Háromszáz éven át zajlott a küzdelem az észak-amerikai telepesek és az indiánok között, amely során kultúrák ütköztek, világok formálódtak és sorsok fonódtak össze a harcok és a békés együttélés hullámvölgyeiben.

Háromszáz éven át tartó konfliktus feszítette a viszonyt az észak-amerikai telepesek és az indiánok között, akiknek sorsa e hosszú időszak alatt mélyen összefonódott.

Az első rendszeres kapcsolattartásra az észak-amerikai indiánok és az európaiak között már a 16. században sor került. A Maine és Új-Fundland közötti partvidéken rendszeresen korzóztak angol, portugál és holland halászhajók, baszk bálnavadászok, illetve francia szőrmekereskedők, és kapcsolatba léptek az indiánokkal, akik főleg hódprémet cseréltek az európaiak fém- és üvegáruira.

Florida vidékén a spanyol hódítók 1513-tól kezdődően kísérletet tettek egy kolónia létrehozására, míg a mai Kanada keleti területein a franciák 1534-től próbáltak meg letelepedni és terjeszkedni.

A 16. század végén I. Erzsébet angol királynő kezdeményezésére indult felfedezőút az Újvilágba, amelynek célja az első állandó település létrehozása volt. 1585 júliusában 108 bátor férfi érkezett a Roanoke-szigetre, amely a mai Észak-Karolina partjain helyezkedik el. Kezdetben a helyi indiánok barátságosan fogadták a telepeseket, sőt, élelemmel is segítették őket, hogy elkerüljék a éhínséget.

Az első telepesek nyomait kutató újabb angolok 1587-ben bukkantak rá Roanoke szigetére, ahol már csak a múlt titkai lebegtek a levegőben.

Az idilli állapotnak azonban hamarosan vége szakadt: amikor a telepesek kifogytak az élelmiszerből, akkor ellopták az indiánok tartalékait, de volt olyan is, hogy figyelmeztetés nélkül gyújtottak fel falvakat, egy másik alkalommal pedig lefejeztek egy törzsfőnököt.

Két évvel később, 1587 augusztusában, 116 telepes (közöttük 17 nő és 9 gyermek) lépett partra a Roanoke-sziget északi részén. Ez volt az első alkalom, hogy angol kivándorlók állandó települést alapítottak az Újvilágban. Mégis, ma csupán néhány levélen kívül alig tudunk valamit róluk. 1590 júliusában, amikor egy utánpótlást hozó hajó érkezett, a legnagyobb megdöbbenésükre egyetlen élő telepest sem találtak a szigeten. Nem voltak nyomai harcnak, csupán egy szomszédos sziget fatuskójába karcolt név maradt hátra, ami végül dolgavégezetlenül hagyta el a szigetet.

Az elveszett kolónia rejtélye - bár azóta régészeti, genealógiai és történeti kutatásokat is folytattak - a mai napig megoldatlan: egyes feltételezések szerint a kolónia vezetője, Sir Ralph Lane agresszivitása miatt a korábban békés indiánok végeztek a telepesekkel, míg mások szerint a viszontagságos időjárás és a soha nem látott szárazság miatt betelepültek a szárazföldre, és az indiánok között éltek tovább.

Egy harmadik - kevésbé hihető - elmélet arra utal, hogy a dél felől érkező spanyolok mészárolták le a kolónia tagjait.