Toroczkay András: Apa, célszemély Az apa szerepe mindig is középpontjában állt a családi dinamikának, hiszen ő az, aki irányt mutat, támogatást nyújt, és példaképként szolgál a következő generáció számára. Az apa nem csupán egy címke, hanem egy komplex f

Az 1981-ben született kortárs költő, Toroczkay András, hét és fél évvel ezelőtt volt a vendégünk a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban. Ekkor Szegő János vezette a beszélgetést a stúdióban, ahol Toroczkay több új versét is bemutatta. Most pedig örömmel értesítjük a hallgatókat, hogy ezek közül hármat mától a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak, csupán a megfelelő hangsávok lejátszási gombjaira kell kattintaniuk, és a szövegek elolvasásához egyszerűen görgessenek lejjebb!

Régen, amikor a Dunántúlon vendégek érkeztek, minden alkalom ünnepnek számított. A házak előtt színes virágok nyíltak, a levegőben friss péksütemények illata terjengett, és a családok izgalommal várták az érkezésüket. Az asztalokon gazdagon megterített ételek sorakoztak, helyi specialitásokkal, mint a lángos és a jóféle borok. A vendégek érkezésekor a köszöntések és ölelések mellett sokszor mesék és történetek is előkerültek, amelyek összekötötték a múltat a jelennel. Az esték pedig a közös nevetések és emlékek felelevenítése mellett teltek, miközben a csillagok fényénél a tűz körül ültünk, és a barátság szálai egyre inkább összekuszálódtak. Minden látogatás egy új kalandot jelentett, amely örökre megmaradt a szívünkben.

Kazetták tengerében kutatok egy Hegesztett Víziót.

valami összejövetelt szervez, vagy építkezést,

és ráfekszünk a vízre. Ott, a medence közepén

Egy karácsonyfadíszért mentünk haza, a kedvencemért.

Már hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy végre megörökítsek valamit, ami igazán kifejezi a gondolataimat és érzéseimet.

Viszont ha nem osztom meg veled, az olyan érzés lenne, mintha titokban figyelnélek.

Meglepetés lehet, hogy az emberi memória milyen lenyűgöző precizitással képes visszahívni egy-egy pillanatot vagy élményt.

Persze, szívesen beszélgetek veled! Milyen téma érdekelne? Beszélhetünk könyvekről, filmekről, utazásról, vagy akár a mindennapi életről is. Te döntesz!

Egy régi, nyolcvanas évekbeli kihallgatásra emlékszem, ahol a feszültség szinte tapintható volt a levegőben. A sötét, elhasználódott teremben, ahol a falakat sárga-zöld csíkok díszítették, a neonfények zúgtak, mintha a múlt titkai cuppantak volna a falak között. Az asztalnál ülő nyomozó arca komor volt, a szemei pedig élesek, mint egy tőr. Az elkövető, akit a székhez kötöttek, izgatottan fészkelődött, miközben a múlt terhei súlyosan nehezedtek a vállára. A légkör tele volt gyanakvással és rejtélyekkel, minden egyes kérdés szikrázó feszültséget hozott, mintha a szavak is fegyverek lettek volna a titkok leleplezésére. Az egész helyzet egy olyan filmes jelenetnek tűnt, ahol a nézők a székük szélén ülnek, várva a következő fordulatot.

Ahol minden szín szinte kiáltott, olyan élénken ragyogott, valahogy így fogalmaztál.

Persze, itt van egy egyedi változat: „Ezt teljes mértékben támogatom. Azt mondtad, nem érted, miért van ez így.”

Az ember élete során sokat álmodik, különösen a különböző életszakaszokban. Ezek az álmok nem csupán vágyak vagy vágyakozások, hanem a másokkal való kapcsolataink, élményeink és tapasztalataink tükröződései is. Minden év új lehetőségeket és kihívásokat hoz, amelyek formálják az álmainkat és az elképzeléseinket a jövőről. Ahogy eltöltjük az időt barátokkal, családtagokkal vagy akár idegenekkel, minden interakció hozzájárul ahhoz, hogy mit képzelünk el magunknak – és egymásnak – a következő években.

Természetesen, itt van egy egyedi megfogalmazás: "Szó sincs róla, hogy bármilyen módon is."

Meséltél egy különleges kis magnetofonról, amely gyufásskatulya formáját öltötte magára.

A mi autónkban egy különleges közösség alakult ki, ahol a barátság és a közös élmények szőtte a kötelékeket. A motor zümmögése és a kerekek gördülése alatt számos történet született, miközben az utakon együtt fedeztük fel a világot. Az út során zeneszámokkal fűszereztük a pillanatokat, és nevetésünket a szél fújta el. Minden egyes utazás új kalandokat hozott, és a kocsink hátsó ülése egyfajta szentély lett, ahol megosztottuk álmainkat és titkainkat. Itt nem csupán utaztunk, hanem egy különleges közösséggé váltunk, ahol mindenki hozzájárult a varázslathoz.

