"Már mások is felfigyelnek a rajtam bekövetkezett változásokra" - osztják meg tapasztalataikat életmódváltóink!

A beszámolókban ezúttal azt osztják meg versenyzőink, milyen kreatív módon építették be a mozgást a mindennapi életükbe.

Két hónap elteltével már szembetűnő a változás, nem csupán a súlyunkban és a centikben mérhető, hanem a környezetünk is észreveszi, hogy valami új dolog van a levegőben. Megkértük versenyzőinket, hogy osszák meg velünk, milyen érzés most a saját bőrükben lenni, és hogyan tudták beemelni a sportot a pörgős mindennapjaikba.

A Gyerünk, anyukám! tornái teljesen természetesen épültek be az életembe, töltöttek be ott egy évek óta nyiladozó űrt, hozták vissza az örömöt, büszkeséget. Nagyon szerettem régen is azt az érzést, mikor egy torna után úgy éreztem, megint picit átléptem az árnyékomat, büszke lehettem magamra, tettem magamért valami fontosat. Anno a gyerektelen életemben jártam mindenféle aerobik edzésre, később rendszeresen túráztam, gyalogoltam. Aztán gyerek jött, mozgás ment, és eddig kb. el sem tudtam képzelni, hova tudnám bepasszírozni a napirendbe, de persze hiányzott hozzá az akarat is.

Valóban nem könnyű feladat, és nem mindig sikerül, de azért heti 5-6 edzés azért megvan. Általában az esti meseolvasás után teszem le a gyereket, és ha a torna csendesebb, akkor már a kiságy mellett kezdem el a bemelegítést. Néha a tornát is telefonról, fülhallgatóval végzem. Ha viszont a gyakorlatok aktívabbak és ugrálósabbak, akkor meg kell várnom, amíg elalszik, és a nappaliban végzem el a napi edzést.

Néha napközben sikerül egy kis időt szentelnem a mozgásnak, de a fókuszom nem éppen a legjobb, főleg amikor a hétévesem éppen egy hatalmas akadálypályát épít a nappaliban a bútorok és a tornaszőnyeg felhasználásával. Közben hangosan kommentálja a saját teljesítményét, és ezt negyvenszer megismétli. Este gyakran sajnálom a napomat, amikor már az edzőcuccba kell bújnom, pedig igazán arra vágyom, hogy pizsamába bújjak, vagy a fürdőkádban pihenjek egy jó krimi társaságában. De aztán mély levegőt veszek, elkezdem a tornát, és az mindig magával ragad, kikapcsol, és feltölt energiával.

Közben már kezdem észrevenni az eredményeket is, és néha ismerősök rákérdeznek, vagy éppen közlik velem, hogy láthatóan fogytam. Miközben a májam szinte hízik a dicséretektől, a mosolyom egyre szélesebb, hiszen újra beleférek azokba a ruhákba, amik nemrég még szorosabbra húzódtak rajtam. Az érzés, hogy visszanyertem a régi cuccaimat, igazán felemelő!

Jelenleg arról tudok beszámolni, hogy ahogy közeledik a tanév vége, pedagógusként egy kimerült citromhoz hasonlítom magam, teljesen kifacsarva érzem magam. Néha azonban egy-egy unokázás, koncert, kirándulás vagy egy jó könyv képes kimozdítani ebből az állapotból, de alapvetően rendkívül túlterhelt vagyok. Az egészségem érdekében jól haladok a programban: kerülöm az édességeket és nassolnivalókat, több vizet iszom, ráadásul most először kollagént is kezdtem szedni. Nagyon várom már a nyarat, hogy végre egy kis megkönnyebbülést hozzon!

Néha felülök a szobabiciklire és arról nézek egy-egy koncertet végig, így ritmusra hajtok. Az igazi tekergés még várat magára, a májusi katasztrófa-időjárás nem kedvezett a biciklizésnek.

