Putyin valóban megfontolná-e Lengyelország és a Baltikum megtámadását egy fegyverszünet után? - Üdvözöllek, Magyarország!
Bár már mindenki szeretné befejezni az orosz-ukrán háborút, ha Donald Trump túl jó feltételeket szab Vlagyimir Putyinnak a jelenlegi helyzetben, a kiegyenlítetlen béke csak tovább bátoríthatja az orosz elnököt egy újabb konfliktusra.
A történelem tanulságai azt mutatják, hogy Putyin nemcsak képes újjáépíteni katonai erejét, hanem hajlandó is arra, hogy újra támadjon, ahogyan tette azt 2008-ban Georgiával, 2014-ben a Krímmel, és legutóbb Ukrajnával. Azóta, hogy Oroszország nem kapta meg a kívánt eredményeket – például a NATO kelet felé történő terjeszkedésének megakadályozását és az amerikai katonai bázisok jelenlétének megszüntetését a volt szovjet köztársaságok területén – Ukrajna lerohanása egy olyan viselkedési mintává vált, amely könnyen megismételhető. Reuben Johnson katonai szakértő, aki a 19FortyFive című cikkben számolt be tapasztalatairól, személyesen is tanúja volt Kijevben, amikor Putyin megkezdte invázióját.
Most Lengyelország és a balti államok - nem először - néznek szembe a fenyegetésekkel, ráadásul ezúttal Fehéroroszországon keresztül, amely gyakorlatilag Moszkva bábállama. A Nyugat hanyagsága miatt Fehéroroszország ahelyett, hogy egy demokratikus állam lenne, az orosz agresszió kiindulópontjává vált. A német védelmi minisztérium által tavaly közzétett értékelés szerint a következő lépés az lehet, hogy Oroszország megtámadja Lengyelországot és a Baltikumot. Az orosz offenzíva kulcsfontosságú pontja a hírhedt Suwałki-folyosó lenne a lengyel-litván határon, amelyet a német dokumentum a "Vörös Terv" néven említ.
A tervek szerint az orosz hadseregnek 72 órán belül el kellene jutnia Paldiskibe, egy kis településhez a Balti-tenger partján, nem messze Észtország fővárosától, Tallinntól. Az Európai Politikai Elemzési Központ (CEPA) elemzése alapján Oroszország a NATO legfőbb gyengeségét célozza meg: a "képzelt és a valós készültség közötti szakadékot". Az orosz inváziós stratégiának kulcsfontosságú eleme Fehéroroszország szerepe, amelyet a Foreign Policy "a Nyugat legnagyobb vakfoltjának" nevezett. A száműzetésben élő fehérorosz ellenzéki aktivisták egyöntetűen megjegyzik, hogy a 2020-ban lezajlott demokráciapárti tüntetések kihasználásának elmulasztása jól szemlélteti ezt a problémát. A demonstrálók Aljakszandr Lukasenka, az ország örökös elnöke távozását követelték, és egy időre úgy tűnt, hogy elérhetik céljukat.
Vagyim Prokopjev, az ellenzéki politikai színtér egyik ismert alakja, úgy véli, hogy "Lukasenka egyértelműen Oroszország katonai és külpolitikai stratégiájának eszközeként működik, Putyin közvetlen közelében. Aktívan részt vett Ukrajna megfélemlítésére és alávetésére irányuló törekvésekben. Érdekes módon azonban két évvel ezelőtt nem tettek lépéseket Lukasenka eltávolítására, amikor a rezsim különösen sebezhető helyzetben volt, és egy Putyinnak nem engedelmeskedő minszki kormányzat talán megakadályozhatta volna a háborús konfliktus kirobbanását Ukrajnában."
Azt is elmondta, milyen tragikus következményei lettek annak, amit ő és mások Washington külpolitikai visszaélésének neveznek. "Lukasenka helyén hagyása és úgy tenni, mintha nem lenne probléma - vagy mintha ott sem lenne - olyan volt, mintha a Nyugat egy töltött fegyvert hagyott volna az asztalon, majd egy céltáblát ragasztott volna Ukrajnára." Casey Michel emberi jogi biztos szerint senki sem tanult ezekből a hibákból, ezért Fehéroroszország "gyakorlatilag a politikai elemzések fekete lyuka, még az új washingtoni kormányzat számára is.
Oroszország és Fehéroroszország idén szeptemberben tartja majd meg négyévente megrendezésre kerülő nagyszabású Zapad hadgyakorlatát. Moszkvai csapatok Fehéroroszországba vonulnak a kiképzés idejére, majd visszatérnek oroszországi bázisaikra. Azonban, hogy mi lesz azután, azt szinte lehetetlen megjósolni.
