Öt év börtönbüntetésre ítéltek egy volt minisztériumi főosztályvezetőt, akit különféle visszaélések és korrupciós vádak miatt vonultattak bíróság elé. Az ügyészség szerint az elítélt hosszú időn keresztül kihasználta a pozícióját, ezzel súlyosan megsértve
A Fővárosi Törvényszék keddi döntésével egy sorozatos hivatali vesztegetés elfogadásáért és hivatali visszaélésért 5 év börtönbüntetésre, valamint 5 év közügyektől való eltiltásra ítélte az Emberi Erőforrások Minisztériuma egykori főosztályvezetőjét. Ezen felül a bíróság véglegesen megfosztotta a köztisztviselői pálya gyakorlásának lehetőségétől is, továbbá közel 27 millió forint és egy személygépkocsi vagyonelkobzását is elrendelte.
A Központi Nyomozó Főügyészség 2022-ben hat vádlott ellen indított eljárást, akik vezető beosztású hivatalos személyek révén üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés és egyéb bűncselekmények gyanújába keveredtek. Az első rendű vádlott, egy egykori főosztályvezető, a magyar állami támogatások előkészítésével és koordinálásával foglalkozott, miközben rendszeres kapcsolatot ápolt egy Veszprém megyei szálloda tulajdonosával, egy budapesti uszoda ügyvezetőjével, valamint egy vidéki polgármesterrel.
A vádirat lényege szerint a volt minisztériumi tisztségviselő a neki és a családtagjainak juttatott jogtalan előnyökért cserébe, több alkalommal biztosította a támogatást kérő szervezetek vezetőit arról, hogy a hivatali pozíciójából eredő lehetőségeit kihasználva közreműködik abban, hogy az államtitkársághoz benyújtott támogatási kérelmeiket elfogadják.
A hivatalos személy, aki a támogatások zökkenőmentes kezeléséért felelt, 2020 és 2021 között jogtalan előnyöket kért és fogadott el. Ezek közé tartozott például egy ingyenes golfklubtagság, rendszeres luxus golfhétvégék, uszodabérletek, valamint egy 600 ezer forint értékű futópad. A főosztályvezető, hogy elkerülje a gyanút és eltitkolja a támogatás valódi célját, költségvetési támogatást szerzett az őt megvesztegető alapítvány vezetőjének, így manipulálva az államtitkárság működését.
A sportcélú támogatások megszerzése érdekében az ügy II. rendű vádlottja volt az, aki az I. rendű vádlott és annak családja által irányított kft. által üzemeltetett Veszprém vármegyei szálloda szolgáltatásaiból ingyenesen biztosított lehetőségeket. Eközben a III. rendű vádlott, aki egy sportegyesület vezetője, ajánlotta fel az ingyenes sportolási lehetőséget, hogy információkat szerezzen egy pályázattal kapcsolatban.
Az I. rendű terhelt emellett megállapodást kötött egy korábban jogerősen elítélt vádlottal, amelynek keretében a saját hivatali helyzetét és az abból fakadó kapcsolatait felhasználva segített egy vidéki önkormányzatnak pályázati forrásokhoz jutni. A támogatás elnyeréséért a polgármester, aki korábban együtt dolgozott a VI. rendű vádlottal, jogtalan előnyként egy futópadot juttatott el az I. rendű terhelt részére. A bizonyítási eljárás során csupán azt sikerült egyértelműen igazolni, hogy a VI. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy az I. rendű vádlott a vezetői pozíciójából fakadóan kérte a sporteszközt, és az alapítvány révén ő segítette annak beszerzését. Az I. rendű terhelt a futópad árát előre kifizette, de a nyomozó hatóság intézkedése miatt az alapítvány nevére kiállított számla kifizetése végül nem valósult meg.
Az ügy II. rendű vádlottja hivatali vesztegetés vádjával 1 év és 10 hónap időtartamú, 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, valamint 2,5 millió forintos pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. Ezen kívül 2 évre eltiltották attól, hogy gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként dolgozhasson. A III. rendű vádlott, aki szintén ugyanezen bűncselekmény kapcsán állt bíróság elé, 500 ezer forintos pénzbírságot kapott. A VI. rendű vádlottat a bíróság bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt próbára bocsátotta.
A közlemény alapján a bíróság a büntetés kiszabása során figyelembe vette az enyhítő körülményeket, mint például az idő múlását, valamint a II., III. és VI. rendű vádlottak büntetlen előéletét, továbbá az I. rendű vádlott egészségi állapotát is. Ezzel szemben súlyosító tényezőként szerepelt a közbizalom megrendülése az állami intézmények iránt, a korrupciós bűncselekmények növekvő száma, valamint a többszörös és folytatólagos elkövetés is.
