Szarmaták és magyarok: genetikai állományunk 35 százaléka közös gyökerekre vezethető vissza.
A szarmaták az 1. században telepedtek le, és a germánokkal szövetségben indítottak hadjáratokat a Római Birodalom ellen. Hérodotosz szerint a szarmaták eredete a szkíták és a hosszú ideig velük ellentétben álló amazonok házasságára vezethető vissza, így e nép gyökerei a múlt mítoszaiba nyúlnak vissza.
A Meotisz vidékén laktak, amely az ősmagyar történelem szempontjából rendkívüli fontossággal bír.
A régészeti felfedezések Szeged, Kecskemét, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza vidékén találhatóak, ahol a múlt emlékei rejtőznek. Az itt élő emberek úgynevezett veremházakban laktak, amelyek félig a földbe süllyesztett építmények voltak, így biztosítva az otthonok hűvösét és védelmét az időjárás viszontagságaitól.
A szarmata nők különösen vonzó ékszereként gyöngysorokat viseltek, amelyek nem csupán szépséget, hanem státuszt is jelképeztek. Idővel a szarmata nép fokozatosan beolvadt a hunok és a magyarok közé, gazdagítva ezzel a kultúrák keveredését.
2022-ben Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok egy innovatív archeogenetikai kutatás keretében felfedezték, hogy a honfoglaló magyarok genetikai öröksége és a szarmatáké közötti hasonlóság 35 százalékban mutatkozik meg. Ez a megállapítás új perspektívát nyújt a magyar nép történetének és származásának megértésében.
Fejük formája tömör és magas, járomívük markánsan kiemelkedik, míg szemük és hajuk mély, sötétbarna árnyalatban pompázik. Bőrük világos tónusú, hajuk pedig erőteljes, vastag szálú.
Érdekességként megemlítendő, hogy a szarmaták egy része római zsoldba szegődött, és így eljutottak Nagy-Britanniába is. Artúr király és lovagjai kerekasztal-legendáját is egyes források szerint a szarmata elmélet ihlette. Eszerint a Pendragon ház vörös sárkánya is szkíta eredetű.
2002-ben Vecsés környékén régészeti feltárások során egy szarmata fazekasfalu nyomaira bukkantak a szakemberek. Tari Edit régész kiemelte, hogy a leletek között különösen figyelemre méltó volt, hogy a település különböző helyszínein több edénysütő kemencét is felfedeztek. Ez arra utal, hogy a felnőtt lakosság jelentős része a fazekasság mesterségével foglalkozott, ami a közösség gazdasági életének középpontjában állt.