Eddig 5 kg mínusznál tartok, az étkezésre nagyon figyelek, a kalóriabázison számolom az elfogyasztott ételek energiaértékét. Igyekszem sok salátát, friss zöldséget enni, szorgalmasan használom az air fryer sütőt. Kipróbálok új, egészséges ételeket, szerencsére a gyerekeim is vevők erre. Egy szó mint száz, nagyon várom a nyári szünetet, ami épp egy hónap múlva kezdődik.

Alapvetően elégedett vagyok a saját bőrömben, de ahogy telnek a napok, egyre inkább észreveszem, milyen kihívásokkal kell szembenéznem. Különösen a rendszeres főzés terén érzem a nehézségeket. A program elején még lelkesen gyűjtöttem a recepteket, de mostanra egyre nehezebb eljutnom odáig, hogy ténylegesen elkészítsem őket. Ennek fő oka a hektikus életritmusom, hiszen esténként gyakran későn érek haza. Ez az életmódom pedig megnehezíti az időszakos böjt betartását is, mivel a napjaim meglehetősen változékonyak. Ezen a területen szeretnék fejlődni, és tudatosabb, szervezettebb életet élni.

Ami igazán büszkeséggel tölt el, az a mozgás iránti elkötelezettségem. Az utolsó hat év során a rendszeres testmozgás sajnos háttérbe szorult az életemben. Ennek ellenére a „Gyerünk, anyukám!” tornáit minden héten igyekszem lelkesen végezni, és eddig csupán néhány alkalom maradt ki. Továbbá, még nagyobb figyelmet fordítok a napi sétáimra, ezért letöltöttem egy lépésszámláló applikációt, hogy jobban nyomon követhessem a teljesítményemet.

Arra büszke vagyok, hogy különösebb nehézség nélkül majdnem mindig megvan a 9-10000 lépés. Ez motivál is, hogy amit csak tudok, a városban gyalog intézzek. A rendszeres tornát is nagyon élvezem, mert változatos és sokkal jobban érzem magam utána. Júniustól szeretnék még beépíteni a rutinomba egy másik mozgásformát is, amit szívesen csinálok, például az úszást.

Elérkezett a második beszámoló ideje, és ismétlenül meglepődöm, milyen hamar elszáll az idő. Nyáron sokkal könnyebb rábírni magunkat a sportra – legalábbis nekem így tűnik! A „Mozdulj, Debrecen!” program órái rendkívül változatosak, és könnyedén elérhetők biciklivel, hiszen a közeli művelődési házban vagy iskolában zajlanak, mindössze 5-10 percre az otthonomtól. Különösen szerencsés helyzetben vagyok a sportolási lehetőségeim miatt!

A héten hétfőn, szerdán és pénteken részt vettem az alakformáló tornákon, míg kedden és csütörtökön gerinctornára jártam fél négytől, öt órától pedig jógával töltöttem az időmet. Elmondhatom, hogy mindegyik foglalkozást igazán élvezem! Az egyik tornán fantasztikus a zene, a másikon pedig a társaság nagyon inspiráló, és mindenhol kiváló edzők segítik a fejlődést. A gerinctorna különösen közel áll a szívemhez, mivel a gyógytornász mindig alapos és átgondolt órákat állít össze, amelyek célja az izomerősítés és a mobilitás megőrzése. Minden egyes alkalommal végzünk planket, és még a 75-80 éves résztvevők is képesek legalább fél percig tartani, míg a ügyesebbek akár 45 másodpercig is bírják!

Néha igazán nehéz dönteni, hiszen munka után szívesen töltenék több időt a férjemmel otthon, ugyanakkor fantasztikus érzés, hogy végig tudom csinálni az edzéseket, és egyre erősebb, feszesebb izmaim vannak. Rengeteg órán vettem részt, és hihetetlen büszkeséggel tölti el, hogy már képes vagyok végigugrálni egy egész órát. Az is nagy előrelépés, hogy a jóga órákon már magabiztosan végzem a deszkapózból a lefele néző kutya pózt többször is egymás után, sőt, még az egylábas lefelé néző kutya póz is sikerül!

