Meglepetésként érte Vlagyimir Putyint egy súlyos csapás, amelyet váratlan forrásból mértek. Moszkva számára most nem csupán Aszad rezsimje, hanem más tényezők is jelentős veszélyt jelenthetnek.

Oroszország először sikeresen támogatta Aszad rezsimjét, de a második alkalommal már nem tudta megvédeni.

Szíriában 2011-ben robbant ki polgárháború a Tunéziából indult arab forradalmi hullám, az "arab tavasz" nyomán. Kezdetben, ahogy Tunéziában vagy Egyiptomban, itt is az országot kemény kézzel uraló elnök elmozdítása volt a cél, de a tüntetések kudarcot vallottak, nem sikerült megdönteni Bassár el-Aszad hatalmát. Azonban a kormány így is meggyengült, és polgárháború alakult ki, amelyben számos különböző csoport küzdött a kormányerőkkel és egymással. Szíria vált az Iszlám Állam egyik bölcsőjévé: a terrorszervezet fénykorában az ország szinte teljes keleti felét uralma alá hajtotta. 2015-ben hatalmas menekülthullám indult el az országból Európa felé, de a legtöbb szír menekült ma is elsősorban Törökországban, Jordániában és Libanonban él menekülttáborokban.

Aszad hatalma hosszú ideig ingatag alapokon nyugodott, de 2015 szeptemberében Oroszország döntő lépést tett, hogy támogassa az elnököt a válságos helyzetben.

Moszkva hivatalosan a "terrorizmus ellenes küzdelem" zászlaja alatt tevékenykedett, és valóban fellépett iszlamista csoportokkal, mint például az Iszlám Állam. Azonban az orosz beavatkozás következményei elsősorban a civil lakosság számára mérhetetlen szenvedést jelentettek. A szárazföldi műveletek során nem a hivatalos orosz hadsereg, hanem a Wagner zsoldoscsoport támogatta a szír kormányerőket a felkelők elleni harcban. Ez a brutális fellépés végül elérte célját: Aszad rezsimje sikeresen megőrizte hatalmát.

A Moszkva és Damaszkusz közötti jó kapcsolatok kialakulása még a szovjet időkre datálódik.

Tartúsz kikötőjében 1971-ben létesült egy szovjet haditengerészeti bázis, amely máig az egyetlen aktív orosz haditengerészeti támaszpont a Fekete-tenger térségében.

A 2015-ös orosz beavatkozást követően Latakia kormányzóságában megnyílt a Hmeimim légibázis, amely az orosz légitámadások kulcsfontosságú központjává vált. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2017-ben saját szemével is megtekintette ezt a bázist, ezzel is hangsúlyozva, hogy az orosz csapatok jelentős győzelmet könyvelhettek el Szíriában.

Így jutottunk el 2024 decemberéhez, amikor a helyzet drámai fordulatot vett. Információk szerint az orosz vezetés vasárnap megállapodást kötött a felkelőkkel, hogy biztosítsák két orosz katonai bázis védelmét. Azonban a Rybar, egy orosz háborús blog, aggodalmát fejezte ki, hangoztatva, hogy Oroszország közel-keleti jelenléte veszélyben van: hiába születnek megállapodások a politikai színtéren, ha azok a valóságban nem érvényesülnek. A Rybar értesülései szerint a tartúszi kikötőben horgonyzó orosz hadihajók már a nyílt tengerre hajóztak, míg a Hmeimim légibázis szinte teljesen elszigetelődött. Más források viszont azt állítják, hogy bár a lázadók már teljesen elfoglalták Latakia kormányzóságot, a bázisokat egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője csak annyit mondott, hogy túl korai lenne megjósolni, mi vár ránk a jövőben, és hogy tárgyalások folynak a hatalmat átvevő lázadókkal a bázisok sorsáról.

A Kreml is elismerte, hogy Moszkvát váratlanul érte a szír rezsim gyors összeomlása.

Ami általában történt, az az egész világot meglepte. Ebben az esetben mi sem vagyunk kivételek

- válaszolta Peszkov a feltett kérdésre.

Bassár el-Aszad vasárnap reggel elhagyta Damaszkuszt. Miután hollétéről hosszú órákon át nem érkezett információ, végül vasárnap este Moszkva oszlatta el a homályt, bejelentve, hogy a szír elnök Moszkvába érkezett. Másnap Vlagyimir Putyin személyesen hozta meg azt a döntést, hogy politikai menedékjogot biztosít Aszadnak. Hétfőn pedig újabb esemény zajlott az orosz fővárosban: felhúzták a szír felkelők zászlaját Szíria moszkvai nagykövetségén.

Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter az Aszad bukásáról szóló hírekre reagálva azt írta:

Putyin ejtette Aszadot, hogy meghosszabbítsa ukrajnai háborúját. Az erőforrásai szűkösek, és nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát.

Kuleba ebből arra a megállapításra jutott, hogy téves az a nézet, amely szerint Oroszország legyőzhetetlen, és hogy Ukrajnának feltétlenül surrenderálnia kellene.

A volt ukrán külügyminiszter véleményével összhangban Donald Trump, az Egyesült Államok megválasztott elnöke is megosztotta gondolatait a Truth Social platformján. Kifejtette, hogy Putyin cserbenhagyta Aszadot, mivel Ukrajna miatt már nem mutat érdeklődést Szíria iránt. Trump arra a következtetésre jutott, hogy elengedhetetlen a sürgős fegyverszünet és a béketárgyalások megkezdése.

Aszad megbukása kétségtelenül komoly presztízsveszteséget jelent Putyin számára, de az a kérdés, hogy mennyire befolyásolják a legfrissebb események a világpolitikai helyzetét és Oroszország pozícióját a nemzetközi porondon.

Irán geopolitikai ambícióit lényegesen jobban fenyegeti Aszad bukása, mivel a perzsa ország közvetlenül érintett a közel-keleti konfliktusokban. A szír elnök elvesztése azt jelenti, hogy Teherán egy kulcsfontosságú szövetségest kénytelen elengedni, amely a "síita félhold" stabilitásának egyik alapköve volt. Bár Szíria lakosságának túlnyomó része szunnita, a hatalom eddig a síita alaviták kezében volt, Aszad pedig e csoport tagja. A mostani lázadó erők viszont főként szunnita hátterűek, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Oroszország számára elsősorban a tartúszi haditengerészeti támaszpont elvesztése fájhatna, de kérdés, hogy ezt valóban fel kell adniuk. Mint a The Atlantic felhívja rá a figyelmet, Tartúsz lakosságának 80 százaléka alavita, és a környező térség is alavita többségű, így ha itt sikerül létrehozni egy alavita zárványt, akkor Moszkvának továbbra sem kell félnie legfőbb szíriai érdekeltségeinek elvesztésétől.

Nyilvánvaló, hogy Putyin nemzetközi presztízse csorbát szenvedett Aszad veresége következtében. Azonban erőteljes kérdés, hogy ez a helyzet milyen hatással lesz az ukrajnai konfliktusra, és általában milyen következményekkel jár Moszkva globális pozícióira nézve.