Hányszor fogod még próbára tenni, Izrael, a türelmünket? | Demokrata

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben. Sajnálatos módon azonban mások nem így vannak ezzel, és annak ellenére, hogy Izrael csak egy teljesen arányos, fölöttébb humánus és bagatell ötvenezres járulékos terroristaveszteséggel járó szőnyegbombázással válaszolt a "világtörténelem legszörnyűbb terrortámadására", mostanra mégis szinte az egész világnál elrúgta a pöttyöst, persze minket kivéve.

Julian Assange, a világ egyik legismertebb és legvitatottabb alakja, a cannes-i filmfesztiválon merész módon egy pólót viselt, amelyen a "Stop Izrael" felirat díszelgett. A pólón emellett egy lista is látható volt, amely a 2023 októbere óta elhunyt, öt évnél fiatalabb palesztin gyermekek neveit tartalmazta, akiket az izraeli hadsereg akciói miatt vesztettek el. Legutóbb Piers Morgan, a brit médiavilág egy cionista és széles körben elismert figura, a maga agresszív stílusában próbálta provokálni Cipi Hotovelit, Izrael brit nagykövetét. Morgan kérdései élesek voltak: "Hány gyermeket öltek meg?" Hotoveli válasza azonban tele volt általánosítással és elkerülő válaszokkal: "Ööö... emberi pajzsok... nemzetközi humanitárius jog... mi demokratikus ország vagyunk." Ez a párbeszéd jól tükrözi a világ közvéleményének alakulását, és azt, hogy ma már egyre kevesebben fogadják el kritikátlanul Izrael narratíváját. A "vérvád" kifejezés, amelyet sokáig hatékonyan használtak az ellenvélemények elhallgattatására, mára már sokak számára elvesztette súlyát, és nem vált ki olyan félelmet, mint korábban.

XIV. Leó pápa helyzete sem könnyebb, mint az éhezés és szenvedés megszüntetésével foglalkozó gázai embereké: "A Gázai övezetben egyre sürgetőbben hallatszanak az édesanyák és édesapák fájdalmas kiáltásai, akik gyermekeik élettelen testét ölelik, és akiknek folyamatosan vándorolniuk kell, hogy egy kis élelemhez és a bombázásoktól távolabbi biztonságos menedékhez jussanak. Ismételten felszólítom a vezetőket a tűzszünetre, a túszok szabadon engedésére és a humanitárius jog maradéktalan tiszteletben tartására."

Antonio Tajani, Olaszország külügyminisztere, a parlamenti felszólalásában egyre inkább terjedő antiszemita hangokhoz csatlakozott, amikor bírálta Izrael mérsékelt terrorelhárító intézkedéseit. "Izrael kormánya válasza egy szörnyű és értelmetlen terrorcselekményre sajnos drámai és elfogadhatatlan formát öltött, ezért arra kérjük Izraelt, hogy azonnal állítsa le ezeket az akciókat... A bombázásoknak véget kell vetni, a humanitárius segélyszállítmányokat a lehető leghamarabb újra be kell indítani, és tiszteletben kell tartani a nemzetközi humanitárius jogot" – mondta Tajani. Giorgia Meloni kormánya nyomás alá került az olasz antiszemita pártok részéről, amelyek június 7-re Rómába tüntetést szerveztek, követelve Izrael ellen szankciókat és a Palesztin Állam elismerését Olaszország által. Úgy tűnik, hogy Olaszország nem tanult a fasiszta múltjából, és a gyűlölet továbbra is termékeny talajra talál.

