Ők kapták meg az Esterházy Alapítvány 2.750.000 forint összértékű pályázati díját - Librarius.hu

"Ki vagy te?" - Szívszorító és inspiráló vallomások a mai fiataloktól: bejelentették az első élet.történet. pályázat nyerteseit.

A fiatalok hangja végre felcsendült - és ezáltal mélyebb betekintést nyerhetünk abba a világba, amely körülvesz minket.

199 fiatal osztotta meg élettörténetét az első alkalommal meghirdetett élet.történet. pályázatra, amelynek díjátadóját június 13-án tartották a Budapesti Goethe Intézetben. A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány kezdeményezésére indult program célja az volt, hogy a 16-22 éves korosztály megszólalhasson, őszintén és ítélkezés nélkül elmondhassa, hogyan él ma Magyarországon egy fiatal - mit érez, mitől fél, mire vágyik, miben reménykedik. A zsűri összesen 13 pályaművet díjazott, köztük hét írást pénzdíjjal, hatot pedig különdíjjal.

A beérkezett írásokból felsejlő kép drámai, sokszor szívszorító, mégis felemelő. A fiatalok történetei a bullyingtól a klímaszorongásig, a családi tragédiáktól az identitáskeresésen át a jövőbe vetett hitig ívelnek. A Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek pályaművek, falvakból, nagyvárosokból, határon túlról és Budapestről.

A pályázat 1 milliós fődíját a GallusGallus Domesticus jeligére benyújtott pályamű nyerte, amelyet Krolikowski L. Lilian készített. Művében a patchwork-családja élményein keresztül tárja elénk a törések és a barátság erejét. Lilian írása mély empátiával és felemelő derűvel meséli el, hogyan tanulhatunk meg szeretni, gondoskodni és elfogadni a körülöttünk lévő világot, még akkor is, ha ez szétrágott cipők és hajnali kutyaséták árán történik.

"Hét mentett kutyánk van. Ennek minden nehézségével és szépségével. Rajtuk keresztül szoktam megérteni a világot. Mi a felelősség, mi a szeretet, mi az elfogadás, mi a gondoskodás: szétrágott tárgyak, lepisilt ruhák és korai séták. Az általános iskoláról a felismerés jut eszembe, hogy a felnőttek gonoszsága mennyire álruhás. Jó tanuló, szorgalmas voltam, nem volt velem semmi baj, nem is értették, hogy miért nem hagynak a szüleim a rosszabb közösségekben. De nem találtam sehol a helyemet. A szüleim nem hagyták, hogy elhiggyem, hogy sehol sincs olyan hely, ahol láthatóvá válhatok. Mások azt mondogatták, hogy nem az életre nevelnek ezzel. Pedig ennél jobban sehogysem mutathattak volna rá a valódi életre, ahol kell, hogy legyen mindig még egy mákszemnyi utolsó bátorságod, hogy merj őszintén élni. Szerintem a valódi alázat nem önfeláldozás, a bátorság pedig nem a félelem hiánya."

A 750 ezer forintos második helyezett, Ősi Anna (CARMINEFALCON jelige), saját mentális állapotával való küzdelmét tárja az olvasók elé, megrázó őszinteséggel írva betegségről, szorongásról, szeretet utáni vágyról:

Elgondolkodtam azon, hogy vajon megosszam-e vele az érzéseimet, vagy inkább titokban tartsam. A harag tüze égett bennem, de végül úgy döntöttem, hogy a gyűlölet helyett inkább a szeretet szavát választom.

A pszichológus megemlítette a disszociáció fogalmát. Én viszont hallgattam, bár mélyen belül éreztem, hogy tiltakoznék.

Mintha egy kicsiny madár éledne újra a szívem mélyén - talán ezért mondják, hogy a szív is képes dobbanásra -, a mellkasomban szétárad a szárnyak finom rezgése: ó, de jó lenne őt magamhoz ölelni, ajkáról letörölni minden félelmet, és simogatva elűzni a gondokat a kulcscsontjának ívéről.

Csak csak hümmögök, bólogatok, mintha mindent értenék. Aztán hirtelen dadogni kezdek, mint valami idióta.

Úgy néz ki, hogy kényelmetlenül sok ételt kell magamba tömnöm ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljam a helyemet a világban. A gyomrom mélyén próbálom eltemetni a szorongást. Valahol ez már elmebaj.

Miért kell nekem mindig határok metszővonalán állnom?"

Kiss Bálint Béla "ANYÁTLANUL" című műve a harmadik helyezést érte el, és 500 ezer forintos díjazásban részesült. Az írás fájdalmasan pontosan ragadja meg azt az élményt, amikor valaki egy hiányt cipelve nő fel, melyet nem emlékek formálnak, hanem a test és a lélek mélyén hordozott érzések.

