Osztálytalálkozó: a múlt nosztalgikus fuvallata - Karakterek, akikkel garantáltan összefutsz Az osztálytalálkozó mindig különleges alkalom, amikor a régi emlékek és barátságok újraélednek. A nosztalgia szelleme integet a múltból, és olyan arcok bukkannak

Tavasz érkezésével elérkezik az osztálytalálkozók időszaka is! Ilyenkor nem csupán az ínycsiklandó menüválasztás és az osztályfőnöknek szánt ajándékok kérdése merül fel, hanem a kötelező jópofizás is, ami szinte már tradícióvá vált. Bőven akadnak klasszikus exosztálytárs-típusok, akik között talán te is felfedezed magadat vagy egykori padtársadat. Ne feledd, a cikkben némi (ön)irónia is fellelhető – hiszen ki ne ismerné a nosztalgikus visszaemlékezések és a mulatságos anekdoták világát? Z. Kocsis Blanka írása az Újraolvasóban.

Amikor először meghallgattam a Carson Coma "Osztálytalálkozó" című számát, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Azt gondoltam, végre valaki rávilágított arra, hogy ezek az események leginkább a laza beszélgetésekről, a közös élmények megosztásáról és a szépségről szólnak. Képzeld el, mennyivel érdekesebb lenne, ha egy ilyen találkozón a résztvevők ahelyett, hogy a sikereiket ecsetelnék, inkább arról mesélnének, mit tanultak egymástól, mit tapasztaltak a másikban, és hogyan formálta őket az életük során. Az ilyen mélyebb beszélgetések igazán értékes pillanatok lehetnek, amelyek valóban összekötnek minket.

Én magam ugyanakkor nem panaszkodhatom, hiszen a legutóbbi osztálytalálkozónk - amit szokás szerint én szerveztem, bár ezúttal volt segítségem is - szokatlanul őszintére sikerült: első és második házasságok, csemeték és üzleti bukások, kudarcok és kiégesek, összeomlások és válások épp úgy szerepeltek a terítéken, mint a sikerek.

Bevallom, talán egy kicsit túlzásba estem a szervezéssel, hiszen akadt olyan osztálytársam, akit a német szakorvosi névsorból kellett felkutatnom, és volt, akinek a munkahelyi e-mail címére küldtem el a meghívót, hogy részt tudjon venni az eseményen. Végül azonban csodálatos élmény volt, hogy annyi év távlatából egy őszinte pillanatban újra találkozhattunk, és újra tudtunk kapcsolódni egymáshoz.

A nosztalgia szőtte ezt a szöveget, és mellékeltem egy szórakoztató válogatást a klasszikus exosztálytársak típusairól. Remélem, hogy mindenki rátalál saját emlékeire, és egy kis mosolyt csal az arcára!

A szervező legfőbb ismertetőjegye, hogy világéletében minden lében kanál típusnak számított, és bár menetrend szerint panaszkodik a szervezéssel járó terhek miatt, valójában nagyon is élvezi az egészet. Lelkesen hajtja fel a külföldre szakadt osztálytársakat, kedélyesen cseveg azokkal, akiknek nincs közösségimédia -fiókjuk, és valódi kopóként szagolja ki az elrejtett nyomokat akkor is, ha valaki el akar bújni előle.

A szervezés során néha elgondolkodik, vajon tényleg megvan-e a józan esze, amiért belevágott ebbe a hatalmas projektbe, de végül mindig arra a következtetésre jut, hogy mindez nem valósulhatott volna meg nélküle, a titkos fegyver nélkül, aki összehozta ezt a húsz, harminc, akár negyven fős csapatot egy asztal köré.

Persze amikor mindezt valaki nyilvánosan köszöni meg neki, illendően ugyan!-ozik, de a szemében látszik, hogy ő is tudja: nélküle az osztály még most is teljesen életképtelen.

A Nagyon Sikeres Vállalkozó megérkezik egy lenyűgöző luxusautóval, amely már önmagában is a siker szimbóluma. A teste köré drága öltöny simul, a csuklóján pedig egy még drágább óra csillog, amely minden pillanatot mérhetetlen értékkel ruház fel. A vacsora alatt csakis prémium kategóriás whiskey-t kortyolgat, miközben elmerül a siker titkaiban, és mesél arról, milyen áldozatokkal jár a vállalkozói életmód. Nem győzi hangsúlyozni, hogy a csillogó bahamai nyaralások, a lenyűgöző barátnő és a penthouse lakás csak a látszat. A háttérben olyan napok húzódnak meg, amelyek kemény munkával és lemondásokkal teltek. Az európai városlátogatásai, amelyeket havonta megoszt a közösségi médiában, nem csupán a szórakozásról szólnak; mögöttük az éjjelekbe nyúló munkaórák és a folyamatos küzdelem áll. És persze, sosem hagyhatja ki, hogy elmondja: a siker nem csupán a véletlen műve, és hogy neki bizony nem voltak könnyűszerrel elérhető előnyök, még ha az édesapja is egy elismert Nagyon Sikeres Vállalkozó. Mindezek ellenére, az ő története a kitartásról és az eltökéltségről szól - hiszen a siker ára mindig a munka.

