Az öregedő Európa színpadán új, fiatal hódítók lépnek fel, akik friss energiával és merész álmokkal telítve próbálnak új utakat találni a kontinens jövőjének alakításában. Ez a generáció, tele innovációval és eltökéltséggel, kihívásokkal néz szembe, de eg

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/vilag/oregedo-europa-fiatal-hoditok-1034794/

A demográfiai tél alapvető változásokat hoz a XXI. század nyugati társadalmaiban: a népesség egyre kisebb, idősebb. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az emberek egyre tovább élnek, miközben a társadalmi normák változása és más tényezők miatt a gyerekvállalás ideje kitolódik, a születésszám pedig folyamatosan csökken. Az elöregedés gyökeres gazdasági és társadalmi hatásokkal jár. A munkaképes korú népesség szűkülésével a termelékenység romlik, a gazdasági növekedés lassul, miközben az egészségügyi és szociális ellátórendszer egyre nagyobb nyomás alá kerül.

Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az Európai Unió teljes termékenységi száma átlagosan 1,38 volt, ami jóval elmarad a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-es értéktől. Németországban a termékenységi ráta 1,35, ami a legalacsonyabb szint 1994 óta, és az ultraalacsony kategóriába sorolható. Franciaország helyzete jobb az uniós átlagnál, ott a születési ráta 2023-ban 1,67 volt, bár ez is csökkenés az előző évekhez képest, amikor az ország kiemelkedett az EU tagállamai közül. Olaszország demográfiai mutatói különösen aggasztóak, a termékenységi arány mindössze 1,20, ami történelmi mélypont.

A kelet-közép-európai térség születési mutatói viszonylag alacsonyak, de a helyzet kedvezőbb a vártnál. 2023-ban Magyarországon átlagosan 1,55 gyermek született egy nőre, ami bár még mindig elmarad a népességfenntartáshoz szükséges szinttől, de meghaladja az Európai Unió átlagát. Bulgária 1,81-es termékenységi rátájával kiemelkedik az EU tagállamai közül, míg Csehország hasonlóan figyelemre méltó, 1,83 körüli értéket mutatott. Romániában a termékenységi arány 1,71 körüli, míg Lengyelország esetében a számok 1,5-1,6 között ingadoztak. Az adatok azt mutatják, hogy bár a születési számok alacsonyak, a régió egyes országai biztatóbb trendeket mutatnak.

A kormányok különböző módszerekkel igyekeznek reagálni a demográfiai kihívásokra. Az egyik megközelítés a családpolitikai ösztönzők fokozása, amely magában foglalja a pénzügyi támogatásokat, adókedvezményeket, lakhatási lehetőségeket és rugalmas munkakörülményeket. Ezek révén kívánják ösztönözni a gyermekvállalást. A magyar családpolitika, amelyet sok ország példaként emleget, azt illusztrálja, hogy az ilyen intézkedések valóban képesek pozitív hatásokat generálni, bár rövid távon valószínűleg nem tudják megfordítani a kedvezőtlen demográfiai trendeket.

A másik alternatíva, amelyet a nyugat-európai kormányok gyakran választanak, a bevándorlás. Az Egyesült Államokban a migráció jelentős mértékben hozzájárult a munkavállalók számának növekedéséhez, míg Európában a migráció inkább problémákat, mintsem előnyöket hoz. A bevándorlás komoly nyomást gyakorol a jóléti rendszerekre, hiszen a nyugat- és észak-európai országokban a különféle szociális juttatások sokszor vonzóbb lehetőségeket kínálnak az újonnan érkezők számára, mint a munkavállalás. Az ehhez szükséges integráció azonban nem bizonyult sikeresnek; sem a megfelelő kapacitás, sem a kellő szándék nem áll rendelkezésre a folyamat elősegítésére. Az eltérő kulturális háttérrel rendelkező egyének közötti feszültségek is megjelennek, ami gettósodáshoz és párhuzamos társadalmak kialakulásához vezethet.

