A köztisztviselők viselkedését új szabályozásokkal fogják keretek közé szorítani, és Fico kapja meg az erkölcsi irányítói szerepet.

Az etikai kódex a miniszterekre, az államtitkárokra, a miniszteri tanácsadókra és több hivatal vezetőjére is vonatkozna.

A megkötések alapján a köztisztviselő a közjó érdekében cselekszik, becsületesen és hűségesen képviseli az országot, önzetlenül, átláthatóan és felelősségteljesen szolgálja Szlovákia érdekeit, nem hallgat el információkat a nyilvánosság elől, valamint tiszteli a polgárokat.

Mindez rendkívül ígéretesen hangzik, de az már aggasztóbb, hogy Robert Fico miniszterelnök erkölcsi mércévé léphet elő. Még ha a problémát tágabb perspektívából vizsgáljuk is, akkor is aggasztó, hogy a kormányfő morális indokra hivatkozva eltávolíthat hivatalnokokat.

Kétségtelen, hogy elérkezett az idő, amikor valakinek meg kell hoznia a döntést – mivel már szabályozzuk a dolgokat –, hogy az érintett magatartása összhangban áll-e a társadalmi normákkal.

Eléggé furcsa ellentmondásra világít rá, hogy éppen az a miniszterelnök, aki rendszeresen használ vulgáris kifejezéseket, és aki az újságírókat mocskos prostituáltaknak titulálja, emeli fel a szavát az etikus magatartás és a szalonképes viselkedés legmagasabb normái mellett. Hiszen ő az, aki atyai pofonok szükségességét hangoztatja, és középső ujját mutogatja az ellenzék képviselőinek. Ilyen körülmények között kérdéses, hogy ki is valójában a példaértékű viselkedés letéteményese.

Természetesen nem csupán ez az egy ellentmondás vetődik fel. Viszonylag sok tisztségviselő nem felel meg a jelenlegi kormányzati követelményeknek, amelyeket a jövőben támasztanak majd.

A kódex, ahogyan azt már korábban is hangsúlyoztuk, tartalmazza azt az alapelvet, hogy információkat nem szabad eltitkolni. Ezzel ellentétben azonban a kormányhivatal bizonyos szerkesztőségek kérdéseire gyakran nem reagál, a miniszterelnök pedig ritkán tart klasszikus sajtótájékoztatót. Amikor mégis sor kerül egy ilyen eseményre, a kérdésekre való válaszadásra általában nem marad elegendő idő.

De jó példa az is, hogy bár a kódex szerint a köztisztviselők nem helyezhetik előtérbe saját anyagi érdekeiket, a Fico-kormány mégis szinte azonnal megemelte a miniszteri fizetéseket.

Az, hogy a közszolgálatiság alapelveit világosan és határozottan rögzítik, kétségtelenül indokolt lépés. Még a nemzetközi szervezetek is többször felhívták a figyelmet arra, hogy hazánkban régóta hiányoznak az ilyen egyértelmű szabályozások. Az igazán problémás rész - a korábban említett ellentmondásokon túl - az, hogy eddig csupán a miniszterek voltak olyan mértékben kitéve az aktuális miniszterelnök befolyásának. Például Fico jelenleg is javasolt egy új miniszter kinevezését az államfő számára.

A kódex rendelkezései alapján a kormányfő több tucat vezető hivatalnok sorsáról dönthet, ami számos kérdést felvet. Jelenleg nem világos, hogy milyen konkrét eljárás szerint fogja intézni a menesztéseket és az újrahelyezéseket, mivel a dokumentumban ez a részlet egyelőre homályos. A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy a számos érintett köztisztviselő miatt a gyakorlatban is komoly kihívásokkal kell szembenézni.

van például 15 minisztériumunk, mindegyikben dolgozik általában 2-3 államtitkár, és központi hivatalból is van 11.

Az államtitkárok esetében a jelenlegi gyakorlat is logikusnak tűnik: az adott miniszter javaslatára kerülnek pozícióba, amit a kormány hagy jóvá. Ha viszont ebbe a folyamatba beleszól a kormányfő valamilyen formában, akkor azzal akár személyes konfliktusba is kerülhet a miniszterével. Azt pedig az elmúlt időszakban alaposan megfigyelhettük, hogy a személyes ellentétek egy koalíción belül milyen meghatározóak lehetnek.