Hrutka János: Még csak most kezdjük el felfogni, mi vár ránk 2026-ban Budapesten.
A müncheni Allianz Arénában rendezett fináléval befejeződött a labdarúgó Bajnokok Ligája 2024-2025-ös szezonja. Új lebonyolítás, több gól és izgalom, összesen 189 mérkőzés a főtáblán és a kieséses szakaszban. Történelmi döntő, ötgólos különbség, valamint egy új név a győztesek között. Párizsban ünnepségsorozat vette kezdetét, míg Milánóban egy temetéssel emlékeztek meg az AC Milan drukkerei a városi rivális történelmi vereségéről.
Kovács István rendkívül figyelmes volt. Nemcsak kiválóan vezette a 33. Bajnokok Ligája-döntőt, de az emberi nagyság oltáránál is áldozott. Tíz csere ide vagy oda a második játékrészben, egy percet sem hosszabbított. Megkegyelmezett, kezdődjön inkább az ünneplés. A kettős sípszó felcsendülésekor Gundel Takács Gábor 35-ös számú közvetítőállása mellett szaladtam lefelé a lépcsőn. A lelátót a pályától elválasztó kis kapuban sárga pólós biztonságiak ellenőrizték nyakba akasztott kártyámat. A zöld gyepre lépve a vesztes kispadjánál szomorú, megfáradt tekintetek mellett találtam magam.
A sérült Yann Bisseck lábát négy segítőkész kéz ápolta, miután kilenc perc elteltével cserét kért. Simone Inzaghi hátranézett, ivott egy kortyot ásványvizes palackjából, majd háta mögé hajítva jelezte a többieknek, hogy kövessék őt a milánói szurkolók szektorához. Az elmúlt három évben ismét fájó szívvel kellett búcsút inteniük az utazásuknak és a lelkesítő buzdításuknak.
A másik kispadnál Rafael Pol az ég felé meredt, szemében könnyek csillogtak. "A férfi csupán annyit tudott a halálról, hogy elragad, és a némaságba taszít." - írja Reiner Maria Rilke, az osztrák költő, aki a XIX. század végén Münchenbe költözött. A Paris Saint-Germain másodedzője, miután hónapokig tartó betegség után novemberben elveszítette feleségét, most a gyász súlyával küzdött. A PSG szurkolói között lángra kaptak a görögtüzek, és egy hatalmas drapéria kezdett elhinni a tavasz utolsó óráinak hűvös szellőjében. A párizsi közönség Luis Enrique kilencévesen elhunyt kislányára emlékezett. Az este legmeghatóbb pillanataként a két edző egymás karjába borult, megosztva fájdalmukat és emlékeiket.
Csütörtök este értünk a bajor fővárosba. Az előírt forgatások és a szállás átvételét követően München híres bevásárlóutcája, a Kaufingerstrasse boltjai között sétálva jutottunk el az Augustiner Stammhausba. Az 1829-ben nyitott vendéglátóhely, a napjainkban látogatható sörházak között a legöregebb és egyben a legnagyobbak egyike is. Kerthelysége, külső-belső kiszolgálóegységei több ezer vendég befogadására alkalmasak. Éreznünk kellett azonnal a hangulatot. Bayern-mezben csendesebben cseverészők az egyik asztalnál, hangosan éneklő olasz csapat mögöttünk, fennhangon diskuráló párizsi különítmény egy picit odébb. Összetartozás, barátságok, egy cél, csattanó söröspohár talpak az asztalon, szüntelen összekoccanó üveghang a háttérben - győzzön a jobbik!
Másnap reggel korán ébredtünk, a nap első sugarai már színesítették a várost. A lenyűgöző Bajor Állam Operaház előtt, a Max-Joseph-Platz alatti mélygarázsban parkoltunk, majd a Dienerstrassén át sétáltunk München szívébe, a híres Marienplatzra. A tér élénk színekkel telt meg; a német és bajor zászlók mellett az EU és az ukrán lobogók is büszkén lengedeztek, míg a Bajnokok Ligája zászlói a sport iránti szenvedélyt hirdették. A tér közepén álló Máriaoszlop, melyet I. Miksa emeltetett 1638-ban, méltóságteljesen figyelte a körülötte zajló életet. Egyik oldalán a helyiek által „Alter Peter” néven ismert Szent Péter-templom magasodott, míg a másikon a Frauenkirche impozáns tornyai rejtőzködtek az épületek között. A régi és az új városháza épületei, mint a történelem tanúi, csodálatos keretet adtak a térnek. A Neues Rathaus teraszán, ahol a bajnokok ünnepelni szoktak, most csend honolt. De ki lesz az, aki másnap a győzelem örömét hirdetheti?
