A tragédia szövevényes szálait mesévé formálni merész vállalkozás, de a „Zsidó kutya” című mű ezt a kihívást mesterien kezeli. A történet sötét árnyai és fájdalmas valóságai nem csupán megrázó élményeket kínálnak, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy a n

Kicsi nézőtér, sokadszorra zsúfolásig megtelt széksorok – így üdvözölt a Spinoza Színház a Dob utcában, amikor megérkeztem a Zsidó kutya című monodrámára. A cím elsőre talán félrevezető, hiszen nem a mai közéletből ismert dehumanizációra utal, hanem valóban egy négylábú társunkra. Az előadás azonban a dehumanizáció legtragikusabb formáját tárja elénk: a holokauszt történetét.

Asher Kravitz azonos című bestsellerében egy német zsidó család kutyájának nézőpontján keresztül ismerhetjük meg a történelem sötét időszakát, 1935-től 1948-ig. A nürnbergi törvények bevezetésétől kezdve, a haláltáborok rémségein át egészen Izrael újjáépítéséig követhetjük a szívszorító eseményeket. A tragédia gyermeki szemszögből tárul elénk, és bár az embertelenség még egy állat szemén keresztül is fájdalmasan hat, a történetmesélés pozitív kimenetele lehetőséget ad arra, hogy a fájdalmas múltat feldolgozzuk. Az írásban az állati perspektíva nem csupán szórakoztató, hanem mélyrehatóan elgondolkodtató élményt nyújt az olvasónak.