A társadalmak elöregedésének egy érdekes, ámde kevésbé hangsúlyozott következménye a "Pax Geriatrica" elmélete, amely azt sugallja, hogy az idősödő népesség békésebbé teheti a társadalmakat. Ennek a jelenségnek több magyarázata is van. Először is, az alacsonyabb lélekszámú és idősebb lakosság nem képes olyan nagy utánpótlást nyújtani a hadseregnek, ami csökkenti a háborús potenciált. Másodszor, az idősebb generációk általában kevésbé támogatják a katonai beavatkozásokat; ez jól látható volt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban az iraki és afganisztáni háborúk idején. Számos felmérés eredményei azt mutatják, hogy a kor előrehaladtával az emberek hajlamosabbak békésebb nézeteket vallani, és egyre inkább ellenzik az erőszak alkalmazását. A Pew Research Center 2006-os elemzése, amely az 1960-as évektől a 2000-es évek közepéig készült felmérésekre támaszkodik, arra az eredményre jutott, hogy "generációs szakadék" figyelhető meg az amerikai katonai beavatkozások megítélésében: az idősebb amerikaiak folyamatosan a legnagyobb óvatosságot tanúsították a katonai erő alkalmazásával kapcsolatban. Harmadszor, a kisebb családok miatt a katonai veszteségek társadalmi hatásai sokkal súlyosabbak, hiszen kevesebb gyermek jelenléte esetén a veszteségek még fájdalmasabbak lehetnek.

Az OECD-tagállamokban 2021 során a nyugdíjak, jövedelempótló és egyéb szociális támogatások a költségvetési kiadások átlagosan 21%-át képviselték. Amint a társadalom elöregedésével ez az arány 25%-ra emelkedik, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az államok háborús hajlandósága csökken: a kormányok és a társadalmak inkább a belső stabilitás megőrzésére helyezik a hangsúlyt, ahelyett, hogy külső konfliktusokba keverednének.

A 18-23 éves fiatalok arányának csökkenése nem csupán a katonai erők létszámának csökkentését vonja maga után, hanem a hadviselés költségeit is megemeli. A munkaerő szűkössége következtében nő az egy katona által generált kiadás, ami komoly kihívások elé állítja a hadseregeket. A fiatal katonák alacsonyabb száma miatt a hadseregek kénytelenek nehéz választások elé nézni az erők mennyiségével és minőségével kapcsolatban. Amennyiben a jelentkezők száma drámaian csökken, a toborzási folyamat felgyorsítása nélkül nehéz lesz elérni a kívánt létszámot. Alternatív megoldásként felmerülhet, hogy a toborzás megkönnyítése érdekében enyhítik az életkorra, egészségügyi állapotra, valamint fizikai és mentális képességekre vonatkozó elvárásokat, azonban ez a katonák minőségét veszélyezteti. Egy másik lehetőség a juttatások és fizetések emelése, mint ahogyan azt Oroszország is alkalmazza az ukrajnai konfliktus során. Ugyanakkor, ha a katonai költségvetés összességében nem nő, a magasabb egy főre jutó munkaerőköltség csökkenti a fegyverfejlesztésre, -beszerzésre és -karbantartásra fordított forrást. Ha az államok hadereje gyengébben teljesít, kevesebb kedvük lesz háborúk indítására is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Japán, Kína és Oroszország egyaránt nehézségekkel küzdött a hadsereg feltöltésével, még a követelmények mérséklése és a juttatások növelése ellenére is.

