Képzeljük el, mi lett volna, ha Hannibál, a híres kartágói hadvezér, sikeresen beveszi Rómát. A történelem ebben a forgatókönyvben drámaian megváltozna. Hannibál kiváló stratégiájának és a második pun háború során elért győzelmeinek köszönhetően Róma fala

Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa

A történelem egyik legnagyobb katonai zsenijének számító karthágói hadvezér, Hannibál Barkasz Kr. e. 247-ben látta meg a napvilágot Karthágó városában, amely ma Tunéziaként ismert. Apja, Hamilkar Barkasz, a háború művészetének és Róma iránti megvetésének tanulmányozására nevelte fiát. Hannibál még gyermekkorában szembesült az első pun háborúval, amely Hispánia harcterein zajlott, és amely a római tengeri hegemónia megerősödésével zárult, 23 esztendőnyi küzdelem után a Földközi-tenger nyugati partvidékén.

Kr. e. 218 őszének közepén a fiatal Hannibál hatalmas elhatározással nekivágott Róma meghódításának. Hispániából 100 000 fős, harcra kész serege élén elindult Dél-Franciaország irányába. A rómaiak döbbenten figyelték, ahogy Hannibál átkel az Alpokon, ami a hadviselés eddigi szabályait megkérdőjelezte. Tavasszal, váratlanul, Észak-Itáliában tűnt fel, ahol Torino védelme gyorsan megroppant. Ezzel elkezdődött a második pun háború, amely új fordulatot hozott a történelem színpadán.

A trebiai (Kr. e. 218) és a Trasimenus-tavi (Kr. e. 217) csaták után a rómaiak elhatározták, hogy 100 000 fős haderejükkel végleg megsemmisítik Hannibált Cannae közelében. A fiatal karthágói hadvezér, a létszámbeli hátrány ellenére, mesterien kihasználta a terepet és a katonai stratégiát, így sikerült bekerítenie és végleg legyőznie a tapasztalt római konzulokat, centúriókat és tribunusokat, akik összesen 16 légiót vezettek. Ez a csata a történelem egyik legvéresebb és legmeghatározóbb összecsapása lett, amely során Hannibal diadalmasan bizonyította hadvezéri zsenijét.

Győzelme ellenére Hannibál nem tartotta szükségesnek, hogy diadalát a védtelen Rómába való bevonulással pecsételje meg. Tizenöt évvel később, a zamai csatában Publius Cornelius Scipio tábornok bosszút állt, és győzelmet aratatott a karthágóiak felett. Hannibál pedig hazamenekült.

Képzeljük el, mi lett volna, ha Hannibál sikerrel ostromolja meg Rómát, csupán 400 kilométerre Cannae-tól. A történészek fantáziája szárnyal, és sokan azt állítják, hogy a világunk drasztikusan eltérne attól, amit ma ismerünk. Talán egy olyan civilizációt építhettünk volna, amely a szemita kultúrák hagyományaira építkezik, teljesen új irányt szabva a történelem menetének.

Miért nem így történt? Egyetlen légió sincs a főváros közelében, és a karthágói lovasság előőrse eléri a falakat. Pánik tör ki a polgárok között, akik azt kiáltják: "Hannibal ad portas!" (Hannibál a kapuk előtt!). Soha nem fogjuk megtudni, miért tisztelte Rómát. Talán azért, mert a város tökéletes fallal volt körülvéve, és a karthágóiaknak nem voltak támadófegyvereik. Vagy azért, mert két év háború után kimerült csapataival nem bírta volna ki a hosszú ostromot.

Hannibál, győzelmét meglovagolva, aktív diplomáciai kampányba fogott. Számos városra tette rá a kezét, paktumokat kötve, és protektorátusokat alakítva ki az itáliai félsziget déli vidékén. Fő célja az volt, hogy megszerezze a latin népek támogatását, ezzel erősítve pozícióját a régióban.