Rövid időn belül megértettem, mit is jelent a halál. Akkoriban még alig észleltem anyukám hiányát, vagy talán már csak nem emlékszem rá. Az a gondolat, hogy sosem volt mellettem, olyan természetesnek tűnt, mintha soha nem is létezett volna. Mindig furcsa érzés kerített hatalmába, amikor megosztottam másokkal, hogy félárva vagyok, és a reakciók, a részvétteljes pillantások csak még inkább megzavartak. Csak legyintettem ilyenkor, mondván, hogy az egész már rég történt, és nincsenek róluk élénk emlékeim. Olyan könnyedén ejtettem ki ezeket a szavakat, mintha csak a napi teendőim egyike lenne, mint a bevásárlás vagy a szemét kivitele. És nekem valóban ez volt. Soha nem ismertem mást. Ha visszaemlékszem, nem tudom eldönteni, gyászoltam-e őt valaha, vagy csupán elfogadtam, hogy lemaradtam az életének utolsó pillanatairól. Hogyan is gyászolhatnék valakit, akit soha nem ismertem igazán?

Kamarás Hanna (FIFI jelige) negyedik helyezést ért el, és 150 ezer forintos elismerésben részesült megrázó írásáért, amelyben nevelőotthoni élményeit és a gyermekprostitúcióval kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg. Története nem csupán egy figyelemfelkeltő kiáltvány, hanem egy fontos tanúságtétel is: vannak, akik időben el tudják kerülni a sorsukat, de sajnos sokan nem ilyen szerencsések.

A rendszer mindent megtett, hogy eltüntessen, de nem sikerült. Mindig akadt valaki, aki kiállt értem. Ha másban nem is tűntem ki, ezek az emberek mindig mellettem álltak, nem engedték, hogy a rendszer a földbe döngöljön. De azon kívül, hogy volt hol aludnom, másra nem számíthattam. Se egy ölelés, se egy bátorító szó, mert néha már az is elegendő lett volna. Hirtelen kellett felnőtté válnom, pedig valójában még csak egy gyerek vagyok. Szerencsés gyerek, mert vannak olyanok, akik mellett nem kell álcáznom magam felnőttnek. Nem váltam prostituálttá, rablóvá, vagy drogfüggővé. Sőt, néha már azt is elhiszem, hogy szerethető vagyok. De sajnos ez ritka, és nagyon kevés gyermek kapja meg a szükséges támogatást. Tapasztalataim szerint az emberek gyakran inkább elfordítják a fejüket, mint hogy segítsenek. Persze vannak kivételek. Így hát úgy érzem, kötelességem most ezeknek a lányoknak a nevében felszólalni, ha kell, üvölteni. Mert nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Nem mindenkit mentenek meg. Pedig mindenkinek kijárna a segítség.

Bátor Emma "Felnőtt Gyermekek" címmel készült műve elnyerte az ötödik díjat, melynek értéke 150 ezer forint. A mű a hirtelen érkező veszteség fájdalmát és pillanatait ragadja meg, lírai érzékenységgel és mély empátiával.

A 100 ezer forintos különdíjasok között találjuk Bolovits Bodzát (BUBU 16), aki az őssejt-transzplantáción átesett test emlékezetére és a remény törékeny természetére reflektál. Budapest különdíját Nagy Rebeka érdemelte ki az ÚJRATERVEZÉS című művéért, amelyben bátran felvállalja roma identitását, és saját tapasztalatain keresztül világít rá arra, mit jelent emberként ellenállni az előítéleteknek.

A többi különdíjas, köztük Fekete Gergő (ars poetica), Török Boglárka (PUSTI), Szövényi Boglárka Ida (Zsálya), Tarpai Zsófia (Ida07) és Virág Réka (KERESZTÚT), szintén megtalálhatóak a www.elettortenet.com weboldalon. Itt június 13-tól a díjra jelölt írások is megtekinthetőek.

Nem csupán irodalmi vetélkedés – inkább a társadalom tükörképe.

A háromtagú zsűri - Szőcs Petra költő, Upor László dramaturg és Németh Gábor író - az értékelés során a szövegek irodalmi értékére, őszinteségére, a reflektív gondolkodás mélységére és társadalmi relevanciájára összpontosított. Németh Gábor szavaival élve: "A boldog pillanatok tünékeny illúzióként léteznek. A társadalmi hierarchia alja és teteje egyaránt láthatatlan. A társadalmi mobilitás megmerevedett. Mégis, ezek az írások az ellenállás apró, de fontos dokumentumai."

A Momentán Műhely előadása varázslatos módon tárta fel a fiatalok belső univerzumaikat, miközben játékos rögtönzéseik pezsgő párbeszédet indítottak a kiválasztott történetekkel. Az este egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Upor László videóüzenetben üdvözölte a résztvevőket, és szívből jövő szavakkal így fogalmazott: "Ti nem csupán a saját történeteiteket írtátok meg, hanem inspiráltátok másokat is, hogy bátran felfedezzék a sajátjukat."

A jövő elkezdődött - folytatás következik

Az élet.történet. pályázat a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány kezdeményezésére indult el 2025. január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján. Az ötlet Horváth Patrícia színházrendezőtől származik, a projektet többek közt a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter támogatta, Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával.

A szervezők bejelentették: a következő pályázati kiírást 2027 januárjában hirdetik meg. A legjobb írásokat könyv formájában is megjelentetik, és színdarab készül belőlük - hogy azok a történetek, amelyeket nem hallgatott meg eddig senki, végre eljuthassanak mindenkihez.