Zöldellő hajtásaid kíséretében érkezünk hozzád adventi várakozásunkban, Urunk.

Vannak, akik különféle színelméleteket alkotnak a bibliai alapszínek köré, amelyek legszembetűnőbben a szövetség szimbólumában, a szivárványban öltözködnek. Kétségtelen, hogy mindannyiunk számára felejthetetlen élmény, amikor egy nyári zivatar után vagy közben megpillanthatjuk a lenyűgöző szivárványt, ahogyan átöleli a tájat, a várost, vagy azt a helyet, ahol éppen tartózkodunk. Ez a csodás természeti jelenség, amely egyben Isten üzenete is, gyökereihez nyúlik vissza az ősi időkbe, amikor az özönvíz után Isten új szövetséget kötött Nóéval, fiaival és az egész teremtett világgal.

Szívünket melengető igék kíséretében kaptuk ezt a jelet, mely már régóta létezett, de Ő különleges jelentést és mélységet kölcsönzött neki.

"Itt van a szövetség jele, melyet most köthetek veletek és minden élőlényel, akik veletek osztoznak ezen a földön, minden generáció számára örök időkre. Szivárványívemet helyezem a felhők közé, ez lesz a szövetség szimbóluma, amit most a földdel kötök meg. Amikor a felhők beborítják az eget, és a szivárvány megjelenik a felhők között, akkor emlékezni fogok arra a szövetségre, amelyet veletek és minden élőlénnyel megkötöttem, akik testben élnek, és soha többé nem engedem, hogy a víz özönlése elpusztítsa az élőlényeket. Amikor a szivárvány ott díszeleg a felhőkön, meglátom, és emlékezni fogok az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden földi élőlénnyel."

Az 1Mózes 9,12-16 versében olvasható szivárvány nem csupán egy szép természeti jelenség, hanem mélyebb, szimbolikus jelentéssel is bír. A szivárvány színeit egy izgalmas és esztétikai szempontból gazdag utazás keretein belül érdemes felfedezni, így most különös figyelmet szentelhetünk a zöld színnek, amely az advent időszakában különösen hangsúlyos. Advent első vasárnapja óta a zöld színek sokasága mindenütt körülvesz minket; a bevásárló központok, virágüzletek és fenyővásárok tele vannak a természet e friss, élénk árnyalataival. Sőt, még a temetőkben is egyre inkább jelen van a zöld, amely segít megőrizni a hozzátartozók emlékét, és felidézni a közösen eltöltött ünnepek zöldellő hangulatát. A zöld szín, legyen az természetes vagy mesterséges, reménysugarat hoz a mulandóságba, emlékeztetve minket arra, hogy a természet folyamatosan megújul. Most pedig mélyebbre ásunk a bibliai zöldek és az örökzöldek üzenetében, felfedezve, hogy a klorofilban gazdag növények nem csupán szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, hanem mélyebb, spirituális értelmet is magukban hordoznak. Az örökzöldek szimbolikája az élet, a remény és a megújulás üzenetét közvetíti, ami különösen fontos üzenetet hordoz az adventi időszakban. Készüljünk hát fel erre az utazásra, hogy felfedezhessük a zöld szín gazdagságát és mélyebb jelentését a bibliai kontextusban!

A zöld szín mélyen gyökerezik az élet, a növekedés és a jólét szimbolikájában. E szín gyakran társul a helyreállításhoz és az újjászületéshez, emlékeztetve minket a tavasz frissítő energiájára, amely feléleszti a természetet egy hosszú tél után. Sokan úgy tartják, hogy a zöld árnyalat már jóval a Nóéval kötött szövetség előtt is létezett, még a teremtés hajnalán, amikor a világ kezdett formát ölteni. Éppen ezért nem meglepő, hogy az ős színként emlegetik. Az 1Mózes könyvének első fejezetében Isten szavai így szólnak: "Növesszen a föld növényeket, füveket, amelyek magvakat hoznak...", ami a növényzet zöld színére utal (1Mózes 1,11). A 9. fejezetben pedig már kifejezetten megjelenik a zöld kifejezés, tovább hangsúlyozva ennek a színnek a jelentőségét a teremtett világban.

"Ezúton osztom meg veletek mindazt, amit csak a természet nyújt, akárcsak a zöldellő növények ajándékát." (1Mózes 9,3)

Héber eredeti szava: kejerek. Érdekesség, hogy bár a zöld és a zöldfélék vegetáriánus összefüggéseit mai értelemben a régiek nem ismerték, de filozófusok és költők, mint Püthagorasz és Ovidius is megemlítik: "az aranykorban nem ettek az emberek húst, hanem gyümölcsön és zöldféléken éltek". Hasonlatosképpen vélekedtek az ó-egyházi atyák, így Chrysostomus vagy később a nagy középkori skolasztikus filozófus, Aquinói Tamás. És Luther is.

