Faragó András perének eddig feltáratlan aspektusa
Halász János "Egy százéves párizsi kloroformos ékszerlopás története - II. rész" című tanulmánya az ArchívNet online folyóirat 23. évfolyamának 4. számában található. A cikk teljes szövege az alábbi linken érhető el.
A francia hatóságok már nyomozásba kezdtek, amikor 1923. szeptember 29-én, 10 órakor, Budapesten letartóztatták Faragót. Az eseményről nemcsak a magyar sajtó, hanem német és francia újságok is tudósítottak. Faragó ellen több vád is felmerült, figyelembe véve más ügyeit is (erről bővebben az I. részben olvashatunk), köztük rablás, két rendbeli zsarolás, négy rendbeli izgatás, egy rendbeli lopás és három rendbeli csalás, valamint hamis pénz forgalomba hozása.
Vizsgálati fogságba került, és ezt az állapotot 1925 márciusáig folyamatosan megújították.
Érdekes megjegyezni, hogy a fogházban tevékenykedett egy úgynevezett Fogház Misszió, amelynek fő célja az volt, hogy felkeresse a rabokat, beszélgessen velük a börtönéletről, és megvizsgálja a rehabilitáció lehetőségeit, igyekezve segíteni őket a jó útra való visszatérésben. A Misszió Faragót is bevonta a programjába, ám sajnos nála nem sikerült tartós változást elérni, annak ellenére, hogy más elítélteknek segítettek a fejlődésben.
A börtön falai között, elutasítva az állami szolgáltatásokat, saját zsebéből finanszírozta orvosi ellátását, ezzel jelentős adósságot felhalmozva. Egy másik elítélttel, Solymos Jenővel, akit lopás és közokirat-hamisítás gyanújával vádoltak, közösen tárgyalt ügyük a budapesti királyi büntetőtörvényszék elé került. A főtárgyalást Krayzell Miklós vezette, aki néhány évvel később a biatorbágyi viadukt felrobbantásáért Fürst Sándort és Sallai Imrét tévesen halálra ítélő bírói tanács egyik tagjaként vált ismertté.
A budapesti büntetőbíróság a sajtó nagyfokú érdeklődése mellett 1925. március 11-én hozott ítéletet ügyében. E szerint a lopást Márkus követte el, és még aznap Faragóval együtt elutaztak Vichybe, ahol Márkus lakott, és eladták Arada Kemp három darab százezer francia frank értékű briliáns gyűrűjét. Az ékszerek eladása okán ezért csak orgazdaság bűntettében, és a fizetetlen hotelszámla miatt hitelezési csalás vétségében találta Faragót bűnösnek a bíróság.
Büntetésként egy év és három hónap börtönbüntetést, három évre szóló hivatalvesztést, valamint politikai jogainak gyakorlását felfüggesztették.
A párizsi bíróság jogerős döntése ellenére a magyar igazságszolgáltatás megállapította, hogy Faragó nem volt részes az ékszerlopásban. Sőt, a bíróság úgy találta, hogy Faragó Márkussal való megállapodása az ékszerek eladásáról a lopásról való tudomása nélkül történt. Ez különösen figyelemreméltó, hiszen a törvényszéki tárgyalásról szóló, forrásértékét tekintve vitatható tudósítások alapján a magyar bíróság kérte és áttekintette a párizsi büntetőbíróság releváns dokumentumait.
A Wiesbadenben elkövetett további bűncselekmények esetében a törvényszék felmentette. Azzal védekezett ugyanis, hogy a lopásokat és a sofőr átverését ifj. Klár Mihály követte el, megfelelő bizonyítás hiányában pedig védekezését elfogadta a törvényszék. Az izgatási vádak esetében a bíróság elfogadta vallomását, miszerint csak arra kérte a birtokok tulajdonosait, hogy önként ajánlják fel az uradalmakat a népköztársaság részére.
A proletárdiktatúra idején tartott szónoklatokkal kapcsolatosan a bíróság, miután Csoór Miklós tabi gazdatiszt és egyéb tanúk vallomásait meghallgatta, végül felmentette a vádlottakat a terhelő bizonyítékok hiányában. A bíróság hangsúlyozta, hogy a büntetés kiszabásához nem elegendőek az olyan tág, homályos fogalmak, mint az „izgatott” állapot.
