A búrok eltüntetése! - PestiSrácok

El kell távolítani a búrt! Jeszenszky Zsolt 2025. május 27.

Hogy kit? Mindjárt részletezem. Vannak ugyanis időnként olyan események a világban, amelyek nem csak ottani helyi, belpolitikai szempontból érdekesek, hanem világraszólóak, ám ennek ellenére Magyarországon nem is tudunk, vagy csak nagyon kevés szó esik róluk. Ez egy ilyen esemény, ami mélységesen felháborító, szomorú, ugyanakkor egy még nagyobb problémát is jelez.

Kik a búrok? Azok a zömmel holland származású telepesek, akik Dél-Afrikába költöztek a XVII-től a XIX. századig, és a területet bekebelező brit birodalomtól független, szabad államokat alapítottak, és elsősorban mezőgazdaságból éltek. Persze ez több szempontból is leegyszerűsítés, a történelmük ennél összetettebb. De mai, köznyelvi használattal: ők a Dél-afrikában élő fehérek, döntő többségükben farmerek. Olyannyira, hogy hollandul (és Afrikaans nyelven is) a "boer" szó egyszerűen farmert, parasztembert jelent.

Igen, őket célozzák meg. Ez nem csupán egy elvont, szimbolikus kifejezés (de erről még később beszélünk), hanem valóságos, brutális cselekmények sorozata zajlik. A csatolt képen minden egyes kereszt egy-egy dél-afrikai fehér gazdát (vagy családtagját) jelképez, akit meggyilkoltak. Ezt a megemlékezést egy 2020-as demonstráció keretében állították fel a túlélők, hogy felhívják a figyelmet arra a népirtásra, amelyről a világ szinte teljesen elfordítja a tekintetét.

Dél-Afrika lakossága körülbelül 65 millió főt számlál, és ennek csupán 7%-a fehér bőrű. Ez az arány az 1900-as évek elején még kicsivel 20% felett alakult, és 1980-ban is meghaladta a 18%-ot. A csökkenés fő oka a fekete lakosság jóval magasabb születési aránya az elmúlt körülbelül 45 évben. Emellett sokan elhagyták az országot, miközben sajnos voltak, akiknek ez nem sikerült, és itt maradtak a nehéz körülmények között.

A 90-es évek elejéig a fehér kisebbség irányította az országot, egy ún. apartheid rendszer keretében, kizárólag fehér kormánytagokkal. A manapság divatos "intézményesített rasszizmus" kifejezés erre a rendszerre többé-kevésbé valóban jellemző volt. Nem ölték büntetlenül a feketéket (ez nettó hazugság), de kétségtelen, hogy elnyomásban, szegregációban tartották őket. De nem csak őket: törvénybe volt iktatva, hogy milyen jogai vannak a négy nagyobb etnikai csoportnak: fehérek indiaiak, egyéb színesek, feketék - ebben a sorrendben csökkenve. Nem használhatták ugyanazokat a közösségi tereket, szolgáltatásokat, de elkülönülve kellett lakniuk, élniük is. Az időszak alatt 3.5 millió feketét telepítettek ki korábbi lakhelyéről.

Dél-Afrika gazdasága valóban figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül, amelynek alapját nagyrészt a gyémántlelőhelyek adták. Ezek a kincsek azonban nem csupán a gazdasági fellendülést hozták el, hanem árnyoldalaik is voltak: a fekete munkavállalókat gyakran embertelen körülmények között, alacsony bérért foglalkoztatták. Ezzel szemben a mezőgazdaság terén Dél-Afrika kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így az ország, más afrikai nemzetekkel ellentétben, megúszta az éhínség súlyos következményeit, még a fekete közösségek körében is.

Megölt búr farmereket és megölt családtagjaikat jelképező keresztek valahol Dél-Afrikában.

