett. Holttestük több napig hevert a boszniai és a boszniai szerb állások között, a senkiföldjén, fájdalmas emlékeztetőül arra, hogy a szerelem és a béke mennyire törékeny a konfliktusok tüzében.

Ráadásul az is elképzelhető, hogy a mészárlásban nem csak szerb katonák, hanem külföldről érkezett - mondjuk úgy - hobbi mesterlövész-turisták is részt vettek.

A Guardian cikke szerint ugyanis milánói ügyészek nyomozást indítottak azon olasz állampolgárok ellen, akik állítólag fizettek a boszniai szerb hadsereg tagjainak, hogy kiutazhassanak Szarajevóba, és ott - mint valami iszonyatos emberszafarin vagy élő videójátékban - embereket gyilkolhassanak a város ostroma során. Más szóval:

Az ügy kirobbanásának hátterében Ezio Gavazzeni, újságíró és regényíró áll, aki a "nagyon gazdag fegyverőrültekről" számol be. Ezek a személyek - mai árfolyamon körülbelül 100 ezer eurónak megfelelő összeget - adtak át Radovan Karadžićnak, a Boszniai Szerb Köztársaság egykori vezetőjének (akit 2016-ban népirtás és más, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt ítéltek el), hogy katonái szabadon gyilkolhassanak a szarajevói dombokon felállított szerb katonai állások védelme alatt.

Egyes források alapján eltérő díjszabásokat alkalmaztak a férfiak, nők és gyermekek életének kioltásáért.

Hasonló hírek külföldi embervadászokról az évek során többször is felmerültek, de eddig hivatalosan ezekkel nem nagyon foglalkoztak; most viszont a Gavazzeni által összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek között egy boszniai katonai hírszerző tiszt vallomása is szerepel, jelenleg Alessandro Gobbis olasz terrorizmusellenes ügyész vizsgálja. A bosnyák tiszt állítólag elárulta, hogy kollégái 1993 végén szereztek tudomást az úgynevezett emberszafarikról, majd 1994 elején továbbadták az információt az olasz katonai hírszerzésnek. A hírszerzők kiderítették, hogy az embervadász turisták Triesztből repültek Belgrádba, ahonnan boszniai szerb katonák kísérték őket Szarajevó körülölelő dombokra.

Ezio Gavazzeni, aki rendszerint a terrorizmus és a maffia világában kalandozik, három évtizeddel ezelőtt először találkozott a szarajevói mesterlövész-túrák történetével, amikor egy olasz lap beszámolt róla, ám konkrét bizonyítékok nélkül. Később, a téma iránti érdeklődését tovább fűtötte Miran Zupanic 2022-es dokumentumfilmje, a "Szarajevó szafari", amely azt állítja, hogy a gyilkosságok elkövetői különböző országokból érkeztek, beleértve az Egyesült Államokat, Oroszországot és Olaszországot is.

A dokumentumfilmben egy volt szerb katona és egy vállalkozó azt állította, hogy nyugatiak csoportjai lövöldöztek a civil lakosságra Szarajevó környéki dombokról. Ezeket az állításokat a szerb háborús veteránok hevesen és határozottan tagadták.

Gavazzeni megállapítása szerint a nyugati embervadászok cselekedeteit nem politikai vagy vallási motivációk hajtották.

Gavazzeni arról is beszámolt, hogy sikerült azonosítania néhány olasz állampolgárt, akiket feltételezhetően érintettek a bűncselekményekben. Az ügyészek várhatóan a következő hetekben kihallgatják őket. Nicola Brigida, aki szorosan együttműködik Gavazzeni ügyének előkészítésében, ezt mondta: "A Gavazzeni által hosszú időn át végzett nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok megalapozottak, és jelentős előrelépést hozhatnak a felelősök azonosítása terén."

A 90-es években Szarajevóban állomásozó brit katonák a BBC-nek azt nyilatkozták, hogy a boszniai konfliktus idején soha nem találkoztak mesterlövész-turizmussal. Véleményük szerint a számos ellenőrzőpont miatt "logisztikailag szinte lehetetlen lett volna megvalósítani", hogy külföldi embereket hozzanak be, akik fizetnének azért, hogy civileket lőjenek a városban. Az egyik katona úgy fogalmazott, hogy Gavazzeni és társai állításai csupán városi legendák.