Futaki Attila távozott, de emléke és szelleme örökre velünk él.

A 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon Haragos és alkotótársa, Felvidéki Miklós, a második képregényes elismerésüket, az év legjobb művének járó Alfabéta-díjat vehettek át. Az elismerés a Képes Krónikák Kiadó gondozásában, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával megjelent Magyar rocktörténet második kötetéért járt. Sajnos a könyv művészeti vezetője, Futaki Attila, már csak posztumusz díjazottként lehetett részesült az elismerésben.

Az első elismerést a ma már nem létező strip comics kategóriában hódította el Haragos Péter.

Mivel értetlenkedem a strip comics hallatán, elmagyarázza, mit jelent. "Három kockából álló, rövid képregény." "Mint a Garfield" - vágom rá. Péter bólint, majd hozzáfűzi: ezek nyomtatásban kizárólag valamilyen médium részeként jelennek meg, önállóan csak az interneten, füzetként jellemzően nem.

Mennyire képes a képregény a rockzene történetének bemutatására? Egy izgalmas példa erre a tavaly debütáló A Pink Floyd élmény című kötet, amely Ken Landgraf illusztrációival és Jay Allen Sanford írásaival valósítja meg a szubjektív zenekartörténetet, Szécsi Zoltán fordításában. Továbbá, 2024-ben érkezik a Nick Cave - Uram, kegyelmezz című képregényes életrajz, amely Reinhard Kleist munkáját Pritz Péter ülteti át magyar nyelvre.

Jávorszky Béla Szilárd, a Petőfi Media Group és a Magyar Zene Háza munkatársa, valamint elismert rockszakíró, úgy véli, hogy a képregények bizonyos értelemben leegyszerűsítik a mondanivalót. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a pop-rock zene is hasonló mechanizmusokat alkalmaz, így a képregények kiváló eszköznek bizonyulnak a komolyabb tartalmak közvetítésére a zenei világban.

A rockzene története egy izgalmas utazás, amely könnyedén befogadható formában tárul elénk. Mivel a rockzene lényegében vizuális műfaj, a koncertélmények bemutatása sokkal látványosabb, mint csupán szavakkal leírni őket. Gondoljunk csak bele, milyen hatással van ránk a színpadon pörgő zenekar, a fények és a hangzás harmóniája, valamint a közönség lelkesedése! Azt a szenvedélyt és energiát, amit egy élő előadás során átélhetünk, nehéz szavakba önteni. A rockzene tehát nem csupán zene, hanem egy élmény, amely színes képekben és hangokban kel életre, így sokkal könnyebben megérthetjük és átélhetjük a műfaj fejlődését és hatását.

- magyarázza Haragos Péter. - Ráadásul a filmes hatások miatt lehet játszani a ritmusokkal, ami kizárólag a képregényre jellemző élményt ad."

E ponton mélyebb betekintést nyerünk a képregény műfajának történetébe. A magyar képregény virágkora a hetvenes és nyolcvanas években bontakozott ki, amikor a Pif és a Mozaik népszerűsége tetőfokára hágott. A Mozaik, amely az NDK-ból érkezett, és a Pif, egy francia kiadvány, mindketten sikeresen átléptek a vasfüggönyön, hogy elérjék a Magyar Népköztársaság újságosstandjait, hála a Francia Kommunista Párt támogatásának. A magyar nyelvű képregények világában a Pajtás újság, a Magyar Úttörők Szövetsége hetente megjelenő lapja, a Füles rejtvényújság, valamint a "magyar Pif", a Kockás lapozgatása jelentette a szórakozást a fiatalok számára.

"A Füles lapjain hagyományosan könyvadaptációk bukkannak fel. Korcsmáros Pál ikonikus Rejtő-sorozatát most teljesen újraértelmezték: friss rajzokkal és színekkel gazdagítva, könyvformátumban jelent meg" - árulja el a grafikusművész.

"Ami számunkra, boomerek számára öröm, de a Z és az alfa generációnak, az internet nemzedékének jelent-e bármit a műfaj?" - vetem fel.

"Minden korosztállyal meg kell ismertetni, mert ha a megmozgatott képregénnyel, az animációval találkoznak először, akkor nem fogják érdekelni őket a nyomtatott kockák" - mutat rá Haragos Péter, akinek előhozakodom a mangával, amely töretlen népszerűségnek örvend. Igaz, Japánban.

„A mai társadalom szerves részeként a téma rendkívül változatos, és szinte mindenkit elér – magyarázza Péter, miközben felsorolja a legfontosabb műfajokat: humor, krimi, szuperhősök, női témák, mint például főzés, fiúknak és lányoknak szóló tartalmak, gyerekmesék, fantasy, robotika, művészeti alkotások, de nem feledkezik meg a horror, erotika és pornográfia világáról sem... Ez a terület komoly iparággá nőtte ki magát, számos embernek biztosítva megélhetést, így a folytatásokra csupán rövid időt kell várni” – teszi hozzá az alkotó.