Az apartheid-rendszer elítélése elengedhetetlen. Ugyanakkor a múlt bűneinek alapján nem lehet igazolni a bosszút; ez elfogadhatatlan. Mégis, a valóság az, hogy a Nelson Mandela által megfogalmazott ígéret, miszerint a jövő békés lesz, mára egyre inkább megkérdőjeleződik. Az utóbbi években a fehérekkel, különösen a farmerekkel szembeni erőszakos cselekmények drámai növekedésnek indultak. Esetükben rablások, házgyújtások és életveszélyes támadások váltak mindennapossá. A politikai vezetés, amely most már túlnyomórészt feketékből áll, sokszor figyelmen kívül hagyja ezeket az eseményeket. Ráadásul idén januárban elfogadtak egy törvényt, amely lehetővé teszi az állam számára, hogy indokolás nélkül kisajátítsa a földeket. Ez nem olyan eljárás, amely a civilizált világban megszokott, ahol a tulajdonosok kompenzációt kapnak, hanem egy olyan lépés, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a jogokat és az igazságosságot. E törvény egyértelműen a fehér farmerek ellen irányul, és a rasszizmus olyan formáját képviseli, amelyet a XXI. században már nem gondoltunk volna, hogy tapasztalni fogunk.

Természetesen, íme egy egyedi változat: A progresszívok szemszögéből nézve a fehérekkel szembeni rasszizmus, mint fogalom, szinte elképzelhetetlen, hiszen számukra ez per definitionem nem létezhet. (Ezt a témát később még alaposabban megvizsgáljuk.) Olyan ez, mint amikor Józsi bácsi először látogat el Budapestre, és döbbenten állapítja meg: „Ilyen állat nem létezik!” Pedig létezik, mégpedig a legvalóságosabb formában. Ez az intézményesített rasszizmus. Nem meglepő, hogy a fehérek, akik egyre inkább bizonytalanságot éreznek, évről évre tömegesen hagyják el az országot, ami párhuzamosan olyan gazdasági nehézségeket okoz, amelyekkel a nemzet is küzd.

Május elején Donald Trump amerikai elnök kormánya menedékjogot biztosított 54 dél-afrikai fehér menekültnek az Egyesült Államokban, ami természetesen heves reakciókat váltott ki, főként a progresszív körökben. Mivel ezek a hangok dominálják a közbeszédet és a médiát, sokkal nehezebb volt hallani azokat a történeteket, amelyeket a menekültek meséltek el. Ezek az emberek, akik valóságos, hús-vér lények, a Dél-Afrikában átélt körülményeikről beszéltek: a bizonytalanságról és az életveszélyről, amelyben az elmúlt években éltek. Az ő tapasztalataik, bár sokszor elnyomva, fontos részei a menekültválságnak, és érdemes lenne jobban odafigyelni rájuk.

A - színlelt, teátrális - felháborodás alapvetően két narratíva mentén zajlik: az egyik, hogy micsoda dolog, hogy fehérek bárhol, bármi miatt is menedékjogokat kapnak, hiszen ők a genetikai adottságaikból fakadóan csakis "elnyomók" lehetnek. A másik, hogy mindeközben az áldozati totemoszlop alsó szintjein elhelyezkedő színesbőrű bevándorlók előtt lezárta a határokat a gonosz narancsember, sőt, közülük egyeseket még ki is toloncol az országból. A két narratíva persze jelentősen össze is ér a derék progresszíveknél.

Sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni azt a lényeges részletet, hogy ezek az emberek hivatalos menedékjogi kérelmet nyújtottak be, teljes mértékben a vonatkozó szabályok szerint, és végig követték a szükséges eljárásokat. Nem csupán úgy ugrottak át egy csónakkal a Rio Grande folyón, hogy aztán máris Kaliforniában, epret szedve, dollárokért dolgoznának.

Nos, mi minden történt azután, hogy Trump befogadta őket? Sok minden, és ezek az események igazán jelentőségteljesek, még számunkra, magyarok számára is. Most azonban észrevettem, hogy kissé elkalandozott a gondolatom a kezdeteknél, ezért, hogy elkerüljem a túlzott terjengősséget, a lényeges fejleményeket a jövő héten, egy második részben fogom bemutatni. Remélem, nem bánjátok, hogy kicsit részletesebb történelmi és geopolitikai kontextust adtam az elején, hiszen ez segíthet jobban megérteni a Dél-Afrika körüli összetett helyzetet.

Természetesen! Írd meg, miről szeretnél hozzászólni, és segítek egyedi, figyelemfelkeltő szöveget alkotni!

Kapcsolódó témákDél-Afrikafehérek elleni diszkriminációVezető