Könyvhét után: egy varázslatos ünnep, tele élményekkel és emlékekkel, ahol az irodalom életre kel. A szavak táncolnak a levegőben, a lapok susogása a beszélgetések hátterében zúg. Az írók és olvasók találkozása nem csupán egy esemény, hanem egy közös utaz

A nyárkezdés fontos kulturális eseménye minden évben az ünnepi könyvhét. Így volt ez ebben az esztendőben is szerte az országban. Legalábbis Budapesten és a nagyobb városokban. A kis falvakról nincs információm...

Abban az időszakban, amikor sokan azt állítják, hogy az irodalom elveszíti jelentőségét, mindez szembetűnő. Még akkor is, ha a látszat megtévesztő: a pesti Vörösmarty téren, a könyvheti sátrak között, a tűző napon sokan sétálnak. Találkozások, dedikálások zajlanak. Van, ahol a sorok nem kígyóznak, de mégis hosszúak, míg más írók türelmesen várakoznak, ám rajongóik száma elmarad...

Ám a látvány így is lenyűgöző. És jó volt Fehérváron is könyvhetezni, főként a Vörösmarty Mihály Könyvtár és a Vörösmarty Társaság jóvoltából. Lám-lám, a Szózat költője mindenütt... Igaz, a méretek szerényebbek voltak a Bartók Béla téren, de azért ünnep volt ez is a javából. Napokig tartottak az estek, melyek közül pl. a Háy János-féle program sokakat vonzott a könyvtár díszes olvasótermébe. Nem véletlenül, hiszen a kiváló író előadónak is szellemes és élvezhető.

Ezekben a napokban búcsúztunk Arató Antaltól, aki egykor könyvtárigazgatóként a könyvheti piknik lelkes szervezője volt. Az esemény idén is folytatódott, bár az időjárás miatt a hideg sör most hiányzott... Piknikeztünk, dedikálásra is sor került, igaz, nem a legnagyobb tömegben. Újdonságként Sebők Melinda, a Vörösmarty Társaság elnöke bejelentette a diákok számára kiírt versíró pályázat eredményeit, amelyeket Iancu Laura és Lőrincz Tamás választott ki. A díjakat pedig Cser-Palkovics András adta át a nyerteseknek. Emellett "rapid interjúk" is zajlottak a gyönyörű fa alatt, kellemes árnyékban.

Szóval minden a legnagyobb rendben zajlott. Ilyenkor mindig előtörnek bennem a régi könyvhét emlékei. Emlékszem, egy viharos délutánon Szécsi Margit, aki a most 100 éve született Nagy László, a neves költő felesége, vendégeskedett nálunk. Jókai Anna is felbukkant ekkoriban, épp a Kossuth utcában sétálgatott. Csanádi Imrével is ott találkoztam utoljára a Városház téren. Pozsgay Imre is megtisztelt minket a látogatásával a Technika Háza előtti téren. És sosem felejtem el azt a fülledt, forró napot, amikor Bokros János, már betegen, de mégis boldogan dedikált a Vajda János könyvesboltban.