Két magyar kalandor a világ színpadán Képzelj el két bátor magyar felfedezőt, akik a világ tájain barangolnak, felfedezve a különböző kultúrákat és élményeket. Az egyikük, Anna, a természet szerelmese, míg a másik, Péter, a történelem iránti szenvedélyév
Fordítsátok tekintetetek a hegyekre, és megpillanthatjátok a hátizsákos Rokit, kezében a világfelfedező kamerával!
Süvölvény korunkban a kalandos útleírások igazi kincsek voltak számunkra. Széchenyi Zsigmond, Stein Aurél, Lóczy Lajos, Kittenberger, Cholnoky, Xantus, Reguly és Vámbéry felfedezői pályafutása lenyűgözött minket. Nem véletlenül. Kíváncsiságunk és olvasói lelkesedésünk csak fokozódott, hiszen az ötvenes években hazánk határait sem léphettük át. Még a nyugati "határsáv" meglátogatásához is külön engedélyre volt szükség. Nem volt példa előttünk, hogy kortársaink szabadon bejárhassák a világot, mint ahogyan azt nagy elődeink tették.
Később két barátom is lett, akik fiatalon vághattak neki az utazásnak. Egyiküket Rockenbauer Pálnak (1933-1987) hívták. Kollégák voltunk a Televízióban. Amikor az 1964-es Ki miben tudós?-t szerkesztettem, Pali mutatott be korábbi professzorainak, hogy zsűrizésre kérhessem fel őket. Dramaturgként segített, hogy elkészíthessem első tévéjátékaimat. Mindez azonban eltörpül amellett, amivel a nézőket ajándékozta meg.
Barátaival kétszer is felfedezte az országos kék túraútvonalat. E vándorlás élményeit örökítette meg filmjeiben, mint például a "Másfélmillió lépés Magyarországon" és az "...és még egymillió lépés", melyek sokunkat inspiráltak a természetjárás iránti szenvedély felfedezésére. Ő alapította meg az első magyar természetfilmes műhelyt, a Natura szerkesztőséget, és diavetítésekkel egybekötött úti beszámolókat tartott az ismeretterjesztő társulat klubjaiban, ezzel népszerűsítve a természet csodáit.
Nem csupán a táj érdekelte. Jóvoltából megnézhettük a szénégetők munkáját, megleshettük a matyó hímzés titkait, figyelhettük a helybeli ételek, a dödölle, a slambuc, a birkagulyás készítését. És hallgathattuk a pásztor, az erdőkerülő, a tanár, a múzeumőr emlékeit, élményeit, jótanácsait. Filmjeivel hozzájárult ahhoz, hogy amit itthon tapasztalunk, azt előbb-utóbb otthonunknak érezzük.
Forgatócsoportjával végre megvalósíthatta álmait, és külföldi kalandokra indult. A Mediterrán kék vizén hajózva új élményekkel gazdagodott, majd eljutott a jéghideg Antarktiszra is. "A napsugár nyomában" című filmsorozata révén betekintést nyújtott Észak- és Dél-Amerika csodáiba, Kubába, és Óceánia festői szigeteibe. De a kalandok itt nem értek véget. Megmászta a Pamír legmagasabb csúcsát, túrázott a lenyűgöző Nepál hegyei között, és tanúja volt Hawaii vulkánjainak füstölgésének. Keserű iróniával jegyezte meg, hogy a hatezres csúcsok meghódítása nem okozott neki annyi fejfájást, mint néhány korlátozott, kicsinyes főnök holott az igazi kihívás az volt, hogy az ő akadékoskodásukkal megküzdjön.
Élményeit nem csupán szavakban fogalmazta meg, hanem könyvek formájában is megörökítette. Iskolákban és klubokban tartott előadásai felülmúlták a legkiválóbb földrajzórák színvonalát. Holttestét a Naszály hegy lábánál, az erdő mélyén fedezték fel. Halálának körülményei máig titokzatosak. Nevét emléktúrák és turistaházak őrzik, és persze a televíziókban gyakran vetített filmek, valamint a könyvtárak polcain sorakozó művei: "Szívességből a Mediterránban"; "Csipetnyi Antarktisz"; "Amiről a térkép mesél"; "Amiről a jégvilág mesél".
Másik világjáró barátom, Vedres László (1942-1975) sajnos nem élte meg a krisztusi kort, mindössze harminchárom évet. Biológia és meteorológia iránti szenvedélye már fiatal korában megmutatkozott, pályafutását pedig országjárással kezdte, akárcsak Pali, vagy ahogyan sokan ismerik, "Roki". Számtalan kalandot élt át a Dunántúl folyóin, majd egy kalandvágyó társával együtt nekivágott a Rhône örvényeinek. "Gumikajakkal két tengerre" című könyve hűen tükrözi, hogy az utazás során nemcsak az élmények, hanem a kölcsönös segítségnyújtás is elengedhetetlen. Ezen kívül megörökítette "A fáraók folyóján" című művében a Níluson tett izgalmas vízi kalandját is. Sajnos egy balszerencsés pillanatban belemerült a fertőzött vízbe, és bilharziát kapott. Két évig küzdött a betegséggel, végül a rák vette el tőle az életet.
Személyiségének mélyebb rétegeit csak akkor sikerült felfedeznem, amikor együtt indultunk el egy skóciai kalandra. Nélküle nem lett volna lehetőségem életre hívni a televízióban futó "Világjáró fiatalok klubja" című sorozatot. Tudomásom szerint jelenleg egy Irakban tett, kalandos és nem éppen kockázatmentes utazásáról ír könyvet, amely még keres egy kiadót. Az alkotói közegben elterjedt az a mondás, miszerint az igazi kihívás nem más, mint a szükséges anyagi források előteremtése az expedíciókhoz. A többi csupán "csupán" a művészet és tudomány varázslata.
Rendszeresen felmerül, hogy a fiataloknak elengedhetetlenek a példaképek. Nap mint nap különböző celebek, séfek, zenészek és modellek lépnek a reflektorfénybe, és arra bíztatják őket, hogy éljenek úgy, ahogyan ők – egy színes és izgalmas életet.
Hát nem! Inkább irányítsátok a tekinteteket a magaslatokra, ahol felfedezhetitek a hátizsákos Rokit, amint a világ felfedezésére készül, kezében a kalandvágyó fényképezőgéppel! Figyeljétek a folyókat, és észrevehetitek a habok között suhanó kajakot és kenut, benne a kíváncsi Vedres Lacival, aki bátran néz szembe minden kihívással!