A guggolás számomra már-már gyerekjáték, és a gyertya póz sem jelent kihívást. Pillangó pózban pedig teljesen előre tudok hajolni, ami igazán lenyűgöző érzés. Ezek az eredmények nemcsak örömmel töltenek el, hanem büszkeséggel is; úgy érzem, hogy a testem még mindig erős és rugalmas. Nem érzem azt, hogy az izmok leépülnének, vagy hogy az életkorom miatt korlátozott lennék – éppen ellenkezőleg, még mindig sok mindent meg tudok valósítani!

Az utóbbi hetekben nem tudtam annyit sportolni, mert esténként gyakran családi programjaink voltak, vagy a férjemmel közösen indultunk el sétálni. Ezek az alkalmak remek lehetőséget adnak a mélyebb beszélgetésekre, sokkal élvezetesebbek, mint a tévé előtt eltöltött idő. A hétvégéken is igyekszünk aktívabb programokat tervezni. Májusban körbekerékpároztuk a Tisza-tavat, és már többször felfedeztük Debrecen környékét is, ahol általában 20-25 km-es túrákat teszünk meg.

Az utóbbi hetekben a fizikai állapotom olyan súlyos terheket rótt rám, hogy azt nehéz szavakba önteni. Csak remélni tudom, hogy a helyzetem most már csak javulhat. Az étkezési szokásaimban kipróbáltam az 5:2-es böjtölést, ami azt jelenti, hogy hetente két napon mindössze 500 kcal-t fogyasztok, míg a többi napon szabadon választhatok az ételekből, a megszokott keretek között. Remélem, ez a módszer jót fog tenni nekem. Hálás vagyok, hogy a mozgás mindig velem van; ez nemcsak hogy kikapcsol, de feltölt energiával és új perspektívákat is ad.

A sport mindig is központi szerepet játszott az életemben. Az edzőteremben végzett edzés sosem vonzott igazán, de most, hogy a csökkenő izmaimat szeretném megerősíteni, úgy érzem, hogy ez a kihívás remek lehetőséget kínál számomra.

A rendszeres séta remek kiegészítése a nordic walking edzéseimnek, hiszen így legalább a párommal együtt gyalogolhatok, miközben élvezetes beszélgetéseket folytatunk. Összességében jól érzem magam, és a nehéz pillanatokon is túllendülök majd. Viszont az édességekre való vágyakozás szinte sosem hagy el, mintha állandóan ott lenne a háttérben.

A mozgással nagyon jól haladok; sikerült eljutnom arra a szintre, hogy minden nap várom az edzéseket. Úgy érzem, hogy most nem szabad egy alkalomnak sem kimaradnia, mert nagyon nehéz lenne az újrakezdés. Beállt egy rendszer az életemben: hétfőn, szerdán súlyzós edzésre járok (alkalmanként másfél óra) személyi edzővel. Az edzés alatt majd megszakadok, néha arra gondolok, hogy ezt miért csinálom?! Edzés végére megkapom a választ is: Mert ez jó!

Kedden és csütörtökön mindig biciklire pattanok, hogy munkába menjek. A napomat egy frissítő 6:15-ös indulással kezdem, és 25 kilométert pedálozok az iskoláig. Igazán élvezem ezt a reggeli rutint, hiszen a természetben tekerve indul a napom. Délután négykor szoktam hazaindulni. Pénteken pedig gyakran összejövök az unokatestvéreimmel, és egy jó kis ping-pong meccs keretein belül szórakozunk.

Szombaton vagy vasárnap kirándulunk a kutyákkal, legtöbbször a Spartacus ösvényre (11 km) megyünk jó korán, hogy a délutánunk még szabad legyen. A biciklizést élvezem a legjobban, mert hihetetlen szabadságot ad. Tekerés közben érzem a súlyzós edzés jótékony hatását, mert nem fáj a hátam, sokkal jobban tartom magam menet közben. Tudom, hogy ezek még kis lépések, de szeretnék tovább fejlődni. Mióta beruháztam egy Garmin órára, jobban nyomom tudom követni az edzéseim. A heti két súlyzós edzést addig szeretném csinálni, ameddig bírom. Jó lenne, ha a bringázás is maradna még a hideg időben is, és egész éves, rendszeres tevékenységgé alakulna.

