Fedezd fel az Ásványfixált Tuskó Lady-t a bányában: bemutatkozik a legújabb, lenyűgöző magyar bormarketingfilm, amely a külföldi közönséget célozza meg! Itt az ideje, hogy a hazai borászat csodáit egy igazán különleges módon mutassuk be a világnak!

Áll egy izgalmas, elegáns nadrágkosztümöt viselő nő egy bányászati üreg mélyén, ahol a sötétség szinte tapintható. Fején bányászsisak, homlokán fejlámpa világít, mint egy fénysugár a mélyben. Furcsa, szinte melodikus intonációval, mintha egy hatalmas lúdtojást tartana a szájában, megszólal:

vagyis a hivatalos fordítás szerint

Közben a mozdulatai olyanok, mintha egy élő segélykoncert színpadán állna, kezével olyan hevesen hadonászik, mintha az egész közönséget próbálná magával ragadni. "Tüzes, igaz?" - teszi fel váratlanul a kérdést, a nyolcvanas évek hangalámondásos pornófilmjeinek jellegzetes, fásult stílusában. Éppen csak annyit mondanál, hogy „még nem egészen, de próbálkozom”, amikor kiderül, hogy csupán szónoki kérdést tett fel, mert Tuskó Lady folytatja. - jelenti ki, olyan hangosan és teatralisan, mintha egy kabarétréfában jósnőt alakítana, aki titkokat oszt meg a közönséggel.

„A világ végén járunk, de nem a mesékben, hanem a valóságban!” A szavak, mint valami varázsigék, azonnal felkeltik a figyelmet. A létra nyikorgása és a föld remegése egy új, titkos küldetés kezdetét jelzi. A nő a szőlőtőkék között sertepertél, mintha csak a föld mélyéből bukkant volna elő, és a napfényben csillogó szőlőszemek között egy különös titokra bukkant volna. Fáradt, de elszánt tekintettel néz a kamera lencséjébe, és egy másodperc alatt megváltoztatja a helyzetet: „Nem itt keresd a válaszokat, hanem a gyökerek alatt!” A szavak súlya hirtelen komollyá teszi a pillanatot, és a levegőben feszültség vibrál. A kamera az arcára fókuszál, miközben a háttérben a szőlőültetvény titokzatos árnyai mozognak. A világ, amelyről eddig azt hittük, ismerjük, most újraértelmeződik, és a rejtély csak mélyebb és mélyebb lesz.

Kiskoromban igazi sárpogácsa-mágus voltam, a gimnáziumi éveim alatt pedig egy rendkívül szőrös és sáros kutyával osztottam meg az ágyamat. A sár ízét azonban sosem próbáltam ki, pedig ki tudja, talán egy új ízélmény lett volna! Respekt azoknak, akik ezt bevállalják!

A film egyébként azzal kezdődik, hogy az ásvány- és talajfixált nyanya meg a lánya és annak a faszija felcsalnak a lakásukra egy pénzesnek látszó, szakállas külföldit, akit azzal szívatnak, hogy magyar borféleségek kis kártyákra felírt nevét kell megpróbálnia kimondani.

Olaszrizlig, aszú, szamorodni, pezsgő, ilyenek. A lány faszija ekkor okoskodni kezd arról, hogy a magyarok kapcsolata olyan régi a borral, hogy van rá külön magyar szó és nem latinul utalunk rá. Ahhoz képest, hogy laza vacsorázgatásnak nézett ki a dolog, egyre több az okoskodás. El is hangzik a jelszó, hogy , úgyis mint , mire a vacsoraasztal elkezd lefelé mozogni, bele a talajba, de ekkor kiderül, hogy nem sima olaszrizlinget vagy szamorodnit ihattak, hanem maszlagos sámánbort, mert a föld alatt egyszer csak egy vulkánhoz érkezünk meg, ami egy óriási, lávafolyamoktól megvilágított fennsíkon áll.

Arra próbálnak utalni, hogy a magyar föld belül is hagymaszerkezetű? Ez nem derül ki, mert a nyanya megragad egy borospoharat és lepattant a székéből, és annyira örül annak, hogy az alatta kígyózó lávafolyamok nem olvasztották meg a hőálló cipőjét, hogy puszta kézzel felemel egy követ az izzva füstülgő talajról és azt mondja, hogy , vagyis hogy a követ a tűz formálta tízmillió éve, ezután kerülünk át egy ugrással a föld alatti fennsíkról a bányába.

Hogy mi ez?

Nem a Balázs Béla Stúdió archívumából előkerült kísérleti videó, nem is Herendi Gábor új debilfilmjének trélerje, hanem a Magyar Bormarketing Ügynökség legújabb imázsfilmje és csodafegyvere, aminek a kísérőszöveg szerint az a célja, hogy Nem is kérdés, hogy ez sikerülni fog és az ásványfixált Tuskó Lady hatására több tankhajónyi szamorodni indul útnak a fizetőképes ázsiai löszkedvelők és tufarágcsálók irányába.

A mestermű rendezője, Mednyánszky René a bemutatón arról beszélt, hogy a célja az volt hogy A film olyan erős, hogy ezt messze túlteljesíti: a nem a direkt célcsoportba tartozókat is elvarázsolja, például engem is.

Ha van alkotás, ami miden fillér közpénzt megért, akkor ez az. Hogy mennyi pénzt és miért, azt megkérdeztem az állami bormarketingesektől. Azt ígérték, hogy a jövő hét elején válaszolnak, ha megtörtént, újra jelentkezem.