A 19. század romantikus történetírói irányzatai a karthágóiak döntését az Örök Város megőrzésére tett kísérletként értelmezték. Egyes írók úgy vélték, hogy Hannibál mély megvetéssel tekintett a rómaiak brutalitására, ám a klasszikus kultúra iránti tisztelete megakadályozta, hogy annak teljes pusztítására törekedjen. Végül azonban Róma volt az, amely néhány évtizeddel később lerombolta Karthágó fővárosát. E korábbi események tükrében Róma ritkán tudott békét elérni anélkül, hogy az ellenfeleit teljesen megsemmisítette volna, mielőtt azok területét római provinciává integrálta. A harmadik pun háború idején a rómaiak minden erővel végrehajtották azt a parancsot, amelyet az idősebb Cato a beszéde végén megfogalmazott: "Carthago delenda est" (Karthágót el kell pusztítani). Az utánuk következő események során lemészárolták a lakosságot, kifosztották otthonaikat, lerombolták épületeiket és templomaikat, sőt még a földjeiket is sóval hintették be, hogy azok soha többé ne adjanak életet.

Kr. e. 216-ban zajlott le a híres cannae-i csata, amely a második pun háború egyik legfontosabb eseménye volt. Hannibál, a karthágói hadvezér, zseniális stratégiájával megsemmisítő vereséget mért a római hadseregre. A csata során Hannibál körbezárta a rómaiakat, és ezzel a hadviselés új módszereit mutatta be a világ előtt. Ez az ütközet nemcsak a rómaiak számára volt hatalmas csapás, hanem a hadtörténelem egyik mérföldköve is, amely hosszú időre befolyásolta a katonai stratégiákat. A cannae-i csata emléke örökre bevésődött a történelem lapjaira.

A karthágói lovasság bevonul Rómába. A nők kivételével minden lakost megölnek. Kifosztják a várost, de nem égetik fel és nem pusztítják el. Róma neve Punica Magna lesz, és Hannibál a Karthágói Birodalom fővárosává teszi.

Kr. e. 206 és 150 között egy különleges időszak bontakozott ki a történelem színpadán, amikor számos civilizáció és kultúra formálta a világot. Ekkor zajlottak le jelentős események, amelyek hatással voltak a politikai viszonyokra, a kereskedelemre és a társadalmi struktúrákra. A kínai Han-dinasztia felemelkedése új korszakot hozott a távol-keleti civilizációban, míg a Római Köztársaság terjeszkedése a Földközi-tenger térségében új kihívások elé állította a meglévő hatalmakat. A kereskedelmi kapcsolatok virágzása lehetőséget teremtett a kulturális cserére, amely gazdagította a különböző népek hagyományait és tudását. Ezek az évtizedek tehát nem csupán politikai eseményekről szóltak, hanem a tudomány, művészet és filozófia terén is jelentős előrelépéseket hoztak, amelyek hatásai a későbbi korokban is érezhetőek maradtak.

Hannibál, az ibériai hercegnő Imicile fia, éppen befejezi az Ibériai-félsziget meghódítását. Gades (Cádiz) hamarosan a Karthágói Birodalom nyugati fővárosává avanzsál. A pun flották dominálják a Földközi-tenger vizeit, a Baleár-szigetektől egészen Hellászig. Ezzel elindul egy új korszak, amely az első gazdasági globalizációt hozza el az ókorban.

A Krisztus utáni első század egy különleges időszak, amelyben a történelem és a kultúra számos jelentős változáson ment keresztül. Ekkor bontakozott ki a kereszténység, amely hamarosan meghatározó erővé vált a Római Birodalom területén. A filozófiai gondolkodás, a művészetek és az építészet virágzásnak indult, miközben a társadalmi struktúrák is átalakulóban voltak. E század eseményei és alakjai máig hatással vannak világunkra, formálva hitünket, értékeinket és kultúránkat.

A karthágói búza és olívaolaj táplálta Dél-Európa és Észak-Afrika földjeit, miközben a Pax Punica időszakában a hadsereg kincstárát is gazdagította. Karthágó, lakosságának 350 000 fővel, a birodalom egyik legjelentősebb központjává emelkedett. Ezen a tájon a kereszténység szinte zökkenőmentesen gyökerezett meg, és gyorsan terjedt el a környező vidékeken.

455 és 698 között

A germán vandálok meghódítják Észak-Afrikát, és Karthágót teszik meg fővárosuknak. Geiserich megnyerte a Baleár-szigeteket, Szicíliát, Korzikát és Szardíniát, és uralta a földközi-tengeri kereskedelmet. A 7. századi muszlim hódításnak azonban nem tudtak ellenállni: 698-ban Karthágót Hasszán Ibn Numan leigázta, és lerombolta a hitetlen várost.