Mindig a legszebb és legértékesebb ajándékot kell nyújtanunk Istennek - Makláry Ákos gondolatai a karácsony szellemiségéről, a politikai kereszténységről és az ünneplés mélységeiről a Mandinernek.

Hogyan zajlik a karácsonyi ünneplés a görögkatolikus közösségekben? Milyen véleménye van az egyházi minimalizmusról? Mi a megítélése a politikai kereszténységnek? Mennyire nyitott a mai ember a hit üzenetére? Milyen helyzetben van a keresztény értelmiség? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Makláry Ákos görögkatolikus pap, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökének társaságában, advent és karácsony szellemében.

A görög katolikus hagyomány szerint az adventi koszorún öt piros és egy fehér gyertya található. Ezek a gyertyák szimbolikus jelentőséggel bírnak: a piros gyertyák az adventi időszak négy hetét képviselik, míg a fehér gyertya, amelyet általában a negyedik vasárnap gyújtanak meg, Krisztus születésének fényét jelképezi. Az adventi koszorú így nemcsak a várakozás időszaka, hanem a remény és a megújulás szimbóluma is a hívők számára.

A bizánci rítusban a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, amelyet mi adventnek nevezünk, szorosan összefonódik a böjt fogalmával, hasonlóan a húsvétot megelőző időszakhoz. E két hosszabb böjti időszak mellett léteznek rövidebb böjtök is, mint például Nagyboldogasszony és Péter Pál böjtje. A karácsonyt megelőző bűnbánati időszak is negyven napig tart, ami igen jelentős. November 14-én ünnepeljük Fülöp apostol napját, amely jelzi a "bizánci ádvent" kezdetét, amit a népnyelv a "Fülöp apostol böjtjeként" emleget. Ez a böjt különbözik a húsvéti előkészületektől, mivel nem csupán a lemondásra és a testi önfegyelemre helyezi a hangsúlyt, hanem inkább a belső kincsek felfedezésére és a jó cselekedetekre összpontosítunk. Az adventi időszak alatt általában öt vasárnap található, amiért is öt piros gyertya jelzi az ünnepvárást, míg a hatodik, fehér gyertyát szenteste gyújtjuk meg. Nálunk roráte mise nem szokásos, de hajnalban mi is gyakran énekelve imádkozunk, hogy még inkább átéljük e különleges időszak szellemét.

A karácsony ünneplése sokféleképpen történhet, és minden családnak megvannak a saját hagyományai. Az ünnep varázslatos előkészületekkel kezdődik: az otthonokat díszes fények és gyönyörű karácsonyfák ékesítik. A családok együtt töltik az időt, közös sütés-főzés keretében készítik el az ünnepi finomságokat, mint például a mézeskalácsot vagy a bejglit. Sok helyen szokás, hogy december 24-én este, a Szenteste során, a család összegyűlik a fa körül, ahol megosztják egymással ajándékaikat, és együtt éneklik a karácsonyi dalokat. A gyerekek izgatottan várják a Mikulást, aki a hírek szerint éjjel érkezik, hogy meglepje őket ajándékokkal. A karácsonyi ünneplés része a közös imádság is, ahol a család hálát ad az együtt töltött időért, és emlékeznek az ünnep valódi jelentésére. Az ünnep során sokan látogatják meg a templomokat, ahol részt vesznek a szentmiséken. A karácsony nemcsak az ajándékozásról szól, hanem a szeretetről, a családi kötelékek megerősítéséről és a közösségi élmények megéléséről, amelyek az év végén még inkább összehozzák az embereket. Mindenki saját egyedi módján ünnepli ezt a különleges időszakot, de a lényeg mindig ugyanaz: a szeretet és az összetartozás érzése.

az ünnepi időszakban a közösség ereje és a hagyományok megőrzésének fontossága különösen kiemelkedővé válik. Izajás próféta szavai, melyek így szólnak: "Velünk az Istent, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten," újra és újra emlékeztetnek minket arra, hogy a hit és a közösség összeköt bennünket. Karácsony éjszakáján, amikor a templomok megtelnek a hívőkkel, a pásztorjátékok, kántálások és szertartások nem csupán a szórakozásról szólnak, hanem a közös ünneplés mélyebb értelméről. A gyermekek ártatlan játéka és a felnőttek elkötelezettsége egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a szent pillanatok valóban felejthetetlenek legyenek. Nagy tisztelettel tekintek azok felé, akik a távolból is elzarándokolnak, hogy részt vegyenek e szertartásokban, és ezzel őrizni tudják őseik hagyományait. Énekkarunk különleges dallamokat idéz fel, amelyek évtizedek óta nem csendültek fel, és ezzel újraélesztjük a régi szokásokat, emlékezve arra, hogy a zenei örökség is része a vallásos ünneplésnek. Ahogy együtt éneklünk és imádkozunk, érezzük, hogy a közösségünk megerősödik, és a karácsony szelleme valóban körülöleli mindannyiunkat. Ilyenkor nem csupán a múltra emlékezünk, hanem a jövő reményeit is megfogalmazzuk, hiszen a közös ünneplés által újra és újra felfedezzük azt a mély kapcsolatot, amely összeköt minket az Istennel és egymással.

Ez ma is él, és fiataljaink is ragaszkodnak hozzá, mert tudják, hogy az életben léteznek olyan dolgok, amelyeket nem érdemes megváltoztatni. Gyakran a nagyvárosi temetések során tapasztalhatjuk, hogy sürgetnek minket, mivel csupán rövid idő áll rendelkezésre. Ilyenkor fontos, hogy megértsük: a szertartást úgy kell lebonyolítanunk, ahogyan azt nagyszüleink és ősapáink tették. Hiszen a spórolás éppen minket rövidít meg a hagyományok tiszteletétől.