Roxette, Willie Nelson és a Rolling Stones – három ikonikus név a zenei világban, amelyek mind különböző stílusokkal és hangzásokkal varázsoltak el minket. Roxette slágerei, mint a "It Must Have Been Love", a pop-rock világának örök klasszikusai, melyek é
A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/kultura/kortalan-pop-rock-925295/
A svéd kettős, Marie Fredriksson énekesnő és Per Gessle gitáros, szerző, művésznevükön Roxette 1988 októberében robbant be a köztudatba, és Listen To Your Heart című sikerdaluk rögtön a magyarországi politikai változás himnusza lett. Soralbumaik ettől kezdve ontották az emlékezetes dallamokat, ahogyan a harminc éve megjelent Crash! Boom! Bang! is. Annyi változást azért mutattak, hogy az anyag megszólalásában keményebb, rockosabb lett korábbi poplemezeiknél, Gessle több szólót is énekelt, a címadó tétel szimfonikus kísérettel bővült. A hangszerelésekben nagyobb hangsúlyt kaptak a gitárok és azok szólói, a könnyedség azonban megmaradt. Marie minden erőlködés nélkül, természetes módon énekelt mély tónusú, kellemes hangján, amit nem stúdiós, műszaki bűvészkedéssel állították elő, ezt koncertfelvételei bizonyítják. Népszerűségük nem ismert határokat, az egész világot meghódították Chilétől Dél-Afrikáig, Ázsiától Ausztráliáig. A Wham együttes után Kínában második külföldiként, Moszkvában elsőként léptek fel.
Sajátos utat járt be az idén 91 esztendős Willie Nelson. Még mindig gitározik és énekel, bár inkább a dünnyög a helyes kifejezés, de ezt olyan hangulatosan teszi, hogy minden mást feledtet a hallgatóval. Nem mindegy azonban a környezet, teljesen sötét szoba egy pint itókával tökéletes lehet erre a célra. Új lemezén Tom Waits, Neil Young, Keith Richards, Nina Simone és a többiek szerzeményei követik egymást, helyenként John Densmore (ex-Doors) veszi kezébe a dobverőt. A megszólalásért Willie több hangszeren is játszó fia, Micah Nelson felel. Az összeállítás tökéletes. Jóllehet a country stílushoz sorolják, annál lényegesen szélesebb zenei skálán mozog, amelyben helyet kap a néhai Duanne Eddy-féle visszhangosított gitár is. Felkerült rá Willie új, a visszaemlékezésről szóló dala (Color of Sound) és az 1962-ből származó The Ghost (A szellem). Ez utóbbi a fentebb említett csendes emlékezést zavarja meg szövegével: The silence is loud tonight (Ma éjjel hangos a csend). Az album címét, Last Leaf on The Tree, Tom Waitstől kölcsönözte a környezetvédő zenész.
Az időpont 1999. június 8-a volt, amikor a londoni Shepherd Bush Empire impozáns homlokzata a Rolling Stones várva várt koncertjét hirdette. A zenekar, amely évek óta nem lépett fel Londonban, itt és most tartotta meg nyilvános főpróbáját a közelgő Wembley Stadion-bulik és az amerikai, európai körút előtt. Az esemény különleges volt, hiszen a szakma neves képviselői is jelen voltak: Robert Plant, Jimmy Page, Pete Townshend, Jon Bon Jovi és Bob Geldof mind izgalommal várták a történéseket. A koncert a Shattered című nyitó dallal indult, amely felszabadította a zenészek feszültségét, és az est folyamán jól ismert, valamint ritkán hallott dalok következtek, mindezt stúdióminőségű megszólalásban. Mick Jagger, Keith Richards, Charlie Watts és Ronnie Wood, valamint a kísérő zenészek megmutatták, hogy igazán elemükben érzik magukat. A hosszú, unalmas szólók helyett inkább rövid, de annál hatásosabb hangszeres részletek jellemezték a másfél órás műsort, amely tele volt változatossággal. A koncert zárásaként a Tumbling Dice, a szaxofonszólóval gazdagított Brown Sugar, és végül a Jumpin' Jack Flash csendült fel, míg az (I Can't Get No) Satisfaction hiánya nem hagyott senkiben űrt. A Welcome to Shepherd's Bush koncert teljes előadását különböző formátumokban kiadták, így a rajongók újra átélhetik azt a felejthetetlen élményt.