Már majdnem egy órája véget ért a mérkőzés és az eredményhirdetés, de mi még mindig a levegőtlenség és a fülledtség súlya alatt várakozunk a közös zónában. Itt kellene megjelennie a győzteseknek és a veszteseknek, hogy mosollyal az arcukon válaszoljanak a televíziós kérdésekre. A sarokban feltűnik Nicoló Barella, aki egy lépést tesz a harmincméteres U-alak mentén. Az első mikrofonhoz érve megáll, mond három mondatot, majd eltűnik. Tíz perc telik el, és most Francesco Acerbi csalódott arca tűnik fel Barella helyén. Óvatosan oldalra lép, mintha az ötödik gól pillanata elevenedne meg benne. Ezúttal azonban nem marad le, ám ő is csupán két mondatot mond el, mielőtt távozna. Ismét egy rövid szünet, és érkezik Simone Inzaghi. Ő sem marad sokáig, egy mondatot mond, és már el is tűnik a színtérről.
Ekkor megcsörren a telefonom, Gundel Takács Gábor hangja mentőövként érkezik: megtudom, hogy a Paris Saint-Germain teljes csapata, hozzátartozóik és barátaik társaságában még a pályán, az időközben kiürült stadionban ünnepel. Otthagytam a többieket. Visszatérve a zöld gyepre az este legszebb pillanatai öleltek, szólítottak magukhoz. "Bírhatatlan gyönyör árad" - írja Johann Wolfgang von Goethe A szép éjszaka című versében. Vége a műszaknak, izgalom, teher, másodpercre sem lankadó koncentráció, fegyelem tovaszál, ölelés, mosoly, érzelem érkezik.
Gianluigi Donnarumma edzőcipőben, a földön fekve feltérdelve készít szelfiket családtagjaival, miközben Joao Neves a korának megfelelő három fiatal lánnyal sétálgat. A meccs hőse, Desiré Doué pedig egy gyönyörű kislánnyal pózol a telefon kamerája előtt. Ousmané Dembelé körül a legnagyobb tömeg gyűlik össze, biztonsági őrök hada őrzi a népszerű labdarúgót, aki mindenki örömittas szelfijének középpontjába kerül. Wiilian Pacho ecuadori zászlóba burkolózva hajol a kispad fölé, ölelésekkel árasztva el hozzátartozóit, míg Nuno Mendes portugál, és Achraf Hakimi marokkói zászlóba burkolózva állnak készen, hogy a szurkolók igényeit kielégítsék. Luis Enrique barátságosan, derűs mosollyal sétál a pályán, miközben Goethe szavai visszhangzanak benne: „Lelkünk egymástól bármi messze válva összeáll. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.” Felnéz, és szívében érzi felesége, Elena és két gyermeke jelenlétét a stadionban - Xana minden pillanatban velük van.
Péntek délután, az Olimpiai Stadion varázslatos légkörében. Annyi szép emlék jut eszembe, és milyen csodálatos ez a sportkomplexum! 1999. március 3-án itt játszottam a Bayern München és a Kaiserslautern összecsapásán, amely az első Bajnokok Ligája-negyeddöntőm volt magyar játékosként. A stadion körüli Olimpiaparkban az UEFA megrendezte a Legendák Tornáját, ahol számos izgalmas esemény és szponzori aktivitás várta a Münchenbe látogató szurkolókat. A futballtornát 9500-an nézték, teltházas hangulatban. A pályán olyan ikonikus játékosok léptek fel, mint Lothar Matthäus, Luís Figo, Cafu, Roberto Carlos, Kaká és Oliver Bierhoff, hogy csak néhányat említsek. A nap során végigkísérő izgalom és a legendás játékosok jelenléte miatt libabőrös lettem, ahogy a következő év budapesti döntőjére gondoltam. Este az Allianz Arénában edzések és sajtótájékoztatók vártak ránk. A nap végére fáradtan, de tele élményekkel zártuk a programot, későn végezve, de annál boldogabban.