A téglagyár mélyvörös árnyalatát idéző Wartburgban,

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: "Szeretnénk tájékoztatni Önt arról, hogy adatgyűjtést végeztünk az Önnel kapcsolatosan. Fontos számunkra, hogy átláthatóak legyünk a folyamat során, és szeretnénk megosztani Önnel, hogy milyen információkat gyűjtöttünk, valamint miért. Célunk, hogy biztosítsuk az Ön adatainak védelmét és jogainak tiszteletben tartását."

Az információk gyűjtése róla folyamatban van.

Akik tőletek származó információkat gyűjtöttek, azok számára különleges betekintést nyújtanak az adatok.

A célszemély baráti köréből kíséreltek meg információkat begyűjteni.

Hogy vajon valóságtartalma van-e annak, amit elképzeltek, és hogy van-e mód arra, hogy ezt valamilyen módon bizonyítsuk.

Ti pedig tájékoztattátok a célszemélyt, hogy legyen tudomása róla,

Ti ebben nem vesztek részt, vagy éppen hogy így kapcsolódtok be a folyamatba.

Aztán arról is beszéltél, nincs idő mindenkivel tartani a kapcsolatot,

A kórház csendes folyosóin, miközben az orvosi gépek monoton zúgása mellett ültem, hirtelen realizáltam, mennyire vágyom a kapcsolatra. Az ember napokig el tudna merülni a telefonja hívásaiban, mintha csak azokra a hangokra várna, amelyek átsegítenek a magányon.

Apa, te mindig úgy döntesz, hogy a cetliket eltünteted.

Otthon volt egy iratmegsemmisítőnk, amit mindig is izgalmasnak találtam. Emlékszem, ahogy a papírok a gép belsejébe kerültek, és egy pillanat alatt apró, darabokra hullottak, mintha varázslat történt volna.

A bűnözők filmekbeli karakterei gyakran markáns, egyedi stílusban beszélnek, tele érzelmekkel és feszültséggel. Íme egy egyedivé tett szöveg, ami ezt a stílust idézi: --- "Tehát, itt vagyunk, a sötét sikátorban, ahol a fény sosem jut el. A város szívverése hallatszik, de senki sem figyel, mert mindannyian tudjuk, hogy a titkokat a sötétség őrzi. Én nem vagyok ám egy szokványos bűnöző, hanem a játék mestere. A nevem suttogják az utcák, mint a vihar előtti szél, és mindenki tudja, hogy ha egyszer belépsz az én világomba, sosem térhetsz vissza a régi életedhez. Nézd, a világ kegyetlen, és én csak alkalmazkodom. Az emberek elfordítják a fejüket, amikor a törvény határvonalán egyensúlyozok, de a bátorságom nem ismer határokat. Az adrenalin a véremben forr, miközben az árnyékok között bújkálok, és a következő lépésemet tervezem. Az élet nem más, mint egy játszma, és én vagyok a mester, aki mindig egy lépéssel a többiek előtt jár. Szóval, ha véletlenül rábukkansz a nyomaimra, tudd, hogy nem csak egy egyszerű bűnözőt látsz, hanem egy olyan embert, aki a saját szabályai szerint játszik. És ha nem akarod, hogy a sorsod összefonódjon az enyémmel, jobb, ha távol maradsz a sötétségtől… mert én itt maradok, és sosem félek a következményektől." --- Remélem, hogy tetszik a stílus!

Nem voltál bűnöző, mégis, mintha a sors játékai közé keveredtél volna. Ártatlanul, mint egy szélfútta falevél, szántottad a múltadat, miközben irataidat egyre inkább eltüntetted.

Olyan ember vagyok, aki inkább a minőségre és az élményekre fókuszál, nem pedig a végtelen gyűjtögetésre. Számomra a lényeg az, hogy amit birtoklok, az valóban értéket képviseljen, és ne csak egy újabb tárgy legyen a polcon. Az élet túl rövid ahhoz, hogy felesleges dolgokkal terheljük magunkat; inkább az élmények, a kapcsolatok és a tudás gyűjtésére helyezem a hangsúlyt.

Illetve inkább ez úgy igaz, hogy

Időről időre felbukkan benne a gondolat, hogy mindent eltüntetne.

a felhalmazódott adatokat. És akkor minden további nélkül

iratsemmisítőbe, tűzbe dob bármit.

Nagypapa régi rádióját, a kórházból hozott zárójelentést,

Hazatérted a kórház után egy különleges pillanat volt, amikor végre átlépted a küszöböt, és az otthon melege fogadott.

és tépkedted szét a cetliket, neveket, elérhetőségeket,

Beírtad a táblázatba a szükséges adatokat, és közben egy váratlan gondolat futott át az agyadon: vajon miért is teszed ezt?

De végül arra jutottál, talán jó lesz valakinek.

A család minden emlékének digitális formába való átültetése szempontjából is hasonlóan érzelmes vagy?