Voltak alapos angol bibliakutatók, akik utána számoltak, hogy az "angol Károli Bibliában", a King James fordításban 44-szer fordul elő a zöld szó. Nyilván, annak függvényében, hogy a növényeket, füvet is megillették-e az alapszínnel, mint ahogyan a héber eredetiben is hatféle variációja lehet a zöld alapszónak. Klasszikus helye még a Zsoltárok könyve, ahol Isten pásztorolásáról szól a 23. zsoltár, melynek 2. verséhez csak a zöldet tudjuk asszociálni: "Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem". A 37. zsoltár pedig a gonoszokat és a cselszövőket hasonlítja a hamar elhervadó fűhöz, és a lankadó zöld növényekhez (37,2). A növekedést, virágzást, prosperitást asszociálja a zöld Jeremiásnál, mégpedig az Úrban bízókra vonatkoztatva: "Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad" (17,8). Ugyanakkor Isten ítéletét is jelenti a színvesztés, mint a Moáb elleni Igében: "Pusztasággá válnak Nimrim vizei, elszárad a fű, kiég a legelő, nem marad zöld növény" (Ézsaiás 15,6). Beszédes és az örök életre utal, meg az új életre a Biblia záró fejezete, ahogyan a nyitó fejezet is említést tesz erről. A Jelenések 22,2-ben ez áll: "A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak".

Istenünk fenséges és bölcs, emberboldogító akarata, hogy Kijelentése keretei közé fogja népe és egyháza sorsát, földi létükben a szövetség zöldellően színes ígéretével.

Hamvas Béla, a mély gondolkodó, sokféle aspektust ragad meg a zöld szín kapcsán. Számára a zöld nem csupán a természet szimbóluma, hanem Isten ítéletének megjelenítője is, amely a Bibliában is megjelenik. Ugyanakkor a mai, zűrzavaros világ dühödt szenvedélyei is befolyásolják a zöld jelentését, sőt, még magát az életet, a kapcsolatokat és a jövőképeket is színét veszíthetik. "A zöld az élet fájának színe" – írja, utalva arra, hogy ez a szín az élet esszenciáját hordozza. Ám a jelenkor felfokozott vágyai, amelyek a természetet is kiárusítják, egyfajta korszenvedéllyé alakultak. E zöld szín a vak életéhség megjelenítése is, amely összefonódik a cserkészet, a napfürdőzés, a nudizmus, a turizmus, a nyers táplálkozás, a közgazdaságtan és a gátlástalan életélvezet világával, mindeközben pedig az elanyagiasodás árnyékát is vetíti.

A költészet mély gyökerei már a kezdetektől fogva jelen vannak hazánkban. 1458/1459 telén Janus Pannonius híres "Búcsú Váradtól" című költeményével indít, amely így kezdődik: "Még mély hó települ a téli földre,/Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke". Ez a sor nem csupán a tél szomorúságát idézi, hanem a természet ciklikusságát is. Kányádi Sándor szintén a létezés törékenységéről, az elmúlásról és a reményről elmélkedik, mélyen elgondolkodtató verse, a "zöldmeditáció", így szól: "Valaki jár a fák hegyén/mondják úr minden porszemen/mondják hogy maga a remény/mondják maga a félelem" (1994). E szavakban a természet és az emberi lélek összefonódik, megmutatva a remény és a félelem kettősségét, amely mindannyiunk életét átszövi.

Teremtett zöldjeid bibliai és gondolkodástörténeti, meg honi költészetünk és líránk, dalaink, festményeink, tájaink változatos zöldjeivel jövünk Eléd, Urunk, aki egykor és most is zöld ágak csúcsán, pálma-úttakarók és szívek reményágai között jöttél/jössz felénk. A várakozás zöldre hangolt lélekszínével énekeljük szép dicséretünket:

Ó, Jézusom, szegény lélek vágyakozva kér, türelmetlenül vár, sóvárogva hív:

Te készítsd el: tenéked lesz otthonod e szív.

Gyere, hű szívem, lépj be! Bár egyszerű ez a hely,

De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát".

Szivárvány színekkel teli zöld remény, növekedj szívünkben, hogy ünnepünk igazán különleges legyen!