Friedrich Merz, a német kancellár, váratlanul megnyilvánult a témában, ami a német politikai diskurzusban szokatlan hangvételnek számít: "Mélyen megérint minket a gázai civil lakosság sorsa és borzalmas szenvedése." Továbbá, az IDF gázai hadműveleteit kritikus szemmel szemlélve azt nyilatkozta, hogy "nem látom, hogy ezek a lépések miként járulnak hozzá a terrorizmus elleni küzdelemhez, illetve a túszok felszabadításához. E tekintetben rendkívül kritikusan értékelem az elmúlt napok eseményeit. Nem tartozom a legelsők közé, akik ezt megfogalmazták... De úgy érzem, elérkezett az idő, hogy nyíltan kifejezzem: a mostani események már nem érthetők számomra... Jelenleg egy olyan fordulópontra jutottunk, ahol alaposan át kell gondolnunk a következő lépéseinket."

Merz egy tévéinterjúban azt is jelezte, hogy Németország a jövőben esetleg nem fog olyan szolgaian gazsulálni Izraelnek, mint eddig, a Der Tagesspiegel közvélemény-kutatásából ugyanis kiderült, hogy a németek 51 százaléka ellenzi a fegyverszállítást a zsidó államnak és egyre többen szeretnék, hogy Berlin rugalmasan elszakadjon Bibitől, és immár 44 százalék támogatja a kritikusabb álláspontot Izraellel szemben. Úgy látszik, a németek nem okultak a náci múltjukból, és láthatóan termékeny még az öl.

A Penn State által végzett közvélemény-kutatás adatai rávilágítanak, hogy az izraeliek körében jelentős támogatottsága van a gázai lakosok kiűzésének. A megkérdezettek 82%-a egyetért ezzel a lépéssel, míg 56% az izraeli arab állampolgárok elűzését is támogatja. Érdekes, hogy 47%-uk úgy véli, hogy az IDF-nek a bibliai időszakot idéző módon, Jósua vezetésével, Jerikóban, el kellene pusztítania a meghódított város összes lakóját. A válaszadók 65%-a hisz abban, hogy Amalek, a zsidók ősi ellensége, a modern világban is létezik, és az Amalekben hívők 93%-a úgy gondolja, hogy a bibliai parancs, amely Amalek eltüntetését sürgeti, ma is releváns. A nem vallásos izraeli zsidók körében a gázai lakosság kiűzésének támogatottsága 69%, míg 31% a bibliai Jerikó elpusztításának megismétlését tartja elfogadhatónak. A 40 év alatti zsidó férfiak csupán 9%-a ellenzi a palesztinok elleni népirtási elképzeléseket.

Netanjahu most már készségesen engedélyezi a segélyek mindössze két százalékának bejuttatását Gázába, mivel néhány külföldi szövetségese szemet hunyva sem tudja elviselni a láthatóan éhező gázaiak sorsát. Eközben kormányának egyes tagjai "őrültségnek" tartják ezt a lépést, és hangsúlyozzák, hogy a gázaiak nélkülözésére vonatkozó állítások csupán antiszemita rágalmak. Netanjahu viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy Izrael "legnagyobb barátai" – az amerikai szenátorok – figyelmeztették őt: „A tömeges éhezés képeit nem engedhetjük meg magunknak. Ezt nem bírjuk elviselni, és nem tudjuk támogatni az országukat.”

Nisszim Vaturi, a Kneszet Likud pártjának alelnöke drámai lépésre szólít fel: szerinte a gázai nőket és gyerekeket el kell különíteni, míg a férfiakkal szemben tömeges akciókat kellene végrehajtani. Ehud Olmert volt miniszterelnök ezzel szemben éles kritikát fogalmaz meg, kijelentve, hogy "ami elég, az elég", és figyelmeztet, hogy háborús bűnöket követnek el. Ehud Barak, szintén volt miniszterelnök, a helyzetet tovább bonyolítva Netanjahut vádolja azzal, hogy háborús lépéseket tett Izrael ellen, ezzel meggyengítette az ország védelmi képességeit és súlyosan károsította annak nemzetközi megítélését. Úgy tűnik, hogy a múlt árnyai, a horthysta-nyilas időszak tapasztalatai, nem tanítottak meg minket arra, hogy a erőszak nem hoz termékeny eredményeket.