Orbán Döntéshelyzetben: Két irány között a padlóra zuhanhat
Nem lehet egyszerre Vlagyimir Putyin és Donald Trump kegyeit keresni. Ezt a lényeges üzenetet közvetítette az amerikai elnök Orbán Viktor felé, amikor elutasította az orosz energiahordozók importjára vonatkozó embargó alóli felmentést. Orbánnak most el kell döntenie, hogy melyik nagyhatalom mellett álljon, hiszen a jelenlegi geopolitikai játszmában, amelyet az orosz-ukrán konfliktus indított el, nem maradhat középen.
Tölgyessy Péter elemzését hallgattam a Partizánon, és meglepően érdekes gondolatokat osztott meg. A már-már megszokott negyedéves elemzés keretein belül a politikusból lett elemző a közhangulattal szembemenve, egy magasabb szintre helyezte Orbán Viktort a globális politikai térben. Szerinte a miniszterelnök Meloni-szintű szereplővé vált. A szomorú igazság azonban az, hogy bár Tölgyessy diagnózisa helytálló, az indoklása eltér attól, ahogyan azt ő elképzeli. Az elmúlt hetek eseményei tökéletesen alátámasztják ezt a megállapítást.
Orbán Viktorral kapcsolatban két, egymásnak ellentmondó nézőpont él azok körében, akik aktívan követik a közéletet. Az egyik tábor úgy véli, hogy Orbán csupán egy dilettáns, aki állandóan a helyzetek után kapkod, és aki a közvélemény szemében leginkább csak nevetség tárgyává vált. Ezzel szemben a másik oldal azt hirdeti, hogy a miniszterelnök kivételes stratéga, aki a belpolitikai színről való visszavonulása után a nemzetközi porondon jelentős befolyásra tett szert, ezzel emelve Magyarországot a nemzetközi politika térképére. Szerencsére vannak olyanok is, akik a két szélsőség között próbálnak egyensúlyt találni; én is közéjük tartozom, és próbálom árnyaltabban szemlélni a helyzetet.
Orbán Viktor kiemelkedő külpolitikai stratéga, aki ügyesen navigál a nemzetközi porondon. Már korán felismerte Trump győzelmének jelentőségét, és mesterien kihasználta a migrációs válságot, hogy bel- és külpolitikai céljait előmozdítsa. Emellett érzékenyen reagált arra a radikális jobboldali elmozdulásra, amely napjainkban végigsöpri Európát, és egyre inkább globális jelenséggé válik. Ezen a téren figyelemre méltó példák találhatók, mint Nigel Farage és a Reform UK Angliában, az AfD és Alice Weidel Németországban, valamint Donald Trump és a MAGA-mozgalom az Egyesült Államokban. Tölgyessy megjegyzése is helytálló: bár Orbán elveszített egy szövetségest Lengyelországban, Csehországban egy új lehetőség nyílt meg Babiš visszatérésével. Ez valós esélyt adhat a V4 együttműködés megerősítésére a cseh és szlovák miniszterelnökkel, valamint a lengyel köztársasági elnökkel. Így tehát Orbán Viktor politikai ügyességét nem szabad alábecsülni.
A másik véglet is téves megközelítés. Donald Trump visszatéréséből származó potenciális előnyöket például túlzottan optimistán ítélte meg a miniszterelnök. A Direkt36 oknyomozása alapján Orbán abban reménykedett, hogy a republikánus elnök újra hatalomra kerülésével erőteljesebben léphet fel a civil szervezetek és a független sajtó ellen. A tengerentúlon ugyanis már nem a Biden-Pressman páros figyelmezteti Magyarországot. Noha ez a helyzet igaz volt, nem nyújtott elég védelmet Orbán számára a belpolitikai reakciókkal szemben. Vissza is vonultak a terveikkel: az "átláthatóságinak" nevezett törvény csupán egy ritkán előkerülő retorikai eszközzé vált.
Trump egyik legmeghatározóbb jellemzője, hogy gyakorlatilag lehetetlen irányítani. Bár befolyásolni igyekeztek őt - és erre több bizonyíték is létezik -, az irányításra tett kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Már az első elnöki ciklusa alatt világossá vált, hogy hektikus viselkedését még a republikánus elit sem tudja kordában tartani; az elnök egyszerűen ellenállt mindenfajta megregulázásnak. Trump kiszámíthatatlansága Orbán számára is sok csalódást okozott: legutóbb éppen amiatt, hogy nem kapott mentességet az orosz energiafüggőség elleni szankcióktól. Az Air Force One fedélzetén Trump világosan kijelentette, hogy Orbán kérését elutasította, ami újabb jele annak, hogy a magyar miniszterelnök nem mindig számíthat a várva várt támogatásra.
"Kérése mentesség iránt elutasításra került. Ám valóban, Viktor tényleg kért mentességet. 'A barátom, ő is mentességet kér' - tette hozzá."
Itt jön képbe az újabb probléma: Orbán Viktor "kompország"-politikája mostanra végleg ellehetetlenülni látszik. A Kállay-kettőst járó miniszterelnök abban bízhatott, hogy Trump valóban betartja az ígéretét, és 24 óra alatt véget vet az orosz-ukrán háborúnak. Ez nem így történt: nemrég épp a budapesti békecsúcs elhalasztása miatt kapott egy gyomrost a kormányfő ebben az ügyben. Az elmaradás indoka rámutat a legfőbb problémára: az oroszok olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyeket az Egyesült Államok - és Ukrajna sem - tudott elfogadni. Az ilyen esetek remekül bizonyítják, hogy itt két szék van, Orbán Viktor pedig épp a kettő között a padlóra esik.
Az orosz energiahordozók, legyen szó akár kőolajról, akár földgázról, folyamatosan jelen vannak Orbán kormányzásának színpadán, mint egy nehezen elkerülhető árnyék. A miniszterelnök előtt számos lehetőség adódott volna a leválásra, ám eddig nem tette meg a szükséges lépéseket ennek érdekében. Nemrégiben az Adria-vezetékkel kapcsolatban tett olyan kijelentéseket, amelyek szerint a rendszer tesztelése során kiderült, hogy nem képes megfelelően ellátni a tározókat. A horvát fél azonban azonnal ellentmondott ennek, és bár a helyzet valódi megítélése távolról nehézkes, egy dolog biztos: az energiahordozók tekintetében továbbra is Oroszország az első számú partnerünk.
A jelenlegi külpolitikai helyzet olyan irányt vett, amelyben a jó választás lehetősége szinte eltűnik. Orbán Viktor olyan bonyolult helyzetbe navigálta magát, ahonnan a kiút nem világos. Abban bízott, hogy Trump hatalomra kerülésével csökkenni fognak az orosz-amerikai feszültségek – az anchorage-i tárgyalások éppen ezt a reményt táplálták. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy a valóság éppen ellentétes irányba halad. Az Egyesült Államok éppen most tette meg a lépést, hogy Tomahawk rakétákat ajánljon Ukrajnának, míg Oroszország válaszul Fehéroroszországnak Oresnyik rakétarendszereket biztosít.
Orbán abban bízhat, hogy fordulat áll be: valamilyen úton-módon elkezd enyhülni az orosz-amerikai viszony. Ebben az esetben folytatódhat a megszokott "konnektivitás". Amennyiben ez nem következik be, a miniszterelnöknek előbb vagy utóbb döntenie kell Kelet és Nyugat között - különben a külpolitikai stratéga két tűz között végleg elporlad.