Másnap reggel, a meccsnap izgalmában ismét a XIX. században épült Operaház előtt találjuk magunkat. A tér sarkánál kezdődő Residenzstrasse már nyüzsög a kék-feketébe öltözött szurkolóktól. Pár száz méter séta után elérjük az olasz drukkerek által ünnepelt Odeonsplatzot. München, Olaszország legészakibb városa, ahogy a mondás tartja. A téren álló Feldherrnhalle, amely a firenzei Logghia dei Lanzi ihletésére készült, egyértelművé teszi, miért is ragaszkodnak ehhez a címhez. Azonban a tér története nem csupán a sportos örömökről szól: a Sörpuccs idején zajló tűzharc és a húsz áldozat tragikus emléke is felsejlik a történelem lapjain. A Theatinusok temploma előtt most hatalmas színpad áll, mellette pedig egy óriási kivetítő és több ezer éneklő szurkoló, akik a világ minden tájáról érkeztek, hogy támogassák az Intert. A levegő tele van izgalommal és várakozással, mindenki a győzelemre készül.
A PSG-mezben sétálgató szurkolók között nyugalom és béke honol. Ők egy kicsit távolabb vannak a belvárostól, hiszen az Odeonsplatz és a Königsplatz közötti Brienner Strassén kell megtenniük egy kilométert, hogy eljussanak szurkolótársaikhoz. A hatalmas téren a párizsi drukkerek könnyen elvesznek a tömegben, ami így csendesebb és nyugodtabb benyomást kelt. Itt a sportélmények kapják a főszerepet, és távol áll tőlük a lemezlovasok által fémjelzett, hangos zene. Az egész város vibrál a Bajnokok Ligája-döntő izgalmától. Négy és fél órával a kezdő sípszó előtt tértünk vissza a stadionhoz.
Elképesztő, ahogyan ez a rendezvénysorozat minden egyes részletében a tökéletességet célozza meg. Több ezer elkötelezett ember dolgozik napokig a háttérben, hogy a világ legnépszerűbb klubfutball-eseménye zavartalanul zajlhasson. Két szerencsés véletlennek köszönhetően lehetőségem nyílt testközelből megfigyelni a pályára érkező kellékek sokaságát, a zöld gyepen sétáló művészeket, a Linkin Park koncertjét, és azután a trófea mellett szomorúan elsétáló sárga mezes játékosokat, valamint a Paris Saint-Germain jubiláló játékosait és vezetőit, akik a konfettiesőben emelték magasba a kupát. Párizs, Isztambul, London, München – és most Budapest, a következő állomás. Sokan el sem tudják képzelni, mi vár ránk, milyen varázslatos élmény érkezik fővárosunkba 2026. május 30-án és az azt megelőző héten.
A pályán sétálgattam, amikor hirtelen hosszú sorfal alakult ki körülöttem. A biztonsági emberek, piros-fehér szalagot a kezükben, fokozatosan szűkítették a teret, ezzel jelezve, hogy a családtagok és barátok számára is véget ért ez a felejthetetlen, történelmi este. Az érzés, hogy mindez itt és most véget ér, szinte tapintható volt a levegőben.
A második edző a világ történetében, aki Josep Guardiola nyomdokaiba lépve két különböző csapattal is minden trófeát begyűjtött egyetlen szezon alatt. Ő a világ egyik legkiemelkedőbb trénere, egy igazi különlegesség a sport világában. Gondolatai gyakran messze kalandoznak. "Bírhatatlan gyönyör árad; mégis, égi boltozat, tartsd meg száz ily éjszakádat egyért, mit a kedves ad." (Johann Wolfgang von Goethe)
A szerző büszkén viseli a 24-szeres válogatott labdarúgó címét, hiszen játékos pályafutása során a Ferencváros színeiben három alkalommal hódította el a bajnoki trófeát, míg a német Kaiserslautern csapatával egyszer sikerült a csúcsra jutnia.