Ez a stílus az ukijo-e, amelynek gyökerei egészen a 12. századig nyúlnak vissza, és a korabeli népszerű tekercsképek világából ered.

Kacusika Hokuszai mellett Utagava Hirosige művészete komoly hatást gyakorolt a korabeli európai művészekre, Edgar Degas-ra, Édouard Manet-ra, Claude Monet-ra, Vincent van Goghra, Henri de Toulouse-Lautrecre. A japonista művek az 1800-as évek közepétől jutottak el Európába.

"Az Altamira-barlang festményei és az egyiptomi domborművek, falfestmények, valamint Traianus oszlopa mind a képes történetmesélés kezdeteinek számítanak" - emeli ki Haragos Péter. Hozzáfűzi: "Japánban a képregény szerves része a mindennapi életnek, hiszen az emberek gyakran mangát olvasnak a gyorsvasúton történő utazásaik során."

Közben a világpiacot leuralta a DC Comics (Superman, Batman, Wonder Woman...) és a Marvel (Pókember, Vasember, Hulk...).

"A második világháború után az Egyesült Államok hősökre vágyott, olyan figurákra, akik képesek megmenteni a nemzetet, mint például Amerika Kapitány. Ebből a keresésből születtek meg a különböző univerzumok, mint a Fantasztikus Négyes és Az Igazság Ligája. Az idő múlásával azonban egy újabb fontos elem, az ökológiai tudatosság is megjelent a történetekben" - osztja meg gondolatait a képregény művész a műfaj tengerentúli fejlődéséről.

A hollywoodi kommersszel szemben készülnek művészi képregények is. Ott a Képes poéma Dino Buzzatitól 1969-ből, vagy legújabban Cormac McCarthy Az út című regényének adaptációja, Manu Larcenet feldolgozásában. Ez utóbbi fekete-fehér tusrajzai eszünkbe juttatják a Futaki Attila által elkezdett képregényt, Az apostolt.

"Mindannyiunknak megvan a saját hangja. Mások stílusának utánozása sosem lehet igazán hiteles. Ráadásul a közönség mindig összehasonlítja, mennyire sikerül megőrizni az eredeti szellemiséget - mondja Haragos Péter. - Természetesen tiszteletben tartottuk Attila által lefektetett alapstílust, és figyelemmel követtük a karakterek sajátos vonásait, valamint a korukat is. Mivel párhuzamos munkafolyamatban voltunk, folyamatosan egyeztetni kellett, hogy a karakterek öregedése mindenkinél összhangban legyen."

A képregények világát stábok együttműködése formálja, hasonlóan az animációs filmekhez. Egyesek a vázlatok megalkotásáért felelnek, míg mások a körvonalakat emelik ki, és van, aki a színek varázsát hozza be a képekbe, vagy éppen a szöveget írja be a szövegbuborékokba, valamint elrendezi az oldal kockáit. Azonban felmerül bennem egy izgalmas kérdés: Milyen szerepet játszik a kézzel végzett munka a mesterséges intelligencia uralta világban? Hiszen manapság bárki, csupán néhány mondat és egy gombnyomás segítségével "előállíthatja" a saját képregényét. Haragos Péternek már kialakult véleménye van ezzel kapcsolatban, ami rávilágít arra, hogy a hagyományos művészet és a digitális innováció közötti feszültség milyen izgalmas diskurzusokat generál.

"Az elektromosság felfedezésekor, az első villanyizzók korában senki sem sejtette, hogy egyszer majd lesz klímaszerelő szakma. Ma még korai azon gondolkodnom, milyen új hivatást válasszak a képzőművészet helyett. Ha majd valóban kimarad a folyamatból az alkotás, akkor váltok. Ez kreatív munka. Amikor a fehér lapon vonalat húzok, persze tudom, mi lesz a vége, azonban menet közben rengeteget változik az elképzelésem. Az AI esetében a kapott eredményt, eredményeket egyszerűen csak jóváhagyjuk. Ennyi, nem több.

Nem hinném, hogy géprombolással meg lehetne állítani a technikai fejlődést. Ez a ludditáknak sem sikerült a 19. században. Meglehet, a jövőben olyan művészeti ágak jönnek létre, amilyenekre ma nem is gondolunk. Az ikonfestészet korában senkinek sem jutott eszébe, hogy hatszáz évvel később lesz videóművészet.

Péter rámutat arra, hogy olyan irányba haladunk, ahol az alkotóknak élőben kell bemutatniuk munkájukat, bizonyítva ezzel, hogy valóban ők teremtik meg a műveket.

"Ez már afféle előadó-művészet lesz, mert nyilván nem némán festene az ember, hanem történetet kerekítene a mutatványhoz. Persze ha megnézi valaki a világhálón, valószínűleg nem a végeredményre helyezi a hangsúlyt, hanem például arra, mennyire esztétikus maga az ember" - teszi hozzá.

Hogy az alkalmazott grafika számára marad-e tér az MI szorításában, arra választ lelhetnek az alábbi videóban.