A kategória almezőnyébe tartozik a kényszervállalkozó, aki élethelyzetének alakulása – legyen szó családi körülményekről, munkahelyi leépítésről vagy lakóhelyváltásról – miatt kénytelen volt áttérni az alkalmazotti státusból az egyéni vállalkozói létformára. Ezen kívül itt találkozunk a self-made man (vagy woman) figurájával is, akik valóban valami különleges ötlettel hódítják meg a piacot. Az ő sajátosságuk, hogy nem érzik szükségét a nagyképű dicsekvésnek, még akkor sem, ha bőven lenne okuk rá.

A spirituálisan nyitott osztálytárs sokféle formát ölthet. Legyen az megtért hithű katolikus, zsidó, Krisna-tudatú vagy muszlim, a körülötte ülők és vele beszélgetők gyakran próbálnak megőrizni egyfajta tiszteletteljes távolságot, mintha nem lenne ezer feltett kérdésük. Eközben persze igyekeznek polkorrekt módon viselkedni, és nem észrevenni, hogy a kipa, a hijab vagy a szári a beszélgetőpartnerük ruházatának jól látható részei. Az ilyen helyzetekben a kíváncsiság és a tisztelet határvonalán egyensúlyozva próbálnak navigálni, miközben a sokszínűség szépségét ismerik fel, még ha a kérdések megfogalmazása néha nehézkes is.

Ha a spiri osztálytárs az ingák, kövek, energiák, szellemek, kártyák vagy más nem hagyományos eszközök iránt mutat lelkesedést, akkor az osztály diszkréten, mégis azonnal két részre oszlik: a szkeptikusak és a kíváncsiskodók táborára. Ennek következtében könnyen előfordulhat, hogy az asztal egyik végén áldást mondanak vacsora előtt, a másikon meg sor se kerül ilyesfajta materiális étkezésre, hiszen a lélek táplálásánál nincs jobb csemege.

Ő az, aki a középiskolát XXL-es pólókban tolta végig, folyton kapkodta a levegőt, amikor a harmadikra kellett felvágtatni két tanóra között, és ugyan mindenki szerette, azért rendesen kapta az ívet mindkét nem képviselőitől.

Számára a kamaszévek elsősorban reménykedésről és a pattanáskezelésről szóltak, és bár az anyja mindig mondta neki, hogy ez majd jobb lesz, ő nem hitte el sosem.

Az utolsó osztálytalálkozó óta az a bizonyos ember, aki drasztikus súlycsökkentésen ment keresztül, felfedezte a futás, az úszás, a tánc, a vegán táplálkozás, sőt még a himalájai sóval végzett varázstisztítókúrák világát. Kitartó munkájának köszönhetően valóban látványos eredményeket ért el, és joggal érzi büszkeséggel a szívében az elért sikereit. Azonban a teljesítményéről olyan lelkesen és sokat beszél, hogy már-már túllép a határokon, és saját magát táplálkozási szakértőnek képzeli. Jelenleg ingyenesen osztogatja tanácsait, néha talán kicsit tolakodó módon, de kis szerencsével öt év múlva már a Nagyon Sikeres Vállalkozók között üdvözölhetjük, miközben a plebsz hódol a tudásának.

Ahogy az első osztálytalálkozók fénypontjai azoknak szólnak, akik megtalálták a párjukat a nagyvilágban, úgy a harmadik-negyedik újraegyesülésnél már bizony büntetés jár a válásoknak és azoknak, akik makacsul őrzik a függetlenségüket, mint valami önző disznók. Hát nem értik, hogy a család az család, és az összetartásban rejlik az igazi erő? Az élet sem teljes igazán, ha hiányzik belőle a gyermekek nevetése! (És elvált szülők esetén sem szabadna elfelejteni, hogy a gyereknek szüksége van mindkét szülőre!)

Bár sokan enyhe lenézéssel tekintenek rájuk, van bennük egy kis irigység is az elváltak és a mindig szinglik iránt. Hiszen nekik jut az a privilégium, hogy élvezhetik az énidőt, nyugodt estéket tölthetnek, és még számtalan első élmény vár rájuk. De persze, a döntéseiknek megvannak a maguk következményei is: néha úgy kell gondoskodniuk a beteg gyermekről, hogy közben ők maguk is a Covid szorításában szenvednek, vagy az ünnepeket magányosan kell átvészelniük. De hát ez az ő választásuk, nem igaz?

