Most már világos, miért ösztönzi a kormány a befektetési alapok számára, hogy pénzüket állampapírokba fektessék. A G7 elemzése szerint ez a lépés több szempontból is indokolt, és komoly hatással van a gazdaságra.

Februárban féléves mélypontra csökkent a magyar háztartások állampapír-állománya, miközben a befektetési alapokba jelentős pénzügyi áramlás történt - számolt be róla a Bank360.hu a Magyar Nemzeti Bank legújabb statisztikái alapján.

Számokban kifejezve: a Prémium Magyar Állampapírok (PMÁP) vonatkozásában februárban körülbelül 500 milliárd forintnyi kamat kifizetésére került sor a kincstár részéről. Ugyanakkor az állampapír-állomány értéke ezen időszak alatt majdnem 340 milliárd forinttal csökkent.

Miért lényeges ez a téma? A statisztikák azt jelzik, hogy a kisbefektetők, a várt tendenciák szerint, a korábbi inflációval korrigált, rendkívül magas kamatok jelentős részét nem reinvesztálták. Ez azt jelenti, hogy nem új állampapírok vásárlásába fektették be ezeket a pénzeket, mivel a jelenlegi piacon elérhető befektetési lehetőségek, a csökkent inflációs környezet következtében, lényegesen alacsonyabb hozamot kínálnak.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: Igen, de a befektetési alapok számára egyre inkább kötelezővé válik, hogy jelentős mennyiségű állampapírt tartsanak a portfóliójukban. Tavaly július óta szinte minden típusú alapnak – még a részvényalapoknak is – a teljes eszközállományuk legalább 5 százalékát állampapírokban kell elhelyezniük.

Felülnézetből nézve megfigyelhető egy általános tendencia: a hozamok csökkenése következtében egyre többen hajlanak a kockázatosabb befektetések irányába. Ez arra utal, hogy a kisbefektetők túlnyomó része már pénzügyileg tudatosabb, és hajlandó a pénzét akár hosszabb távon is befektetni. Ez a lakossági réteg tehát egyre inkább felkészült a piac kihívásaira.

Tágabb értelemben nézve ez nem meglepő, csupán újabb megerősítése annak a ténynek, hogy Magyarországon egy meglehetősen szűk csoport képes és hajlandó megtakarításait hitel- és értékpapírokba fektetni. Amikor tehát arról beszélünk, hogy a lakosság is hozzájárul a magyar állam finanszírozásához, valójában csak a leggazdagabb 10-20 százalékra utalhatunk.