Hölle Martin: Itthon sokan csak abban merülnek el, hogy mennyire ügyesek vagyunk, a...

16 évesen nyerte első felnőtt világbajnoki címét, 2017 óta zsinórban ötször győzött. Egy drága sportot űzve kétlaki életet él Hollandia és Magyarország között. Ha nem a bakon ül, a családi vállalkozása ügyvezetőjeként azért dolgozik, hogy annak profitjából jusson abrakra, állatorvosra, edzőre, a lovaira, a versenyekre, ide-oda utazásra, avagy a sportolására. Nagyinterjú a még mindig csak 28 éves Hölle Martinnal, a magyar fogathajtó-hagyomány feltámasztójával, aki másodállásban halmozza a sikereket.

A dicsőségfaladon látni egyes-, kettes- és négyesfogathajtásban nyert díjakat, képeket is. Miért nem a négyes mellett kötöttél ki, amelynek tán messzebbre nyúlik a tradíciója Magyarországon?

Egyszerűen azért, mert már gyerekkoromban beleszerettem a kettesbe. A négyesfogatot csupán 15 évesen, mindössze egyetlen szezon erejéig próbáltam ki 2012-ben, ami inkább csak egy érdekes kaland volt számomra. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a négyesfogat egy rendkívül profi sportág.

Ezzel egyben azt is sugallod, hogy a kettes szintű teljesítmény amatőr jellegű?

Ezt bátran állíthatjuk. A négyes hajtók között a világ legjobbjai szinte kizárólag a fogat hajtásával foglalkoznak. Számukra ez életforma, amelyből megélnek. Én azonban nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Ezért maradtam a kettes fogatnál.

Mit jelent az, hogy nem teheted meg?

A négyes élmezőnyébe tartozó fogathajtókat fizetik azért, hogy hajtsanak. Olyan szponzoraik, támogatóik, mecénásaik vannak, akik mindent állnak. A legjobbak vagy mások lovait hajtják jó pénzért, vagy a sajátjukat úgy, hogy minden felmerülő költséget mások finanszíroznak. Ezért profik.

Jelenleg a családi vállalkozás ügyvezetőjeként dolgozom, miközben a fogathajtás iránti szenvedélyem is fontos szerepet játszik az életemben. A mindennapi életem éppúgy telik, mint bármelyik hétköznapi embernek: általános iskolába és gimnáziumba jártam, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen gazdálkodás menedzsmentet tanultam. Azonban a történetemnek van egy érdekessége: a 2017-es lipicai kettes-világbajnokság, amely éppen az államvizsga időszakára esett, számomra fontosabbnak tűnt a szakdolgozatírásnál és a diplomavédésemnél. Így hát az egyetemi éveim lezárultak, és bár az volt a tervem, hogy a következő félévben befejezem a tanulmányaimat, a munka és a fogathajtás egyre inkább háttérbe szorította ezt a célt, végül pedig elhalt az egész folyamat. Szerencsére a családi vállalkozásban nem a diplomám, hanem a munkám hatékonysága és minősége határozza meg a szerepemet. A családommal együtt rengeteget dolgozunk azért, hogy lehetőségem legyen fogatot hajtani. Ha úgy tetszik, a saját munkánkból és vállalkozásaink nyereségéből fektetünk vissza abba a szenvedélybe, ami igazán boldoggá tesz.

A fogathajtás világában nincsenek olyan pénzdíjas versenyek, mint amilyenek a díjugratásban megtalálhatóak?

Az idei világbajnoki címem elnyerésével 4500 eurót zsebeltem be.

Mire elegendő ez a sportág? Milyen képességeket és élményeket nyújt a résztvevők számára?

Az év egy különleges napján, amikor a napfény lágyan simogatja a világot, mindig azt mondom, hogy sokkal inkább örülnék egy gyönyörű kupának, amely évek múltán is felidézi a szívem mélyén őrzött emlékeket. Egy ilyen tárgy nem csupán dísz, hanem egy időutazó, amely az elmúlt pillanatok varázsát zárja magába.