A pletykafészek olyan osztálytárs, akivel mindenki óvatosan bánik, ám ugyanakkor mindenki tisztában van vele, hogy érdemes a jó kapcsolatot ápolni vele. Az ő szájából sok információ csepeg, és bárki, aki elkerüli a konfliktust, tudja, hogy a barátsága hasznos lehet a jövőben.

Ő valójában mindenki életéről részletes ismeretekkel bír - még akkor is, ha vannak olyanok, akikkel már hosszú évek óta nem váltott szót.

Az elméje olyan, mint egy határtalan memóriakártya, amely minden apró részletet megörökít, készen arra, hogy bármikor előhívja őket, mintha csak a jövőre készülne. A nyelve éles, mint a borotva, kész arra, hogy sebeket ejtsen bárkin, akivel találkozik. Míg a véleménye mindenkiről és mindarról folyamatosan áramlik, és készséggel osztja meg másokkal – akár szükséges, akár nem – addig ő maga dühöng, ha mások is ugyanezt a módszert alkalmazzák, különösen, ha rá vonatkozik.

A főállású anyuka számára az osztálytalálkozó nem csupán egy esemény, hanem az életének egyik csúcspontja. Kifejezetten erre az alkalomra választott ki egy stílusos szettet, melyet ondolált fürtjei és kifogástalan sminkje tesz még ragyogóbbá. Emellett elhozta a szent akol apró tagjainak szánt, személyre szabott scrapbook-albumát is, amely tele van emlékekkel és kedves pillanatokkal. A találkozóra egy hatalmas doboz sütemény és egy lenyűgöző tizenkét rétegű belga csokitorta kíséretében érkezik, hiszen tegnap sütött egy adagot, és gondolta, hogy megörvendezteti barátait is egy kis édességgel.

A főállású anya egyébként tényleg szereti a gyerekeit, mestere az akcióvadászatnak, fantasztikus tárgyalási képességekkel rendelkezik, és szelíd erőszakkal lép közbe, amikor a pletykafészek piszkálni kezdi a szervezőt vagy a Nagyon Sikeres Vállalkozót. Mégis gyakran érzi magát kevésnek, mert bár tudja, hogy a házi kovászos cipók, a meleg ebédek és az esti összebújós olvasások párját ritkító elemei lesznek gyermekei fejlődésének, látja azt is, hogy az anyaság (mások szemében legalábbis) nem számít karriernek.

A következetes távolmaradók csoportja sokszínű alcsoportokkal bővelkedik. Az egyik kategóriába azok tartoznak, akik sosem titkolták, hogy ellenszenvvel viseltetnek az iskola iránt. Ők a közösség szélén, szenvedve élték meg az iskolai éveket, és egy percet sem kívánnak eltölteni azok társaságában, akik éveken át megnehezítették a mindennapjaikat. Számukra a távolmaradás nem csupán választás, hanem egyfajta felszabadulás a régi sebek és fájdalmak elől.

A másik csoportba azok tartoznak, akik új fejezetet nyitottak életükben: névváltoztatásra szánták el magukat, új kontinensre költöztek, és szívből szeretnék hátrahagyni a múltjukat. Emlékeik között csak a hála maradt, hogy volt egy időszak, amikor még más körülmények között élték mindennapjaikat, valahol távol, valamikor másképp.

Itt vannak persze azok is, akik úgy érzik, becsődölt az életük, és nincs mire büszkének lenniük, és azok is, akik olyan messze élnek, hogy egyszerűen nem érnek oda - hiába kezdődik a szervezés akár fél évvel korábban direkt az ő kedvükért.

A következetes távolmaradó jellegzetessége továbbá, hogy rendkívül nehéz vele kapcsolatba lépni, az üzeneteket rendszerint olvassa, de nem válaszol rájuk, és ha egyszer véletlenül mégis megjelenik az osztálytalálkozón, akkor örökre ellopja a show-t.

A léhűtő sosem foglalkozott a leckékkel, inkább a mesés hazugságok mestereként tündökölt. Mosolya annyira elbűvölő volt, hogy a tanárok szinte hipnotizálva hittek benne, hogy soha nem ér el semmi komoly dolgot. Életművész és kockázatkedvelő egyszerre, sármos, művészi lélek, aki egyben egy kicsit ügyetlen is, de ennek ellenére mindenki szívébe belopta magát.

Húsz évvel később, meglepő módon, a nemzetközi művészvilág elismert tagjaivá vált, vagy éppen a Nagyon Sikeres Vállalkozók sorát gyarapítja. Persze, kivételt képeznek azok, akik kutatói pályára léptek, elismert agysebészként váltak ismertté, vagy az MTA rendes tagjává avanzsáltak.

Valaha megéltél egy pillanatot, amikor egy karakterrajzban magadra ismertél? Te melyik figura szerepébe tudnád beleélni magad a legjobban?