Szakértői útmutató a gyerekek online biztonságának megteremtéséhez

A közösségi média képes igazi kincseket rejteni, de ugyanakkor csapdákat is állíthat elénk. Az, hogy valaki hogyan éli meg ezt a platformot, nagymértékben függ a saját szokásaitól és attól, hogyan értelmezi a körülötte zajló eseményeket. Míg egyesek inspirációt és kapcsolatokat találhatnak benne, mások könnyen elveszhetnek a negatív hatások tengerében.

A fenti adatok a BeSocial digitális ügynökség 2025-ös Tinik a neten nevű felméréséből származnak, és az egyik legnagyobb tanulsága talán az, hogy amikor a tinédzserek közösségi médiában való jelenlétére gondolunk, a saját szokásainkat vesszük alapul. (A szokásoknak egyébként még fontos szerepe lesz, erre visszatérünk a későbbiekben.) Bár gyakran használják az olyan felületeket, mint az Instagram, a Snapchat vagy a Facebook, jóval kevesebbet posztolnak, mint mi.

A felmérések szerint a fiatalok körében a Messengert napi szinten használók aránya eléri a 92,9 százalékot. Ha azonban csak egyetlen közösségi platformot választhatnának, az kétségtelenül az idealizált szépségideálokról ismert Instagram lenne, amely nemcsak népszerű, hanem sokszor ellentmondásos is. Az NMHH legfrissebb adatai alapján a fiatal lányok körében különösen aggasztó tendencia figyelhető meg: 49,6 százalékuk már érezte úgy, hogy a közösségi médiában fellelhető, erősen retusált vagy akár mesterséges intelligencia által generált női arcok és testek miatt kevésbé szépek. Ezek az idealizált képek jelentős hatással vannak az énképükre, és gyakran megingatják önértékelésüket.

Forgács Mariann közösségi média szakember szerint az egyik legfontosabb, amit tehetünk, ha mi magunk nem erősítjük tovább a fiatalokban az irreális szépségideálokat: azaz nem lájkoljuk az AI által generált, nemlétező modellek, vagy az agyonfilterezett celebek képeit és videóit.

"Megértem, hogy a lányok önbizalma a nullához közelít. AI által generált női modellek fotóit árasztják el a férfiak pozitív kommentekkel, azt nyomatékosítva a fiatalokban, hogy így néz ki egy normális nő. A szülő, ha példát tud mutatni, és fel tudja hívni erre a figyelmet, az nagyon fontos, mert kell, hogy legyen egy jó alap egy fiatalnál, aminek köszönhetően képes különbséget tenni a valóság és a nem valóság között."

A szakember hangsúlyozza, hogy ha egy fiatal nap mint nap a közösségi média felületein barangol, akkor csupán az idealizált valóság képeivel találkozik, amelyek alapján azt a benyomást kelti, hogy ez a normális. "Miért teszi ezt? Mert a szülei is ezt a példát követik" - mutat rá a belső ellentmondásra Forgács Mariann. Ez azt jelenti, hogy olyan elvárásokat fogalmazunk meg a fiatalok felé, amelyeket magunk sem tartunk be.

És itt tér vissza a szokások fontossága: a szakértő úgy véli, a tiltásnak nem sok haszna van, különösen 16-18 éves kor felett. A család belső szokásrendszerének viszont, ami egyfajta norma és kiindulópont lesz egy tini számára, már annál több. "Szeretném hangsúlyozni annak a szerepét, hogy igenis számít, mit lát otthon egy fiatal. Ha egy tininek azt mondják otthon, hogy napi egy órát nyomkodhatja a telefonját, az teljesen rendben van, de akkor ne azt lássa, hogy apa és anya a családi asztalnál, vacsora közben is az okostelefonjuk kijelzőjét bámulják.

Az edukáció már gyerekkorban érdemes elkezdődjön, hiszen ez alapjaiban határozza meg a jövőbeli digitális szokásokat. Képzeljük el, hogy két kisgyermek közül az egyik már korán hozzáfér a mesékhez okostelefonon vagy tableten, miközben a babakocsiban tologatják, míg a másik inkább társasjátékozik a családjával. A képernyőidők kezelése teljesen eltérő lesz a két esetben. Ezért elengedhetetlen, hogy a családi mikrokörnyezetben világos szabályokat állítsunk fel, amelyek mindenkire vonatkoznak, így biztosítva a kiegyensúlyozott fejlődést és a közös élményeket.

Ezeknek a fiataloknak körülbelül fele, saját bevallása szerint, már tapasztalt zaklatást a közösségi médiában, míg minden tizedik személy többször is átélt hasonlót. Érdekes módon azonban arra számítottunk, hogy a tinédzserek 60-70 százalékának létezik olyan titkos profilja, amelyet senki más nem ismer, csak ők maguk. Ezen a platformon pedig a szakértők szerint előfordulhat, hogy egy fiatal éppen egy másik fiatal zaklatásával foglalkozik.

Forgács Mariann hangsúlyozza, hogy a fiatalokat nem csupán az idősebb generáció zaklathatja, hanem akár saját kortársaik is. Ez a jelenség gyakran abból fakad, hogy valakinek jobb telefonja van, vagy a társadalmi helyzetük miatti előítéletek miatt. Az ilyen versengés és elvárások könnyen ellenérzéseket szülhetnek, így a fiatalok között is kialakulhatnak feszültségek.

"Nem kamaszkorban kell elkezdeni a zaklatásról való beszélgetést, hanem sokkal korábban. Beszélgessünk a gyerekekkel, tudatosítsuk bennük, hogy igenis vannak szavaik arra, hogy leírják, mi történt velük" - magyarázza a szakértő, aki szerint a zaklatás nagyon széles spektrum. Van, akinek belefér, hogy valaki minden platformon követi őt, hozzászól a képeihez és a megszokottnál gyakrabban küld neki üzenetet, más viszont ezt már zaklatásnak érzi. "A zaklatás nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy felnőtt meztelen képet küld magáról vagy éppen kér. Ez a legdurvább verzió, amin keresztül pénzt csalnak ki vagy egyenesen öngyilkosságba kergetik a gyereket. De rengeteg ennél jóval visszafogottabb formája létezik a zaklatásnak, amiről ugyanúgy beszélni kell."

Mariann hangsúlyozza, mennyire lényeges, hogy ezek a témák ne maradjanak tabuként kezelve a családban, hanem inkább váljanak a családi párbeszéd szerves részévé. Elengedhetetlen, hogy a fiatalok tisztában legyenek a lehetőségeikkel: "Különösen hasznos, hogy az NMHH-nál a gyerekek is bejelenthetik, ha zaklatás áldozataivá válnak. Az Internet Hotline nevű platform egy kiváló lehetőség, ahol nyolc különböző kategóriában jelezhetik a problémáikat, legyen szó adathalászról, jogosulatlan közzétételről vagy más, a kiskorúakat veszélyeztető tartalomról. Emellett itt számos hasznos edukációs anyag is található, amelyeket minden szülőnek érdemes lenne átnéznie" - fűzi hozzá Mariann.