Az egyik lehetséges alternatíva az emberi munkaerő helyettesítése különböző technológiai megoldásokkal, például drónok alkalmazásával. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a megoldás nem minden területen képes teljesen kiváltani az emberi létszámot. Ráadásul a drónok költségei jelentősek, és irányításukhoz olyan magas szintű emberi kompetenciák szükségesek, amelyek nem mindenki számára elérhetők. Egy 2022-es jelentés az Egyesült Államok Kongresszusi Kutatószolgálatától arra világít rá, hogy a hadseregben alkalmazott pilóta nélküli repülőgépek esetében a személyzeti igény gyakran megegyezik, vagy akár meghaladja a hagyományos, személyzettel felszerelt gépek esetében tapasztalt igényeket.

Az oslói Békekutató Intézet elemzése alapján 2012 és 2022 között szinte megduplázódott a különböző államok által lefolytatott katonai konfliktusok száma. Érdekes megfigyelni, hogy az államközi erőszak legnagyobb része a demográfiailag fiatal országokra korlátozódik. A 2012 és 2023 közötti időszakban a fegyveres konfliktust kezdeményező országokban a 65 év felettiek aránya átlagosan csupán öt százalék volt, ami körülbelül a fele a 2024-es globális átlag értékének. Az idősebb népességgel rendelkező államok sokkal ritkábban indítanak katonai összecsapásokat, így a fiatal lakosságú országok agresszívabb magatartása magyarázatot adhat arra, hogy miért tapasztalható ilyen magas háborús és konfliktusos események száma Afrikában, amely a világ legfiatalabb régiója. Az átlagéletkor a különböző kontinenseken jelentős eltéréseket mutat: Afrikában körülbelül 19 év, Ázsiában 32, Európában 42, Észak-Amerikában 39, Latin-Amerikában és a Karib-térségben 31, míg Óceániában mintegy 33 év. Ezzel szemben a világ mediánéletkora hozzávetőlegesen 30,5 év.

A katonakorú népesség arányának csökkenése szempontjából 2050-re Kelet-Ázsiában várhatóan körülbelül 48 millióval kevesebb fiatal lesz a 18-23 éves korosztályban, ami a 2020-as adatokhoz képest 42%-os visszaesést jelent. Latin-Amerikában a csökkenés közel kilencmillió fiatalra rúg, tehát 13%-kal kevesebb fiatalról beszélhetünk, míg Európában több mint nyolcmillióval, azaz 17%-kal csökken ez a népességi csoport.

A Pax Geriatrica jelensége főként a fejlett nyugati és kelet-ázsiai társadalmakra vonatkozik, ahol a termékenységi arány már hosszú ideje a népességfenntartás szintje alatt stagnál. Ezzel szemben a fiatal, dinamikusan fejlődő társadalmak, amelyekben jelentős a 15-24 éves korosztály aránya, nagyobb eséllyel sodródnak konfliktusokba – ezt támasztja alá a "youth bulge" elmélet. Ilyen jelenségek figyelhetők meg számos fejlődő országban, ahol a gyors népességnövekedés, a magas munkanélküliségi ráta és a gyenge állami intézmények fokozzák a belső és külső feszültségek kockázatát. Dél-Ázsia és Afrika például jól illusztrálja ezt a problémát.

A fent említett körülmények együttesen olyan helyzetet teremtenek, amely a robbanás szélére sodorhat minket. A fejlett világ fokozatosan elöregszik – más szóval, egyre inkább védtelenebbé válik a kihívásokkal szemben –, míg a fejlődő országok fiatal lakossága egyre harciasabb és felkészültebb a küzdelmekre. Ez a feszültség nem csupán regionális konfliktusokban érhető tetten, hanem a nyugati jólét iránti vágyban is megnyilvánul. Az ázsiai és BRICS-országok, amelyek gazdasági és geopolitikai súlyuk növekedésével párhuzamosan javítják életkörülményeiket – Kína például digitális infrastruktúrában már régóta megelőzte Európát – számos területen mégis elmarad a várakozásoktól. E régiók egyre sűrűsödő népessége pedig a globális Észak felé keresi a jobb élet lehetőségeit. A kérdés tehát az, hogy ki lesz az, aki megállítja ezt a feszültséget.