Rejtélyes, sötét árnyak zúdultak alá az égből egy viharos éjszakán, és különös módon befolyásolták a környék lakóit. Az esemény titokzatos aurát teremtett, amely megragadta a helyiek figyelmét.

A világ legokosabb emberének titulált férfije részletezte, mi történik, ha meghalunk. A halál nem a vég?

Chris Langanról azt beszélik, hogy IQ-ja 190 és 210 között mozog, ami azt jelenti, hogy intelligenciája felülmúlja Albert Einsteinét és Stephen Hawkingét. Ebből a nézőpontból őt a világ legokosabb emberének is tekinthetjük, ám ez az állítás nem mentes a vitától.

Langan kétségtelenül nagyon okos személy és számos különböző témában vázolt már fel szakértői véleményt. Legutóbb például arról beszélt a Unilad szerint, hogy

Nyilvánvaló, hogy a világ legnagyobb tudású egyénének szavai nem a tapasztalaton alapulnak; ő még sosem találkozott azzal a "fénnyel az alagút végén."

Langan világegyetemről alkotott kognitív-elméleti modellje (CTMU) egy érdekes megközelítést kínál a valóság természetének megértéséhez. E szerint a valóság nem csupán egy statikus háttér, hanem egy dinamikus, önkonfiguráló és önfeldolgozó nyelv, amely folyamatosan formálja önmagát. Az univerzum, amelyben létezünk, számítási szintaxisként működik, lehetővé téve ezzel a valóság komplex struktúráinak és jelenségeinek a megjelenését. E szempontból a világegyetem egy hatalmas információs rendszer, amelynek folyamatai és interakciói nemcsak a fizikai törvények, hanem a nyelvi és kognitív struktúrák által is meghatározottak.

Más szavakkal kifejezve, ez alapvetően azt jelenti, hogy a halál fogalma új perspektívába került az univerzumban lévő számítógépes rendszer szempontjából.

A szakértő a Theories of Everything és Curt Jaimungal podcastban vitatta meg a halál fogalmát. Szerinte csak a jelenlegi fizikai testünkkel fennálló kapcsolat megszűnéséről van szó, de az egyén nem tűnik a semmibe.

Utalt arra, hogy tudatunk a halál után valójában egy másik dimenzióba transzcendál, ahol a tapasztalataink és érzéseink új formát öltve folytatódnak.

Feltételezte, hogy a tudat átültethető egy alternatív testbe, ezzel egyfajta ciklikus örök életet teremtve. De vajon tényleg szükség van erre?

Bár minden emléket vissza lehet nyerni matematikai alapon, de erre nincsen okunk. Hiszen miért is emlékeznénk arra a világra, amelynek nem vagyunk részei.

Szerinte vitathatatlan, hogy ha egész életünkben újra és újra reinkarnálódnánk, ezek a reinkarnációk mindegyike meta-egyidejű lenne.

Fejtette ki, hangsúlyozva, hogy a túlvilágra való átmenet nem csupán egy új dimenzióba lépést jelent, hanem a teljes lényünk mélyreható átalakulását is magában foglalja. Ez a folyamat túlmutat a fizikai és mentális állapotunkon, egyfajta transzcendens fejlődést hozva magával, amely új perspektívákat és tapasztalatokat nyújt számunkra.