Ebben a hónapban különösen büszke vagyok magamra, mert egyszer sem nyúltam csokoládéhoz, sem a kávészünetek alatt, sem pedig hazafelé a délutáni órákban. A reggeli rendszerességre való törekvésem még nem igazán hozott eredményt, de már az is nagy siker, ha sikerül pontosan 8 órára beérnem a munkahelyemre. A lakásomból kiiktattam a kevésbé egészséges ételeket, és arra törekszem, hogy mindig legyen otthon valamilyen tápláló snack. A hónap során elindult a "Gyerünk, anyukám!" közös tornázás is, amit talán a legjobban vártam. A Covid alatt sok edzéstervet követtem tőlük, de sajnos egy sérülés miatt több mint két évet kellett kihagynom. Most újra itt vagyok, és izgatottan várom, hogy újra formába lendüljek!

Nagyon szeretem a Nóriék által összerakott mozgásanyagokat, mert szerintem mindenki meg tudja találni azt a lehetőséget, ami az edzettségi szintjének, idejének és kedvének leginkább megfelel. Az elmúlt évek alatt már több barátnőmet és anyukámat is bevontam a Gyerünk, anyukám! bűvkörébe, utóbbi azóta már legalább 10-15 kihívást végigcsinált és sokkal energikusabbnak érzi magát. Szeretem, hogy itt különböző edzők és óratípusok közül lehet választani, és van egy lelkes, támogató közösség is.

Most egy közepes intenzitású edzést választottam, amelyet több kedvenc edzőm tart, így igazán izgalmasnak ígérkezik. A gyógytorna mellett figyelemmel kísérem, hogy mennyire bírom a terhelést, és örömmel tapasztalom, hogy jól teljesítek. A zűrös hétköznapok ellenére csak két órát kellett kihagynom. A jövőben terveim között szerepel, hogy a "Gyerünk, anyukám!" mozgásprogram mellett eljárjak futni egy barátnőmmel, míg a másikkal bokszolni szeretnénk. Nagyon bízom benne, hogy ezeket a terveket sikerül megvalósítanom, és a nyár hátralévő részében sokat tudok majd pingpongozni is. Ma először játszottam a Balatonon, és már nagyon hiányzott ez az élmény!

Számomra a kalóriaszámlálás továbbra is kihívást jelent, különösen a készételek esetében, ahol a pontos értékek gyakran rejtve maradnak. Nagyon igyekszem figyelni a szénhidrát, zsír és fehérje arányokra, hogy tudatosan táplálkozhassak. A főzés terén már észlelhető némi fejlődés és rendszerezettség az eddigi tapasztalataim alapján, de az a várva várt lelkesedés a konyhai tevékenység iránt még mindig nem érkezett meg. Remélem, hogy hamarosan megtalálom azt az inspirációt, ami segít a főzés szeretetében!

A mozgás - bár ezt a testalkatomból nem úgy tűnik - már jó pár éve az életem része, a Covid időszakot leszámítva mindig volt személyi edzőm. Számomra fontos, hogy legyen egy személy, aki megfelelő módon irányít, változatos edzéseket vezényel le, meg természetesen motivál, dicsér és látja bennem a fejlődést.

A Gyerünk, anyukám! platform megérkezése óriási lehetőséget kínál az otthoni edzések világában. Ez a program rendkívül jól megkomponált, és számos mozgásformát foglal magában. Az edzők, akikkel eddig találkoztam, mindannyian igazi szakemberek, akik részletesen elmagyarázzák a gyakorlatokat, és kiemelten figyelnek a helyes kivitelezésre. Az általam választott programban olyan változatos mozgásformák találhatók, mint a pilates, gerinctorna és az erősítő-cardio edzések. Az egyik legnagyobb előny, hogy az edzéseket a saját időbeosztásom szerint végezhetem, az otthonom kényelmében. Az edzők mindig előre tájékoztatnak arról, hogy szükség lesz-e bármilyen eszközre, és ha éppen nincs nálam, azt is elmondják, mivel lehet helyettesíteni. Összességében elmondhatom, hogy igazán belelendültem az otthoni edzésbe, és büszkén számolhatom a sikereimet: sikerült néhány kilót és centit is leadnom a körfogatomból!

