Ezért maradt hiányos a Colosseum egyik oldala: komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie.

A Római Colosseum az ókor egyik legmeghatározóbb építészeti alkotása, mely évszázadok óta lenyűgözi a látogatókat. Monumentális mérete és lenyűgöző látványa nap mint nap tömegeket vonz Róma szívébe. Kevesen tudják azonban, hogy az amfiteátrum egyik fele miért tűnt el: a történelem viharai, természeti katasztrófák és az emberi beavatkozások eredményeként a Colosseum sokat veszített eredeti pompájából.

A Colosseum, melyet Amphitheatrum Flavium néven is ismerünk, Olaszország fővárosának, Rómának szívében helyezkedik el. Az építkezés 69-ben vette kezdetét Vespasianus császár megbízásából, aki a híres Domus Aurea (Aranyház) körüli tó területén álmodta meg ezt a monumentális arénát. Sajnos Vespasianus a munkálatok megkezdése előtt elhunyt, így az építkezés befejezésére csak fia, Titus uralkodása alatt került sor, 11 évvel később. A Colosseum megnyitását követően 100 napon át tartó ünnepség keretében 5000 állatot öltek le, ezzel is méltóképpen megünnepelve az Örök Város egyik legikonikusabb építményének megszületését.

Ez az ellipszis formájú aréna a gladiátorok küzdelmeinek és egyéb izgalmas játékoknak szolgált helyszínéül. Az amfiteátrum lenyűgöző 50-55 ezer látogató fogadására volt alkalmas, akiknek a be- és kilépését 80 különböző bejárat tette lehetővé. Nevét a középkorban nyerte el, a mellette álló Néró császár monumentális szobrának köszönhetően.

Az idő vasfoga még a monumentális épületet sem kímélte: 217-ben tűz martalékává vált. A katasztrófa következtében az épület belső munkálatai súlyos károkat szenvedtek: az eredeti ülések és a padlózat is elenyészett. A város lakói azonban nem tétlenkedtek, és nekiláttak a helyreállításnak, amely hosszú, egy évszázadon át tartó munkát igényelt.

Kétszáz évvel később újabb csapás érte a Colosseumot: 443-ban egy pusztító földrengés rázta meg Dél-Itáliát, amely következtében a monumentális épület külső gyűrűje súlyosan megrongálódott. Róma 472-es ostroma után a város lakói nehéz helyzetbe kerültek, és a megoldást az épület mészkőelemeinek eladásában látták. Bár a viadalokat továbbra is megrendezték, a pompás események színvonala csökkent, és a 6. század első felére a gladiátorharcok iránti lelkesedés végleg eltűnt. Az egykori dicsőség lassan a múlt homályába veszett.

A Colosseum történetében a végső törést 1349-ben bekövetkezett földrengés hozta el. Ekkor a déli oldal teljesen romba dőlt, és ennek nyomai a mai napig jól láthatók. Az összeomlott kőzetdarabokat pedig más épületek, például a Palazzo Venezia és a Palazzo Barberini építkezésein használták fel, ezzel új életet adva a régmúlt romjainak.

A rómaiak nem engedték, hogy az évezredek óta fennálló csoda eltűnjön a homályban: a 17. századtól kezdődően számos projekt indult az épület megóvására, amelyben pápák és államfők is aktívan részt vettek. A különféle helyreállítási törekvések eredményesnek bizonyultak, és 2007 óta a világ hét csodájának egyikeként emlegetik.