Milyen kezdeti jelei lehetnek a cukorbetegségnek? A szakértő diabetológus most megosztja velünk a legfontosabb információkat.

A cukorbetegség sokáig észrevétlenül, szinte észlelhetetlenül fejlődik. Az emberek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a betegség már kialakult, mivel a kezdeti szakaszokban a tünetek szinte észrevétlenek. De hogyan ismerhetjük fel a diabéteszt, és mi történik, miután megkapjuk a diagnózist? A válaszok kulcsfontosságúak az egészségünk megőrzéséhez.

A cukorbetegség kialakulásának hátteréről dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont szakképzett diabetológusa osztotta meg velünk gondolatait.

A diabétesz típusa alapvetően meghatározza a betegség észlelésének módját. Az 1-es típusú diabétesz esetén a betegeknél jellemzően súlyos tünetek, mint például kimerítő szomjúság, gyakori vizelési inger, drasztikus fogyás és fáradékonyság jelentkeznek, amelyek gyorsan felhívják a figyelmet a problémára. Ezzel szemben a 2-es típusú diabétesz alattomosan, évek során alakul ki, és a tünetek megjelenésekor már sokszor rendkívül magas vércukorszint tapasztalható. Előfordulhat az is, hogy a betegségre csak akkor derül fény, amikor a szövődmények, például szemészeti, vese-, idegrendszeri vagy érrendszeri problémák kivizsgálása során találkoznak vele.

Különösen az ötven év feletti korosztályt érinti ez a probléma. Az utóbbi időszakban egyre inkább megfigyelhető, hogy a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő táplálkozási szokások miatt már fiatalabbaknál, sőt, akár kamaszkorban is megjelenhetnek az egészségügyi problémák.

A betegek jelentős része sajnos elkerüli a szűrővizsgálatokat. Véleményem szerint a családorvosok kulcsszerepet játszanak ebben a helyzetben, hiszen ők rendszeresen kapcsolatban állnak a pácienseikkel, és jól ismerik azokat, akik a rizikócsoportokba tartoznak.

1-es típusú diabétesz lényegesen ritkább, mint a 2-es típus, de bármely életkorban jelentkezhet. Ma már vannak olyan markerek amelyek alapján biztonsággal megállapítható, hogy melyik típusba tartoznak.

A 2000-es évek óta nagy számban jelentek meg, mind tablettás, mind injekciós új készítmények. Ezekkel sokkal inkább lehet személyre szabottan kezelni a betegeket. Az újabb inzulin készítmények mellett lényegesen kevesebb hipoglikémia fordul elő. Csak jó szív-és érrendszeri hatással rendelkező gyógyszerek kerülhetnek forgalomba.

Úgy vélem, hogy a gyógyszerkészítmények széles választéka áll rendelkezésre, és folyamatosan újabb innovációk jelennek meg a piacon. Ezeknek a megfelelő kombinációja révén javítható az anyagcsere helyzete, ami kulcsfontosságú az egészség megőrzésében. Kiemelten fontosnak tartom a rendszeres kommunikációt a betegekkel, hogy tisztában legyenek a betegségükkel, és megértsék a gyógyszeres kezelés mellett a diéta és az életmód jelentőségét. A szövődmények megelőzésében a megfelelő anyagcsere állapotának megteremtése játszik a legnagyobb szerepet.

Ez nagymértékben függ attól, hogy a beteg mennyire elkötelezett az ismeretek elsajátítása iránt. A tájékoztatás és a tudás önmagában nem elegendő; ezeket hosszú távon is alkalmazni és betartani szükséges.

A cukorbetegek számára a rendszeresség gyakran komoly kihívást jelent. A folyamatos diéta és a rendszeres testmozgás betartása nem csupán feladat, hanem sokszor igazi küzdelem is.

Az inzulinpumpa használata különösen ajánlott a labilis 1-es típusú cukorbetegek számára, mivel célunk a stabilabb anyagcsere-állapot biztosítása, a hipoglikémiás epizódok számának csökkentése, valamint a vércukorszint ingadozásainak minimalizálása. A szöveti cukormonitorozás minden olyan diabéteszes páciensnek hasznos, aki nem tud tartósan megfelelő anyagcsere-értékeket elérni. A beültetett kanül lehetővé teszi, hogy napokon át folyamatosan mérjük és rögzítsük a vércukorszint adatokat. A több száz mért érték elemzése alapján nyomon követhető, mikor fordulnak elő alacsony vagy magas vércukorszint, így lehetőség nyílik a kezelés finomhangolására.

Inzulinos kezelés esetén nehezebb a vércukorszintet beállítani, különösen 1-es típusú beteg esetén. Ennek sok oka lehet, például a kooperáció nehézsége, az inzulin mennyiség és a bevitt szénhidrát mennyiség nincs összhangban, vagy nem veszi tekintetbe a beteg a mozgás vércukor csökkentő szerepét.

A diagnózis megállapítása után szükségesnek tartom a beteg felvilágosítását a betegségéről, a diéta és a mozgás szükségességéről. Fontosnak tartom a vércukormérést nemcsak éhgyomorra, hanem a fő étkezések után másfél órával is. A kezelés típusától függően évi 2-3 alkalommal laboratóriumi ellenőrzést, a HbA1c érték mérést is javaslok. Ezen kívül évente szemészeti vizsgálatot, és a panaszoktól függően a szövődmények irányában történő vizsgálatokat is szükségesnek tartok.