Eltelt egy újabb hónap, szinte észrevétlenül suhant el mellettem. Egyre inkább jól érzem magam a saját bőrömben, és úgy tűnik, mások is észreveszik ezt a pozitív változást. Különösen a ruháimon tapasztalom a különbséget: a nadrágom egyre lazábbá vált, a fehérneműm pedig bővebb lett, míg a régi, hímzett farmernadrágomat muszáj volt szűkíttetnem.

Felfedeztem a Gyerünk, anyukám! oldal heti menüit, és rengeteg inspirációt kaptam az étkezéseimhez. Eddig sosem próbáltam ki a szárzellert, mert úgy gondoltam, hogy az íze hasonlóan erős, mint a gumónak. De tévedtem! Kellemes meglepetés volt, és azóta már többször is készítettem belőle salátát különféle öntetekkel. Nagyon ízlett!

A mozgás számomra az utóbbi időben jelentős átalakuláson ment keresztül. Korábban a kerti munka és a heti két táncóra alkotta a fizikai aktivitásom szinte egyetlen forrását. Ma már azonban sokkal változatosabban közelítem meg a mozgást: a gyaloglás és a tornagyakorlatok is beépültek a rutinomba. A "Gyerünk, anyukám!" program rengeteg lehetőséget kínál: Pilates, gerinctorna, formatorna, nyújtás és total body edzések segítenek az izmaim átmozgatásában és erősítésében. Hetente 2-3 alkalommal iktatom ezeket be, és örömmel tapasztalom, hogy már az izomláz is elkerül, a centiméterekben mérhető változásokról nem is beszélve! Persze vannak napok, amikor nehezebben megy az edzés, és várom, hogy véget érjen a 45 perces kihívás, de ilyenkor összeszorítom a fogam, és kitartok. Azért akadtak kifejezetten kellemes pillanatok is: tegnap például Edóval tornáztam reggel, majd este táncra perdültem, hiszen jövő hét szombaton fellépünk a sződligeti Idősek Otthonában, és július végén Lajosmizsén is vár ránk egy újabb bemutató. A mozgás nem csupán fizikai aktivitás, hanem egy új életérzés is számomra!

Jelenleg nem érzem magam a legjobban! Az eddigi egészségügyi problémáimhoz most újabb nehézség csatlakozott, ami megnehezíti a feladatokra való összpontosítást. Az étkezésre való odafigyelés is kihívást jelent, de igyekszem kisebb adagokat és könnyen emészthető ételeket választani. A kalóriaszámlálást újra megpróbáltam, de ez továbbra is egy rémálom számomra, így végül úgy döntöttem, hogy leteszem ezt a módszert. Ami különösen nehezemre esik, az az öndicséret. Valószínűleg az önbizalomhiányom miatt küzdök ezzel a területtel. Számomra talán ez a legnagyobb kihívás, hogy ezen a téren fejlődjek.

A mozgás nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Kislányként állandóan pörögtem: a játszótéren kúsztam és másztam, otthon pedig bemutatókat tartottam a családomnak, mintha csak egy igazi tornász lennék. Később próbálkoztam különféle sportágakkal, de egyik sem tudta igazán lekötni a figyelmemet. Részt vettem a „Gyerünk, anyukám!” tornán is, de sajnos a mellkasfájdalmam miatt kénytelen voltam lemondani róla. Jelenleg a kutyámmal teszem meg a napi sétákat, és a hétvégéket gyakran kirándulással töltjük a közeli erdőkben, ami mindig felfrissít és feltölt energiával.