Hámori Jenő (1933-2025) életútja során jelentős hatást gyakorolt a tudományos közéletre és a kulturális életre. Születése óta eltelt évtizedek alatt nemcsak a saját szakterületén ért el kiemelkedő eredményeket, hanem számos fiatal tehetséget is inspirált.
November 23-án, 92 éves korában távozott az élők sorából Hámori Jenő, a neves olimpiai és világbajnok kardvívó, valamint elismert biokémikus professzor. Jenő életét a tudomány és a sport iránti szenvedély határozta meg, hiszen az ELTE TTK és a BEAC büszke egykori hallgatója és sportolója volt. Emléke örökké élni fog a vívás és a tudomány világában.
Hámori Jenő 1933. augusztus 27-én látta meg a napvilágot Győr városában. Pályafutása során 1954-ben debütált a válogatott színeiben, amikor is a Budapesten megrendezett főiskolai világbajnokságon szerepelt. Ott nemcsak egyéni versenyben, hanem csapatban is ezüstérmet szerzett, ami jelentős mérföldkő volt számára. Egy év elteltével, a római világbajnokságon már a kardcsapat tagjaként diadalmaskodott, majd 1956-ban, a melbourne-i olimpián ismét a csúcsra ért, ahol Gerevich Aladárral, Kovács Pállal, Kárpáti Rudolffal, Keresztes Attilával és Magay Dániellel együtt a legjobbak között szerepelt.
Az ausztráliai olimpia után részt vett a Sports Illustrated magazin által szervezett hosszú távú amerikai turnén, ám a tengerentúlról végül nem tért vissza. Nyolc évvel később, 1964-ben az amerikai csapat tagjaként lépett pástra a tokiói játékokon, ahol a csapat hetedik helyezést ért el. A vívás iránti szenvedélyét nem adta fel, New Orleansban saját vívóklubot hozott létre.
Vívókarrierje mellett páratlan tudományos pályafutást is befutott, hiszen 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg vegyészdiplomáját. Az olimpiai sikerei után Philadelphiában telepedett le, ahol a Pennsylvania Egyetemen PhD-fokozatot szerzett. Tanári tevékenységét a Cornell Egyetemen kezdte, majd a Delaware Egyetemen folytatta, mielőtt a New Orleans-i Tulane Egyetem Orvosi Karának biokémia professzoraként tevékenykedett. 2003-tól pedig az ELTE-n vendégprofesszorként osztotta meg tudását a hallgatókkal.
A rendszerváltozás után egy sajátos, kétlaki életformát alakított ki, folyamatos ingázással az Egyesült Államok és magyarországi otthona között. 2016-ban neve felkerült a BEAC büszkeségfalára, az ELTE Pázmány-napi ünnepsége keretein belül. "Soha nem felejtem el a BEAC-ot, az ELTE-t és a magyarságomat" - nyilatkozta akkor, szavait mély érzelemmel átitatva.
Kiemelkedő sportteljesítményét és életművét 2018-ban Csík Ferenc-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben "A BEAC Örökös Bajnoka" kitüntetést is megkapta. A BEAC 120 emlékév alkalmából vele készített interjúban felidézte a Puskin mozi feletti vívótermet, ahonnan felküzdötte magát egészen az olimpiai dobogó legfelső fokáig. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem által működtetett patinás vívóterem és az ott található vívómúzeum mindmáig hűen ápolja egykori látogatója emlékét.
Hámori Jenő élete és munkássága inspirációt nyújt mindazoknak, akik a sport és a tudomány világában törekednek a kiválóságra. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem büszkén idézi fel egykori hallgatójának emlékét, aki pályafutásával sokakat motivált és irányt mutatott a fiatal generációk számára.
Borítókép: Simó Szabolcs / BEAC - egyedi pillanatképek a sport világából.
